Első televíziós fellépése óta - nem véletlenül - Freddie Mercuryhez hasonlítják elementáris erősségű, kristálytiszta hangját. Tabáni István ma hazánk egyik legsikeresebb énekese, kislemeze 30.000 példányban kelt el, Ments meg című dalát pedig kívülről fújja az egész ország.

Tabáni István a legszerényebb jelzőket keresve is őstehetség. Aki annak idején látta feltűnését a Csillag születik című műsorban, biztos volt benne, hogy a jövő egyik nagy reménysége bukkant fel a zsűri előtt, és nem tévedtünk: István megnyerte a versenyt, és ezzel sok millió hazai és külföldi néző szívét is egyben. A tehetséges fiatalember azonban nem "csupán" kivételes énekes, de igen figyelemreméltó fokon rajzol. Tabáni Istvánnal gyermekkoráról, pályájáról, sikereiről, és jelenlegi slágeréről, a Ments meg című dalról beszélgettünk.

- Többször is említetted, hogy gyermekként nagy érdeklődéssel voltál a festészet iránt. Mi volt az első, meghatározó művészi élményed, amely miatt beleszerettél ebbe a pályába?

- Már egészen kiskorom óta megmutatkozott benne az alkotói ösztön, nem volt semmi külső hatás - ez belülről jött. A saját világomból építkeztem kifelé.

- Kik a kedvenc festőid, kiket tartasz művészeti példaképeidnek?

- Nevek felsorolásába most nem kezdenék, mert nagyon sok az olyan művész, aki hatással volt és van rám a mai napig. De minden művészeti korszakból van kedvenc festőm!

- A Bokányi Dezső Építőipari, Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jártál, ahol díszítőfestőként végeztél. Miért érezted szükségét, hogy többször is felvételizz a Képzőművészeti Egyetemre, hiszen a tehetségeddel gyakorlatilag kész festőművész vált ekkorra belőled.

- Az ember érzi magában, és ott van benne a tudásvágy. Amit szeret csinálni, arról még többet szeretne megtudni és a legjobb szeretne lenni benne.

- Mit gondolsz, másképp alakul az életed, ha felvesznek, és folytathatod a művészeti tanulmányaidat?

- Valószínűleg! Bár mind a zene és a képzőművészet iránti szenvedélyem egyformán él benne, nem is tudom őket összehasonlítani és különválasztani.

- Honnan jött az éneklés utáni vágy? Mi volt az első belső sugallatod, amely az énekesi pálya felé terelgetett?

- A családban voltak, akik a zenének és a zenéből éltek, de engem ez a téma nagyon sokáig nem fogott meg. Hegedű órákra írattak be a szüleim gyermekkoromban, de abban az időben csak a rajz érdekelt.

- Tanultál-e valaha énekelni? Úgy értem, jártál-e tanárhoz, tanultál-e hangképzést, légzést, énektechnikát, vagy minden ösztönösen jött?

- Nem tanultam énekelni soha. Mindent az ösztöneimre bíztam, mert tudtam, hogy abból nem lehet baj, ami természetes. De csak tavaly ősszel kezdtem el járni Dékány Endréhez, aki abban segít, hogy a legjobb tudását átadva, kiváló énekest faragjon belőlem.

- 2008-ban a Megasztár 4-ben az első 70 énekes közé jutottál, de akkor valamiért nem kellett megnyerned a versenyt, nem az volt a te időd. Mit tanultál a következő megmérettetésig eltelt időben? Egyáltalán, másképp indultál másodszor neki? Esetleg másra koncentráltál, rutinosabb voltál vagy volt valami lelki kapaszkodód?

- A sorsnak is nagy szerepe lehetett, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen voltam. Annyit megtanultam, hogy ha az ember színpadra lép, mindig ki kell nyitnia a szívét. A legerősebb fegyvere az embernek, ha ezeket az útravalókat viszi magával: az alázat, a hit és a szorgalom. És persze nem utolsó sorban a szeretet. Mert a zenén keresztül rengeteget kapok. De a legtöbb szeretett és a legnagyobb erőt a családomtól kaptam és kapom.

- 2009 Karácsonya előtt megnyerted a Csillag születik című tehetségkutató műsort. Az ország az utolsó hetekben a kezeit tördelte, szerintem nem volt ember, aki ne neked szurkolt volna. Mit gondoltál abban a pillanatban, amikor kimondták a neved, és tudatosodott benned, hogy sikerült, te vagy a győztes?

- Sokáig csak álmodoztam azokról a dolgokról, amiket szerettem volna, és elérhetetlenek tűntek. De amikor győztesnek mondták ki a Csillag szülteikben a neven, nem is akartam elhinni, hogy ez velem történik meg. És az álom valósággá vált.

- Fenekestül felfordult korábbi életed, hiszen azóta csak a zenének élsz, és egymást érik a fellépéseid. Hogyan tudtad ezt megszokni, mi segít abban, hogy kipihend az éjszakázást, az utazást és a rengeteg koncerted.

- Ez tényleg így van, a zene az életem. A fellépések, koncertek, interjúk sok időt vesznek el az életemből, de nem bánom, mert szeretem csinálni. Ha pihenni akarok, akkor a családommal, a kedvesemmel, és a barátaimmal vagyok együtt.

- Egyedülálló, tiszta, különlegesen szép hangod van, és óriási elánnal énekelsz. A hangszálaid hogy bírják a terhelést? Van-e olyan házi gyógymódod vagy trükköd, aminek segítségével vigyázni tudsz rá, hogy kerülöd el a torokgyulladást, a túlerőltetést?

- A mérték az érték. Nem szabad túlzásokba esni. Én is vigyázok a készülékemre. Ezért felszoktam keresni a gégészetet és énekórára járok. Nem dohányzom! Ha tehetem, kerülöm a füstös helyeket. Fellépéseim is zömmel dohánymentes helyszínek, mert a dohányfüst egy énekes számára maga a hangszál gyilkosa! De ilyen a hideg levegő is! Vigyáznom kell - és nem csak magamra -, hanem a közönségre is gondolnom kell.

- Ki a kedvenc külföldi előadód, akinek a dalait a legszívesebben hallgatod?

- Az első számú kedvencem Freddie Mercury.

- Nyilván kevés szabadidőd van a koncertek mellett, amit a szeretteiddel tudsz tölteni, de nem hiányzik-e egy picit a festés, a rajzolás?

- De, hiányzik. Életem a művészet: a rajzolás és a festés nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Lelkemnek kell ez a táplálék, kell, hogy tudjak teremteni, alkotni.

- A három dalos maxi-lemezedet pillanatok alatt elkapkodták, majd 2010 májusában megjelent első albumod, amely a Ments meg! Címet viseli. Hogyan született a címadó dal?

- 30.000 példányban kelt el a kislemez, ami a tízszeres platina minősítést kapta. 2010 márciusában megjelent első albumomnak a dala, a Ments meg, egy fohász. Az ember és Isten közötti kapcsolatról szól, és egyben a hit és remény dala. Még ha mindent elveszítünk is, de a remény és a hit nem hal ki belőlünk, mert tudjuk, hogy még életünkben bekövetkezik a csoda. A Ments meg! szövegét teremőrként írtam - az elkeseredés és a remény szülte.

- Milyen érzés 30 fős szimfonikus zenekarral énekelni?

- Egy szimfonikus zenekarral az ember a háta mögött - leírhatatlan érzés együtt dolgozni. Terveim között szerepel, hogy a későbbiekben is szimfonikus zenekar kísérjen.

- Mi volt a lemezfelvétel legemlékezetesebb pillanata, és hogyan ünnepelted meg, hogy elkészült, boltokba került?

- Mindkét lemeznél nagyfokú izgalom kísért. Az embert ilyenkor kétségek gyötrik, nem tud aludni, nem tud enni. Egy kérdés motoszkál a fejében: biztos mindent megtettem? De, végül is, az nyugtat meg, amikor látom és azt tapasztalom, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok. A legnagyobb elismerés az emberektől jön, akik megveszik az albumomat. Családommal osztom meg sikereimet, azt szeretném, hogy ők is részesüljenek belőle. Így is sokat kaptam tőlük.

- Hogyan készülsz a koncertekre? Van-e még benned „vizsgadrukk” a fellépések előtt vagy elmúlt?

- Minden fellépés előtt izgulok, de másképp nem is tehetném, mert komolyan veszem, amit csinálok.

- Mi volt az elmúlt időszakban a legkedvesebb rajongói megnyilvánulás az irányodban?

- Mindig biztosítanak szeretetükről a rajongóim, de nem csak az én irányomban, hanem a családom felé is.

- Tudsz-e vigyázni az egészségedre, tekintettel arra, hogy sokat vagy úton, rendszertelenül étkezel (?), és kevés időd jut a pihenésre.

- Megpróbálok odafigyelni az egészségemre. Egy héten egyszer edzésre járok.

- Van-e olyan hazai énekes / együttes, akivel szívesen dolgoznál együtt?

- Igen, vannak kedvenc előadók és együttesek, akikkel szívesen dolgoznék együtt. A V'-Moto-Rock és Demjén Ferenc dalait szeretem, és az albumomon is helyet kapott néhány daluk - az én feldolgozásomban. Tetszik az a szellemiség, amit képviselnek. Ha lehetőség nyílna, rá akkor megtisztelő lenne számomra a közös munka.

- Mi a következő álmod?

- Álmodni - ez egy szó, amit gyakrabban mondogatok magamnak. Hinni és elhinni azt, hogy minden csak most kezdődik, és nincs határ, nincs amit nem lehetne elérni, mert soha nem ér véget ez az utazás. Rengeteg ötletem, tervem van de ehhez az kell, hogy támogasson mindenki aki szeret, mert csak álom marad az, ami bennem van. Én megosztanám ami bennem van, de teret kell engedni nekem, hogy szárnyaljak.

Eredeti cikk:  http://www.decens.hu/tabani-istvan-teret-kell-engedni-nekem-hogy-szarnyaljak.html