ISTVÁN, A KIRÁLY  I.-II.  PiliscsabaI

István,  a  Király, idén, nem a Királydombon, mint hirdették, hanem Piliscsabán volt!!!
Akik a Városligetbe mentek, egy a kritikák szerint minden szempontból punnyadt előadást láthattak, még inkább hallhattak!
Éppen tegnap írtam ismét, hogy annak ellenére, hogy hangjának objektíven sincs nagyon párja nálunk, folyamatosan fejleszti, képzi magát, újabb apró trükköket, finomságokat, kópéságokattalál ki, és ezt örömmel tálalja fel nekünk.

DON’T STOP ME
Sokszor hallottuk, és már az első Csiszes előadásnál is padlót fogott a fél ország! Jött a Syma, a befejezés zengése, a csibészes Tabáni mosoly a szemében. Következett többek között Eger, Tiszadada a Cirkusz és a többiek, és majd mindegyik, jobb lendületesebb, szárnyalóbb, mint az előző!
Ma Piliscsabán akkora erő volt a hangjában, szinte egy levegővel „rohant”
a hangjával. Azután a végén, (amit ritkán énekel, egyszer azt mondta nekem, azért mert nagyon nehéz) bátran, elképesztő gyönyörűen vágott bele az a’capella részbe. CSÚCSPONTKÉNT a befejezésnél, hogy elkápráztassa magát is, eljátszott a hangjával. Volt abban, humor, kreativitás, szellemesség, érzelem, és büszkeség, Nicsak, halljátok, hogy ezt is tudom? Csak folyt, folyt ki a hang, a hangszínek kavalkádja, mint a tűzijáték, jöttek az újabb és újabb hangi ötletek, „felvillanások”. Boldog voltam, hogy jelen lehettem. Vajon milyen lehet majd a hajón, a Queen koncerten? Vajon minden számot képes így újragondolni, tökéletesíteni, megemelni? ( A Máté P. számokkal is így volt, és egyszer csak LEHAGYTA a nagy elődöt, hangterjedelemben, érzelem átadásban) Bár mindig mondjuk, írom, hogy felülmúlja önmagát, de ennyire????? Vagy százan őrjöngtünk, tapsoltunk, csápoltunk, pedig SZÁZEZREKNEK kellene! Mint ahogy minden embernek szüksége van tiszta vízre, hogy a teste, úgy szüksége van tiszta HANGRA is, művészetre is, hogy a lelke is feltöltődjön. Ha vizet nem kap, a Test hal meg, ha igazi művészetből van hiány, akkor a Lélek lesz beteg.
 

EZ ITT AZ ÉN HAZÁM

Nem volt papolás, történelem óra, politika, csak egy vékony fiatalember feketében. Kezébe vette a mikrofont és méltóságot adott az Ünnepnek.
Semmi cafrang, csak végtelen egyszerűség „A kenyér hangját…”
István zseniálisan tud kezdeni (pl. Who wants). Olyan halk, figyelemfelkeltő, simogató…. „Apám szavát vallom én…”, és a frissen sült kenyér melegének érzete után az apám is megszólal bennem. (Csoda a szöveg is, köszönöm M.P.) „ A mezők útját járom én” - és megjelenik előttem kirándulásaim emléke, amely összecsúszik István egyes festményeivel. Azután egyszerre, telten erősen zengőn, kitárul a világ „széles a Föld, magas az nem folytatom, mert minden szónak itt súlya van. István úgy énekel, hangsúlyoz, hogy egyetlen egy gondolat sem veszik el, sőt újakat ébreszt. Szokása szerint, néha leejti a mikrofont, melle elé, de hangja ereje, ma szinte egyáltalán nem változik!!!!
(nyilván ilyenkor ráerősít-féltem is a torkát, hangszálait, ugyanakkor élvezem a csodát!) A végén, kitart, azután újra kitart, „Ez itt az én Hazáááááááám” és megint, és megint (nem tévesztés négyszer!),hogy azután, szinte levegővétel nélkül, egy ívben HALKAN megismétli az előbbi szavakat, és ezzel még jobban kiemelve hallatszik, érződik a szívedben „Ez itt az én Hazááám”. Megindító volt a kezdet, megható a befejezés. A kettő között, egy vérprofi művész érzelmekkel teli, őszinte egyedi előadását hallhattuk, élvezhettük
Menetközben, bár erre felszólítás nem volt, az emberek áhítattal elkezdtek vele énekelni, és István, hol kitárt kezével, hol testbeszéddel, vagy csak szemvillantással vezényelt minket. Mindannyian, akárhonnan jöttünk, megyünk, akármit gondolunk az országról, EGYÜTT voltunk ezen, a hűvösödő nyári estén!
Adná az ÉG, hogy ez az ország, a Hazám, az értékeivel, a rejtettekkel is,  így Tabáni Istvánnal is jobban sáfárkodjon! Hasznunkra válna.
 

A „KIRÁLY” ÜNNEPLÉSE, vagy itt a Király, HOL a Király

Egy kellemes kisebb könyvtár teremben adta át Bogi az Albumot, vele egy kicsi a szívünket is. Szép és őszinte szavakkal fejezte ki hálánkat, és biztatta a folytatásra. (videó készült ezekről a meghitt pillanatokról.) A színpadon valóban István, a Király, aki egykor talán Császár lesz, de onnan lejőve közöttünk, egy egyszerű tépelődő, még jobbra törekvő mosolygós fiatalember. A kis könyvtárban, Király ugyan nem volt, (legfeljebb Kiacskánk ) de a szeretet ott áramlott közöttünk.
ISTVÁN, Isten Éltessen, kívánom, hogy minél nagyobb színpadokon, minél TÖBB embernek tudjál akkora ÖRÖMÖT okozni, mint amiben ma a táncoló, csápoló, meghatódó, néhol könnyező - Fényév ) piliscsabaiak részesültek.

VIDEÓK
Remélem, alátámasztják, és vissza tudják adni, azt a teljesítményt, azt a hangulatot, amiben részesültünk. Kérlek, hallgassátok, gyönyöűzzétek végig. Érdemes!
Bár csak két számról írtam, a többire is igaz, hogy nagyformában volt,
élvezte a színpadi jelenlét minden pillanatát, a hangjával való csibészkedéseit a közönség tapsát, szeretetét, a SIKERÉT

.
KÖSZÖNÖM,akiket illett, a szervezést, az ajándékok megvételét, szállítását, a süteményeket, a tálalást, és persze a”főszereplőt” az Albumot. (Bocs, neveket nem írtam, nehogy valaki kimaradjon.)
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.