A BŰVkör közepén álltam…. (Zalaegerszeg)   

Ideális idő, szállás elfoglalás. A városban történő tájékozódást, késő éjjelig segítette, és társunk volt Istvános ÉLMÉNYÜNKBEN, az egyik ősrajongó Valuska. Őt utoljára személyesen, tavaly nyáron, Petriventén, ill. 2013-ban Zákányfaluban, a Mura mentén, a déli határon láttuk. Neki sajnos, nem mindennapra, mint a tojás, hanem minden évre jut élőben „egy” István. Mosolyát, jókedélyét azóta, István szeretetével együtt megőrizte. Finom pogácsát sütött nekünk, és akiket még nem ismert, azoknak fehér kendőt, saját hímzéssel hozott ajándékba. Ilyen egy Tabánista! :-) Köszönjük!!! Valuska, az egyik kis „lámpás” a több ezer közül országszerte, és határon túl, akik, időhiány, családi elfoglaltságok, egyebek miatt nem tudnak sokszor személyesen jelen lenni. A lelküket, mint a később feleresztett lufikban a világító ledek, tartósan, évekig bevilágítja, melengeti az a „FÉNY”, az a megfoghatatlan valami, amit Istvántól, az arra fogékonyak, akár személyesen, akár a TV és a számos You Tube felvételen keresztül kaphatnak.
Jó félórával a fellépés előtt érkeztünk a hangulatos, szökőkutas, néhány szép házzal, kávézóval övezett Dísz térre. A szépen megtervezett teret virágos ládák tarkították, a szemlélődőknek, korzózóknak, itt-ott ívesen kanyarodó hosszú kőpadok, párkányok adtak alkalmat a trécselésre, ejtőzésre. Ezt a nyáresti idilli képet dübörögte be két srác gitározva, énekelve. A színpad előtt a „küzdőtéren” gyakorlatilag, csak kis csapatunk tagjai álltak rendületlenül. Jaczó Magdikával (M. néni) megszöktünk fagyizni.

ÁTVÁLTOZÁS?
Vissza jőve, a színpad mögé sétáltam, ahol éppen három sötét ruhába öltőzött fiatalember álldigált, az egyik nekem majdnem háttal félprofilban fekete keretes szemüvegben. Nézve a csoportot, szerintem senki nem mondta volna, hogy pont ő Tabáni művész úr! :-) Gesztesi Máté röviden, de úgy láttam őszinte, dicsérő szavakkal konferálta fel Istvánt. István nagy lendülettel lépett a színpadra, és „röptében” illendően köszöntötte a közönséget, és már zengett is a téren, az „igazi vágy”. Most nem a többiekkel elől, hanem a „kör KÖZEPÉN álltam”, és csak hallgattam, fogadtam szívembe az ismert dallamokat. Körbenézve, csak bámultam, hogy tele lett a színpad előtti tér. Csillognak a szemek, tapsra verődnek a tenyerek, korra, nemre tekintet nélkül. Következett, a „TE vagy a minden”, mire odaért, hogy csak SZÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓLJ, addigra valószínű, már nem csak én (mi) gondoltunk a téren, hogy csak énekeljen, Zengjen, Simogasson minél többször körülöttünk ez a minden érzést kifejező HANG. A tér, most már nem teli, hanem TELIS TELI volt, és mintegy vezényszóra, a második, „szóóóóóóóóólj”-ra FELÁLLTAK az emberek, a szökőkutat két sorban is övező kőpadkákról IS! Már nem vasárnapi családi traccsparti volt, fagyizókkal, csókolózókkal, hanem a fekete zakós, fekete szemüveges vékony ember színpadi sugárzása, a mindent betöltő HANGJA, az emberekből pillanatok alatt Közönséget formált. Megteremtette a produkciójával a SAJÁT Közönségét!  Itt nem számít ki az útkaparó, a szipus, a főiskolai tanár, a szerelmes tini, vagy a polgármester. (A skizofrén azt hiszi, hogy belőle van kettő, én az őrültségnek egy másik formáját élem meg, úgy érzem, Istvánból van kettő, a csendes, töprengő, a tömegben fel nem tűnő… civil, és a százakat, ha módja van ezreket, adott esetben szemével is vezényelni tudó színpadra teremtett, a rivalda fényben magát jól érző, magát egyéni módon megmutatni tudó, isten által megáldott Hanggal rendelkező MŰVÉSZ! Számomra, mindkettő, mindegyik másért, titkokkal teli, ezért, meg nem unható!) Nem mellesleg a „Te vagy a minden”-t ismét kissé megvariálta, gyönyörűséges így is.
Egy két szó, és már indult is „gyászzenével” a Faith, ami meglepetésre, hirtelen csap át lendületes ritmusba. Kedvencünk sokat mozog, bevallom, inkább csak sétál, de kezei, a teste mindent kifejez, a Hangja, meg iszonyú iramot, lendületet diktál. Mellettem mozog mindenki. Dübörgő taps jelzi a szám végét. István spórol szavakkal, de azért felhívja a figyelmet, hogy sokan nem tudják, a Crazy is Queen dal. A Crazy közben már, szinte folyamatos a taps, a lábak mozognak, a szemek csillognak. Körülöttem sokan táncolnak. A színpadon is fokozódik az iram, István mozog, mosolyog, tapsol, és a jókedv szétsugárzik. :-)  A Crazyben is (mint a Szerelem várj, Pretty woman, Who wants, számokban) van egy részlet, ahol alig van háttérzene, majdnem a’capella, itt van, mint mondják, amikor a sz. elválik a májtól. :-) Hát itt alaposan elvált! Már nem egy képzeletbeli kör, hanem egy BŰVKÖR közepén álltam, és a vidám, magával ragadó sokszínű, erőteljes hang beborított minket, a teret. István játszott a hangjával, velünk. Úgy hittük, hogy jó buli kellős közepén vagyunk, pedig akkor már sajnos a vége felé jártunk.. Taps, füttyögés, kiabálás, még a tér egyikoldalán álló házból is. Gondolom, a 11 városból ahol ezen az estén felléptek énekesek, és üvöltöző celebek, biztos volt, mert itt Zalaegerszegen is akadt, aki néhány mondattal megemlékezett az otthonukból elcsellengő, vagy akaratukon kívül oda vissza nem térő gyerekekről, fiatalokról, de talán ilyen hitelesen, átéléssel, ráadásul egy SAJÁT fohásszal szinte imádkozni  a hazatérésükért, gondolom senkinek sem sikerült. A vidámságból, az őrültségből, azaz a Crazységből majdnem átmenet nélkül mentünk át István vezényletével „komolyba”.

MIND KÖZÜL csak EGY…
Először még figyeltem körülöttem a hatást. (figyelem, döbbenet, könnycsepp) de azután már csak a „szirten” álltam, és nem volt hova mennem, és akkor szállt felém, majd tekergett fölfelé, még SOHA ilyen magasra, úgy éreztem egészen az ÉGIG, a Hit a Reménnyel telt földöntúli HANG.  Talán, az is meghallotta, ott fenn, aki segíthet a régen várt gyerekek hazatérésében. Ez a CSODA, mint később R. Évi videóján visszahallgattam pontosan 13 MP-ig tartott!  Azaz, pont ennyi másodpercig kerültem téren és időn kívül, és szárnyalhattam, utazhattam István hangján. Nem csodálkoztam, hogy egy srác megjegyezte kizárt, hogy ez „emberből” jöjjön. :-) ( Valóban valószerűtlen, irreális, hogy HONNÉT jön ez a "valam"i, LÉLEK hangja, vagy István lelke?  Én sem hinném, ha nem tudnám, hogy a lemezén nem így szól, amikor vokáloznak neki, nem ilyen (rosszabb), máskor, máshogy énekli. Mindezt a legkisebb megerőltetés nélkül!  (Hajdanában, volt egy sikeres női műkorcsolyázó, Almássi Zsuzsi, az ő jellegzetessége volt az úgynevezett ”Kelep” Néhányan rajta kívül is csinálták, de olyan gyorsan, és sokszor, az egyensúlyvesztés veszélye miatt, azóta se sikerült senkinek. Istvánnak ilyen VÉDJEGYE lehet a FALZETT-ben történő éneklés! Kevesen tudják, de ÍGY, még mástól soha nem hallottam!) Azután, mintha elvágták volna, hirtelen vége lett, nemcsak a Varázsnak, hanem a műsornak is. Ezt a közönség egyszerűen nem akarta tudomásul venni!!!

Majdnem LÁZADÁS?
VISSZA, MÉG, kiáltoztak, dobogtak, tapsoltak fütyültek. István is hátra fordult, és megkérdezte a szervezőktől, hogy engedélyeznek-e még egy számot. A helyi illetékes elvtárs, kiélvezte, hogy le…… százak kívánságát. Megbízható elvtárs sok mindenre alkalmas lehet, de erre a funkciójára biztos nem! Szerencséje, hogy nem hallotta mindazt a „jókívánságot”, amit az emberek dünnyögtek. Hiába dübörgött újra a taps, hiába volt kisebb lázadás. Sajnáltam a következő fellépőt, mert sokan már akkor negatív szavakkal illették az előbbi közjáték miatt, amikor még meg sem jelent. Szokás szerint a téren István fellépése után erősen gyérült a tömeg, és szintén szokás szerint, bár nem mondták be, hogy hol lesz dedikálás, a tömeg megtalálta Istvánt. Mire felocsúdtam, és a színpad mögé indultam a dedikálók felé, hangoskodásra lettem figyelmes. Egy negyvenes férfi, szinte nekirohant Katona úrnak, akiről tévesen azt hitte, hogy ő a helyi szervező. Felelősségre vonta, hogy micsoda dolog, hogy István nem énekelhetett tovább, mikor „mindenféle hangnélküliek…” A felháborodott, felindult néző kirohanását Katona úr higgadtan, nyugodtan kezelte.   Bemutatkozott, hogy ő a menedzser, és felvilágosította, hogy nem ő az illetékes ebben az ügyben. Szerencséje volt a szervezőnek, hogy a férfi első dühét K. úr lecsillapította.
Sokakkal együtt szomorú :-( voltam, hogy ezen a szép nyári esten csak ennyi jutott Istvánból Zalaegerszegnek, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy Istvánt kicsit kárpótolta az a szeretet , ováció, és aprócska lázadás, amivel visszakövetelték az emberek. Később a szép hangú Péter Sz. Szilvia, és a felejthetetlen és szívszorító világító lufik feleregetésére ismét megtelt a tér, de a hangos, mindent elsöprő siker aznap Istváné volt.
Az utolsó májusi est meghatóan zárult, amikor a világító fehér lufik százai méltóságteljesen emelkedtek, szálltak a bársonyosan sötét égbolt felé.

Káposztás Magdi örökbecsű mondása, hogy azért érdemes mindenhova követni Istvánt, mert nem tudjuk hol kapunk egy pluszt, egy váratlan érdekességet, hát Zalaegerszegen kaptunk! István csúcsformában volt, bárcsak öt dalra kapott lehetőséget, ebbe az ötbe sikerült majd mindent beletennie, és a Ments meg-gel, különösen a befejezéssel, feltette a koronát az előadására.
Jó érzés lehet úgy lemenni a színpadról, hogy a közönség tombolva követel vissza. Köszönjük István, hogy a „gyönyörű szép” nélkül is, gyönyörűvé, és EMLÉKEZETESSÉ tetted az estet.

Bár sok volt a lámpás, de csak egy volt a CSILLAG!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.