2. A LÉNYEG, ami flúgos futamainak, azaz utazásaim értelmét adják, a Dalok ISTVÁN interpretálásában. Egy művész, többek között attól művész, hogy produkciója általában magas színvonalú, EGYÉNI, és mindig kicsit más. István Zalaszentgróton is remek teljesítményt nyújtott. Hangja (nátha után és az allergia szezon előtt) kiváló formában volt, így azután, mindent bele üzemmódban működött. Lenyűgöző, hogy ezt a nívós teljesítményt, milyen lazán, könnyedén, elegánsan nyújtja át. Nem hallasz egy levegővételt, nem észleled, a mozdulatán, a kéztartásán, hogy éppen most készül, vagy éppen most énekli KI a „magas C”-t „Kiénekli” szokták mondani, és én egyre inkább úgy érzem, hogy István egyszerűen, csak kiereszti, még inkább kiengedi a Hangot, ami kifele vágyik belőle. HÁLA Dékány Tanár úrnak is. A zenekaros Koncertjeit nemcsak azért szeretem, mert a maga esetlegességével Élő, azaz adott esetben érezheted pl. a közös örömzenét, zenei összekacsintásokat stb, hanem azért is, mert ilyenkor előkerülhetnek a komolyabb nagyívű dalok is. Ez most a Ments meg, és a Who wants.... Várom, hogy ellenőrizhessem magam, de OTT úgy éreztem, hogy a sok remek Who wants.. előadás közül ez volt talán a legesleg… Iszonytató nehéz dal, és „egy csak egy legény van talpon a vidéken, meddig a szem ellát puszta Földön”, mert Égben ott a Másik! 
Maradván a témánál, rémlett „mintha, látnám termetes növését” Freddynek. Igen, ott érthető volt, hogy honnan zúdul ki az óriási hang! Elnézve István alkatát, számomra felfoghatatlan , az a szenvedély, az a az elementáris ERŐ, amit a hangján keresztül kitódul belőle! A dal kezdete első szavai, olyan lágy simogatással gördülnek ki a torkán, amihez hallhatót nemigen tapasztaltam. Már itt érezhető, nem akárki, akit hallunk. BEHALÁS  Ha valahova referencia anyagot kellene benyújtani, vagy 15 MÁSODPERCES énekversenyt  rendeznének, akkor én a Who wants live kezdő hangjait ajánlanám. Ha még kevesebb idővel lehetne pályázni, akkor nálam versenyben van a mondhatják „BÁR”, és Hadúnánásról egy „ÁMEN” (Ave Maria), mert hajlítani, kitartani, nagyon magasan, vagy mélyen többen  képesek énekelni, bizonyos tehetséggel rendelkezőknél, ezt nyilván fejleszteni is lehet, de néhány másodpercben „bemutatkozni”…-na, az keveseknek adatik! (Ehhez kell az  a Titok, belső Érzelemvilág, ami a színpadról szór, sugároz szét, feltöltve a lelkek elemeit ) Olvastam, hogy Kocsis Zoltán, ifjoncként, volt, hogy egy hétig hallgatta Richter egyetlen leütését. Azt mondta, abban benne van minden! A zenei analfabéták büszke öntudatával jelenthetem ki, hogyi a május elsején az elejétől , a végéig legkisebb „törés” nélkül nagyon odatette ezt a dalt! Most is itt cseng-bong a fülemben, a lelkemben az összes változatosságával, árnyalataival együtt FOREVEEEEEEEEEEEEEEEEEEER!!!!!!