Sebeők János balladája
Legyen-e az író celeb?

Sebeők János bejelentette: visszavonul a bulvármédiából. Az író-filozófusnak hét év kellett ahhoz, hogy rájöjjön, csúnyán átverte önmagát. Egykoron azt hitte, hogy a maga választotta bohócszerepkörben a saját céljai érdekében használhatja a bulvármédiát, mára viszont számára is kiderült, hogy az csinált médiabohócot belőle. SEBŐK JÁNOS azt elemzi: mi vezetett az egyik legismertebb celeb megvilágosodásához.

Sebeők János nemrégiben látványosan kivonult az egyik reggeli tévéműsorból, majd bejelentette: a továbbiakban már nem akar üzeneteket célba juttatni a bulvármédia eszközeivel. Szerinte napjainkra túlságosan eldurvult a kereskedelmi televíziózás, a szereplői gladiátorcelebként küzdenek az elektronikus Colosseumban, s eközben gusztustalan és megalázó dolgokat is vállalniuk kell, ami korábban elképzelhetetlen volt.

Sebeőknek e tekintetben igaza van: az új évezredben a bulvár világában a nézői-olvasói ingerküszöb olyan magasra emelkedett, az igényszint pedig olyan alacsonyra süllyedt, hogy már nem elég valami eredetinek gondolt figurát megszemélyesíteni. A hírnév érdekében (a szerződési kötelezettséghez alkalmazkodva) ennél sokkal többet kell nyújtani, folyamatosan szaftos és durva botrányokat kell generálni. Akciózni kell szüntelen (mellet mutogatni, nemi szervet villantani, félrelépni, részegen randalírozni, kígyót-békát enni, szennyben hemperegni, ismert kollégákat gyalázni, hálószobatitkokat kifecsegni stb.), hogy a néző odafigyeljen, megnézze a műsort, megvegye a lapot, költse a pénzét az emelt díjas SMS-re.

Persze megtehetnék mindezt amatőrök is, de a producereknek húzónevekre, reprezentánsokra – író, orvos, rádiós, tévés, divattervező, újságíró, képzőművész, humorista, pszichológus, színész, rocksztár – van szükségük, s meglepően sokan el is csábulnak a felkínált lehetőségektől (pénz, siker, csillogás). Köztük volt Sebeők is, aki igen eltökélten lépett át a bulvármédia Rubiconján. („Expedíciónak tekintettem, hogy részt veszek a celebvilágban, s úgy viselkedtem, mint egy bohócdoktor, aki a beteg embereket próbálja lelkileg felvidítani.”)

Szép remények

Sebeők harminc évvel ezelőtt tehetséges regényírónak indult. A legismertebb irodalmi lapokban publikált, neves költők, írók vették a védőszárnyuk alá, a szellemi élet a nagy reménységek közé sorolta. Más kérdés, hogy a félénk, visszahúzódó szerző szinte észrevétlen maradt a szellemi életben, filozofikus, nehezen befogadható írásai iránt igen mérsékelt volt a kereslet, a rendszerváltás után pedig az efféle szellemi termékekből már nemigen lehetett megélni a piacon.

Sebeők akkor gondolt egyet, elhagyta az elefántcsonttornyot, s marketingcélokból beköltözött egy állatkerti párducketrecbe. S láss csodát, személye attól kezdve érdekessé vált a bulvárosodó média számára. Cikkeztek róla, tévéműsorokba hívták, ő pedig újabb és újabb marketingfogásokkal manipulálta a médiát, okosan generálta a személye iránti érdeklődést.
 

Csakhogy egy idő után már nem az író, hanem a csodabogár különc, a dilis bohóc volt érdekes a nézők, illetve a munkaadói számára. Emiatt Sebeők is mindinkább azonosult a módosuló szerepével („Létrehoztam egy brandet, az őrült filozófus karakterét.”) Sorsa akkor pecsételődött meg végképp, amikor 2003 elején – íróként, filozófusként, környezetvédőként – bevonult a Big Brother-házba, ahonnan öt nap múlva már az egyik kertévé sztárjaként jött ki.

Sebeők is celeb lett, a bulvármédia kegyeltje, egy a sok fura figura közül. Neki a lúzer, habókos értelmiségi szerepköre jutott, s ettől kezdve mások tartották őt a jelképes ketrecben. Bár médiajelenléte a továbbiakban nem eredményezett érdemi teljesítményt, megcímkézték a médiafilozófus elnevezéssel. A neve aztán a folyamatos sztárolás eredményeként hónapok alatt márkanév lett, ő maga pedig termék, árucikk.

Nesze semmi

Sebeők valószínűleg tisztában volt ezzel az átalakulással, de vállalta a rá kiosztott szerepet. Egyrészt a gyakori szerepléssel sok pénzt lehetett keresni, másrészt okkal remélhette, hogy ismertsége révén figyelmet kelthet a gondolatai, illetve a szellemi termékei iránt is. (Tegyük hozzá: nemcsak magáról, de idős, betegeskedő édesanyjáról is gondoskodnia kellett.)
 

Eleinte vették is a „népek” a korábban sikertelen, anyagi gondokkal küzdő író termékeit (könyvek, CD), ám az érdeklődés gyorsan lelohadt, annak ellenére, hogy a bulvárközönség számára befogadhatatlan műveket egy kupacban árulták az aktuális bestsellerírók, softpornógyártók, celebek „négerekkel” íratott könyveivel. A dolgon az sem segített, hogy a szerzőt Győzikével együtt küldték dedikáló körútra az egyik multicég plázáiba. Sebeők folyamatosan ott volt a celebbulikon, gyakran bukkant fel nesze semmi produkcióban, s haverként mutatkozott azóta rég eltűnt médiasenkik társaságában.

Az eszére, az írásaira ebben a közegben nem voltak kíváncsiak. Csak a médiabohóc, a botrányhős iránt mutatkozott érdeklődés, s ezeknek a szerepléseknek meg is kapta az árát. Ám eközben a neve amortizálódott a bulvárbirodalom határain túl, gyakorlatilag „kiviselkedte magát” az irodalom világából. Azt, aki Kiszel Tünci bugyijairól értekezik, aki Győzikével, Terry Blackkel haverkodik, aki hétről hétre idiótát csinál magából, nem veszik többé komolyan a szellem emberei. Sebeők nyilván tisztában volt ezzel, ennek ellenére éveken át minden bulvárbaromsághoz asszisztált, s elment addig a határig, amelyet vállalhatónak gondolt.

Mára azonban a bulvármédiában nagyon megváltoztak a „munkakörülmények”. Az úgynevezett trash (szemét) reality s annak scripted (forgatókönyvszerűen előre megírt) változata a sikeres. A változó fogyasztói igényekhez igazodó kereskedelmi média színvonala időközben a bányászbéka feneke alá süllyedt, s a nézettség érdekében ma már nemcsak az amatőröket, de a celeb szereplőket is megalázó és visszataszító helyzetekbe kényszerítik.

Különc figura

Sebeők ezt már nem vállalta, s úgy döntött, hogy szakít a celebvilággal. A kérdés csupán az, hogy hova igazol át, mert nem sok menekülési útvonala maradt. A celeblét ideje alatt ő is felégette maga mögött a hidat, s az a szellemi közeg, amely elindította a pályáján, valószínűleg már soha nem fogadja vissza.
 

Maradék lehetőségként a Magyar Nemzetbe ír hétvégi publicisztikákat. („Én újságírónak vallom magam, ebből fogok megélni, mert gondolkodóként, regényíróként nehéz.”) Eközben korunk enciklopédiáját szeretné megírni, de vállalkozása aligha lesz támogatott, hiszen az értelmiségi közeg már nem kíváncsi rá, a celebek közönsége pedig elkönyvelte annak a „ketreces”, mindig sapkában megjelenő, szemüveges, ugribugri, különc figurának, aki a celebkarattyolások közepette folyton magasröptű modoros-filozofikus fejtegetésekbe bonyolódott.

Lemennek kutyába

Sebeők karrierje, példája nem egyedi. Számos ismert író, költő, újságíró, színész, rocksztár, pszichiáter, divattervező szegődött el a sikerért, a csillogásért s nem utolsósorban a pénzért a bulvármédiába. Beleültek a húslevesbe, körbevizelték a Parlamentet, elmentek látványosan utálkozni a dzsungelbe, nagyképű dilettánsként égették magukat egy zsűriben, pocskondiázták és kioktatták a kollégákat, lementek kutyába, vagy durván belegázoltak mások lelkébe. Bár a szellem emberei csak átmenetileg riszálták magukat a celebvilágban, nagy részük azóta igyekszik elfelejteni vagy elfelejtetni a médiacirkuszban átélt kalandjait.

Kérdés, sőt morális kérdés marad: van-e átjárás a média-Rubicon két partja között?