SZÉKESFEHÉRVÁR – 2015. nov. 28. 
Éjjel 2 órára az én vonatom is befutott Békéscsabára , de még egy darabig nem jött álom a szememre. A hosszú éjszakai vonatúton ilyenkor jól elvagyok az élményeimmel , de reggel rendszerint – alkohol nélkül is – „másnapos”-nak érzem magam, annak minden tünetével… 

Klasszikus élménybeszámoló helyett pár gondolatot írok csak le....  
Lehet, hogy a szervezők „előételnek” szánták Tabáni Istvánt a Korál koncert előtt, de az a helyzet állt elő, hogy bizony az előétel nagyon-nagyon finom volt, (még repetáztam volna belőle), a főfogás pedig – szerintem - nem nagyon tudta ezt überelni azok számára sem, akik elsősorban a Korálért jöttek. Minden rajongói elfogultság nélkül „el kell mondjam”  , hogy Istvánnak nagyon nagy sikere volt, a mérsékelt „fogadó” tapsból 1-2 szám után zúgó taps lett, a végén pedig percekig tartó vastapssal. „Jött, láttuk, győzött”- olyan MINŐSÉGET nyújtott megint, amit az objektív értékelő is elismer. A Korál esetében kicsit pont fordítva érzékeltem: a nagy fogadó tapsvihar után mintha mérsékeltebb lett volna az elismerés. (Ezt nem is részletezem, annál is inkább, mert nincs teljes képem: mi ugyanis csak egy darabig maradtunk a Korálon a vonatindulás miatt.) Mellesleg „megboldogult lánykoromban”  kedveltem Őket, Homok a szélben meg ilyenek, de most a nagyon hangos dübörgő zenéből alig-alig tudtam kivenni a DALT, az EMBERI HANGOT. Ahogy Tkati is írta a Klubban, szerintem mások (nem rajongók) is voltak így. 
István egész színpadi jelenléte szuper volt : a HANGJA, a megjelenése, a mozgása, a kommunikációja!  Csinos volt nagyon a csupa-feketében, a bőrkabátos szerkóban, a haja elöl művésziesen hosszúra hagyva, de milyen "dögösen" tudja hátrasimítani a homlokába hulló hajtincset időnként. … Megnyerő volt, jó kiállású, és pont annyit beszélt és mozgott, amennyi kellett. Aki nem nagyon látta Őt a CSISZ óta, annak biztosan leesett az álla. Az egész fellépése olyan "elegáns" volt, a jó fény-és hangtechnikával, érezhetően élvezte István is nagyon az egészet. Jókedvű volt, a sok-sok mosolyból többször célirányosan nekünk, rajongóknak is küldött. 

Mit lehet írni a HANGJÁRÓL 6 év után? Azt, hogy elképesztő az ereje, a zengése, a színe, a fénye, a tisztasága és bársonya minden dalban. (A "bársonyos hang" kifejezéssel szoktam tanítani a gyerekeknek a szinesztézia lényegét ) A repertoár örök darabjai, a lírai és a rockos nóták is nagy-nagy tapsot kaptak, a közönség megérzi és értékeli a MINŐSÉGET a hangban és az előadás érzelmi hitelességében is. A Fényév távolság engem most is megbabonázott : olyan hangszínekkel tudja énekelni, hogy „itt ez az ÉLET”, vagy „hogy a HANG, hogy a CSEND, hogy a FÉNY, hogy a TŰZ”. S ehhez még a gomolygó füst és vörös fényzuhatag körülötte + István arcai, gesztusai - szinte misztikussá emelték a dalt. Vastaps a Máté Péter-örökzöldnek és a Queen-es Don’t stop me now-nak is.

Igazi meglepetés volt, hogy az új CD-ről először hallhattuk zenei alappal a két előzetesen megismert dalt, és mit ne mondjak: eszméletlenül jól szólnak a színpadon!  Ő is izgult a „premier” előtt, de ha tudná, mi mennyire izgulunk ilyenkor mindig érte!  Issssteni tehát a két új dal, fiatalos, modern hangzásvilág… Élvezi nagyon Őket István, ez látszik rajta! A dalszövegből minden kimondott szó tisztán hallatszik, én ezt külön nagyra értékelem egy előadónál! 
Odavoltunk nagyon a kapott zenei élménytől, de legalább akkora boldogság és öröm számomra, amikor látom, hogy Ő mennyire BOLDOG : attól, hogy ÉNEKELHET, attól, hogy ADHAT, és attól, hogy SZERETIK. 

Sajnos, szavakkal és személyesen itt és most nem volt alkalmunk megköszönni neki a tegnapi élményt, de talán enélkül is TUDJA ő, hogy „találkoztunk” . MA elkezdődik az ADVENT, a szívem tele. Kell ennél több?