CSAKK IS TABÁNI ISTVÁN…  

 Sziasztok! 
Az elfogultságom okán nem tudok mértéktartó módon mesélni a tegnapi békéscsabai eseményekről. Igaz, eddig sem tudtam.  Ráadásul sok-sok izgalom, drukk oldódott fel bennem tegnap este. 
A majdnem nulla marketingmunka, a pocsék időjárás  ellenére mégis nagyon lelkes és jóóó közönség jött össze a CSAKK-ban, és sajnos az sem volt kedvező, hogy pont jan. 24-én este tartották a hagyományos „városi bált”, a város „krémje” nyilván ott jelent meg. 
Méltó helyen, csodálatos színpadi dekoráció és remek technikai körülmények közepette frenetikus koncert részesei lehettünk, igazán sajnálhatják a helyiek, hogy a reklám hiánya miatt lemaradtak erről az élményről. 
István nagyon jó hangulatban lépett színpadra, szupercsinosan az ing+mellényes, fekete nadrágos szerelésben…  Hatásos belépő volt, ahogy a színpad sötétjéből előrejött a fénybe az Eye of the Tiger alatt. Amikor hosszú hetek elteltével újra élőben hallom a hangját, úgy érzem, jó mélyen kell levegőt vennem, beszívni jó mélyen a HANGOT, ki tudja, megint mikor lesz lehetőségem erre. 
Mindvégig csodásan előadott dalok, minden jól áll Neki!!!! Ugyanezt mondta a kolléganőm, aki MOST ELŐSZÖR hallotta Istvánt. Egészen döbbenetes hatásúak voltak most is a nagy lírai dalok, némelyik után síri csend volt pár másodpercig, letaglózva ült az is, aki századjára hallotta, és az is, akit először ütött szíven a HANG, először érintett meg ez a mélyen átélt, szívből jövő, hiteles előadásmód… 

Végtelenül büszke voltam Istvánra , sűrűn tekingettem hátra, az ismerőseimre, kolléganőimre, mérve az arcukon a hatást. A Nagy Varázsló néha dobott egy-egy mosolyt külön nekünk, a rajongóknak… Remélem, nem csak képzelődöm …  
A koncert szinte percre pontosan 90 percig tartott, mégis mindig kevésnek érezzük. Utána mi, rajongók türelmesen várakoztunk a számunkra biztosított különteremben, ahol szépen előkészítve állt az asztal, a pezsgőkkel, üdítőkkel, poharakkal és a nagy csokis-mogyorós tortával. Bizony nem kevés idő volt, mire István és a zenészek összepakolták az elképesztően sok technikai eszközt, hangszert, mindenféle berendezést. 
A videók is megörökítették, ahogyan dallal köszöntöttük Istvánt, majd békéscsabai lévén, Szécsi Marcsi mondott rövid köszöntőt szülinapjára. István meglepődött, pedig tudhatná, hogy….  Úgy tűnt, őszintén örült az ajándéknak, örömmel nézegette, forgatta, meg is szagolta a dedikáló kártyáknak szánt bőrmappát, az est folyamán ösztönösen többször végigsimította. Regász Évikének nagy köszönet, hogy a korábbi ötletünket megvalósította, beszerezte a mappát, és ami óriási ötlet volt Tőle, hogy gyönyörű, Istvános formájú gyöngybetűkkel belegravíroztatta a „tulajdonos” nevét. István aztán hozzálátott a nagy feladathoz, felvágta, kiporciózta a tortát, közben az asztalhoz odaültek a zenészfiúk is, akik a pezsgőbontásban segítkeztek, nagy durranásokkal…. Egy bő óra hosszát tölthettünk együtt oldottan, jó hangulatban, úgy tűnt, István és mindannyian jól érezték magukat. Csilla is nagyon bájos és csini volt bőrnadrágban, Ő szokás szerint csendesen a háttérben maradva, de kedvesen és sokáig elbeszélgetett néhány emberrel, különösen nagy szeretettel Magdi nénivel.

Két kedves kolléganőmet is meginvitáltam a szülinapi partira, mert annyira odavoltak a koncerttől, jeleztem, hogy egy dedikálásra, közös képre is biztosan sort keríthetünk. Az egyikőjük, Anikó megragadott egy pillanatot a fotózás után, és nagyon szép, elismerő szavakkal megköszönte Istvánnak a kapott élményt, dicsérte István rajzait, festményeit (Anikó RAJZ –földrajz és angol szakos tanár), szóval értő szemmel nézte, amikor megmutattam ezeket neki korábban. Elmondta azt is Istvánnak, hogy egészen rendkívüli, amit ebben a rajongói közösségben tapasztalt, amibe most belecsöppent kívülállóként. István mosolygott, de úgy láttam a mosolyából, érti Ő, miről beszél ez az ismeretlen nő.  Végül majdnem 10 óra volt, amikor felkerekedtek, hiszen még előttük állt egy közel 3 órás út Budapestig. 
Egy hajnal 3-ig tartó közös traccsparti és pár órányi alvás után a lányok elindultak Szeged, Pécs, Nyíregyháza és Pest felé, én meg itt maradtam azzal a végtelen jó érzéssel, hogy Ő ITT volt és hogy Ti ITT voltatok… és hogy a családom, Párom, a kisebbik nagyfiam és a kis barátnője is OTT volt Velem ezen ez estén. 
Ma ez az üzenet várt a Facén a másik kolléganőmtől, Judittól:

„Óriási élmény a tegnap este számunkra, a koncerten messze túlmutató. Örülünk, hogy ott maradtunk Veletek a szülinapi köszöntésen. Persze nemcsak a dedikálás, a közös fotó és a finom torta miatt. Jó volt látni, ahogy István a tortaszelés közben és hölgykoszorúval körülölelve is a szemével Csillára figyelt. Ez az igazi összetartozás tudatalatti jele. Nagyon jó volt látni azt is, hogy bár a szemérmesség még mindig István legelbűvölőbb tulajdonsága, mennyire feloldódott köztetek.” 
Legyen ma ez a végszó, benne van a lényeg. 

Puszi Mindenkinek, ma hamar kidőlök a sorból, holnap jelenés a Való Világban...