„Csepel nekem az otthon melege, … itt nőttem fel, akárhova megyek, sok emlék sejlik fel bennem…” (Tabáni István, „CSEPELI POLGÁR”, 2010)

Sziasztok! 
Tegnap nagyon későn éjjel, fél 12-re értem haza Csepelről, ma reggel pedig már zuhantam is vissza a hétköznapokba… Ezért csak most jelentkezem pár gondolattal, a képek és videók úgyis mindent elbeszélnek erről a fantasztikus, fergeteges koncertről.   
Istvánnak minden adott volt tegnap, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. 
1. A gyönyörű őszi idő kedvezett a szabadtéri koncertnek, amikor a hangja határtalanul zenghet a szabad ég alatt. 
2. Nagyon jó volt a repertoár, igaz, mi már ismerjük ezt a sokszínűséget, de aki először hallotta Őt koncerten, tapasztalhatta a bő másfél óra alatt, hogy a lírai és dinamikus dalok, az angol és magyar nyelvű, valamint a saját dalok és feldolgozások – minden eszméletlenül jól áll neki. 
3. A zenekar is szuper volt, Istvánt erősíti, energiákat kap a csapattól, a hangszerektől… Mindig felszabadultabb, vagányabb ilyenkor, szinte szárnyal, ha rockzenekar van mögötte. Külön nagyon örültem Cséry Zolinak, az ő művészi előadása utolérhetetlen eleddig István oldalán, és a két „új” előadó, a dobos Tiba Sándor és a gitáros Kolta Péter is nagyon klassz volt..  

4. A tény, hogy szűkebb hazájában, CSEPELEN léphetett fel, Istvánt csak tovább doppingolta. Elmondása szerint emiatt megmagyarázhatatlanul nagyobb benne az izgalom, (ebből mi nem is vettünk észre semmit, annyira „profi” már ebben), de hogy „a hazai pályán” a lelkéből-szívéből mindent beletett, azt mindannyian éreztük… Mint ahogy a halmaji templomban a „Ments meg” imája értékelődött fel a hely szelleme miatt, itt és most Csepelen az „Ez itt az én hazám” sorai kaptak mélyebb tartalmat és értelmet.. . Az én mértékegységem és fokmérőm István óta a libabőr, ami mindig megbízhatóan jelez, most is csalhatatlanul működött. Nem egyszer. 
Jó volt látni István sikerét, a csepeli emberek szeretetét, a lírai daloknál a szívek ráhangolódását, fogékonyságát az érzelmekre, vagy éppen azt, hogy az idősebb emberek is beindultak a gyorsabb ritmusra, modernebb dalokra. István nagyszerű volt, sőt még annál is jobb…. 
5. A férfit, aki felkonferálta Istvánt, VIDA ISTVÁNNAK hívják, korábban a Csepp Tv-nél riportot is készített Istvánnal, a Csepeli Hírmondóban szintén. 2010-ben ezt írta, talán ma is érvényes: „István valamikor a tanítványom volt, Erzsivel a testvérével egyetemben... Való igaz, hogy az ember nem tudhatja, mit hoz a jövő... Ő megmaradt annak a csendes, nagyon rendes srácnak, aki volt .... " Ez a Vida István tegnap többször kimondta azt a szót, hogy a „MI FIUNK”… Nagyon megkapott ez a dolog, annyira szívből jövő, őszinte kifejezés volt. A csepeliek joggal érzik Istvánt a MI FIUNK-nak, a „Közülünk való vagy”, „ Innen indultál” és „Büszkék vagyunk Rád” érzése teljesen jogos, ám érdekes, hogy mi, rajongók is valami ilyesmit érzünk. Mert mi meg az indulástól, a színpadon tett legelső lépéseitől figyeljük a pályáját, követjük rendületlenül a fejlődését, és ez sem kevés a „MI FIUNK” érzéshez.