DÉLI HA(ra)NGSZÓ Mezőmegyeren ….
Sziasztok!
Nagyon friss és sokféle élmény sűrítődött ebbe a pár órába ma, idő kell, míg „feldolgozom” . Délelőtt két „turnusban”, két irányból (Szeged, Bpest) , kétféle járgánnyal (busz, ill. vonat) megérkeztek a rajongótársaim Bcsabára, s innen céloztuk meg a mezőmegyeri objektumot. … Örömünkre csatlakozott hozzánk egy csabai régi társunk, Marcsi is… Szóval összesen 9 „igazolt” klubtag képviselte Tabániát ma délben Mezőmegyeren, ami - mint írtam korábban – egy külső, nagyon-nagyon falusias kerülete a városnak, alig 1500 lakossal. Több minden miatt izgultam …. Az időjárás miatt nem kellett volna, mert isteni szeptember végi meleg, István is a tűző napon énekelt.. Izgultam azért is, hogy vajon egy vasárnap déli fellépésen lesznek-e egyáltalán, és milyen hangulatot lehet vajon csinálni… Ezen sem kellett volna, mert ebben a pirinyó kis településen összejött vagy 120-150 ember, egy részük érdeklődéssel nézte korábban a néptáncosokat is (köztük táncolt az egyik tanítványom az osztályomból- nagyon ügyesen, és örült, hogy az osztályfőnöke látta ), majd volt „divatbemutató” hagyományőrző ruhákból, népi motívumokkal díszített mai viseletek… Érdekes volt, de hááát a fél szemünk azt leste, itt van-e már István, hány perc is van még délig… Mondanom sem kell, Istvánra szemmel láthatóan megduzzadt a létszám, újabb székeket hoztak. Sok idős ember volt, de jöttek családok, kisgyerekesek, középkorúak is…. szóval a falu apraja-nagyja, akik a CSISZ óta nemigen látták Istvánt… Izgultam azért is, mert a férjem és a kisebbik nagyfiam először jöttek fellépésre, s reméltem, István bizonyítja, nem akármiért kerekedik fel az asszony időnként az ország másik felébe…:-D Izgultam azért is, mert egy másik tanítványom (mezőmegyeri) végig mellettem állt, aki a fiatalok mércéjével „méri” majd a tanárnő kedvencét… Szóval izgalom a köbön… Dél előtt pár perccel a mellettem lévő idős nénike csillogó szemekkel és nagy hangon mesélte a körülötte ülő szomszédasszonyoknak, hogy milyen őrült nagy szerencséje volt…:-) Éppen a WC-ajtóban futott össze Tabáni Istvánnal … Na, ettől megkönnyebbültünk… István is , mi is….
Majdnem hajszál pontosan zengett fel a DÉLI HA(RA)NGSZÓ…<3 István nagyon dögös volt ebben a fekete szerkóban, a fényes derékszíjon, ezüstláncán, szép gyűrűjén, napszemüvegén csak úgy csillogott a szeptemberi napsugár… Melege is volt… István nagyon formában volt, vidám, a hangja fantasztikusan zengett a szabad ég alatt… A szerény technikai berendezés ellenére (színpad csak egy „dobogó volt, sátor, háttér nem volt) az erősítéssel nem volt gond… István minden szavát lehetett érteni, kedvesen, szépen fogalmazott… Megnyerte a közönséget szinte azonnal, részben a fantasztikus , erős, tiszta HANGJÁVAL, részben az egyszerű, természetes viselkedésével, semmi sztárallűr, egyszóval olyan emberi… de hát ismerjük, ezért (is) szeretjük… Főleg tempós dalokat hozott, minden számot nagy taps kísért. Külön nagyon odatette magát a Don’t stop me now-nál is és a Fényév távolságnál is… Direkt figyeltem, hogy a huhogás nem tőlünk, rajongóktól jött, a családom és tanítványom miatt én különben is „visszafogtam magam” rajongásilag … A közönség szeretete az előadás után is megnyilvánult… István a széksorok között hagyta el a „színpadot”, és azonnal megrohanták a helyiek, szeretetteljes kézfogások, gratulációk, olyan őszintén, és István annyira szeretnivaló, ahogy mosolyogva, szerényen fogadja a dicséretet, az elismerést, és a végtelen türelem, ahogy viseli az emberek rohamát, na persze meg minket.
A fiam azt mondta most este, hogy azért az döbbenet, hogy ilyen HANGGAL István „csak itt” énekel… Sokkal többet érdemelne. Igen , mi szeretnénk neki a SYMÁT, a MÜPÁT, az ARÉNÁT, sőt a WEMBLEY-t is, de István (úgy tűnik) szereti azért ezt a közvetlen találkozást is az „egyszerű emberekkel”, parasztbácsikkal és falusi nénikkel…. Hisz annyi szeretetet kap az ilyen falunapokon is.
A helyiek fotózkodása után végre mi is odafértünk hozzá. Én nagyon-nagyon boldog voltam, hogy a férjemmel és a fiammal is készült közös kép, és bemutathattam Istvánnak a toleráns „hátországomat”. Nagyon örülök, mert a családomnak is nagyon tetszett az „Istvánozás”.. A férjem elképedve hallgatta élőben: „CD-minőségben énekel, fantasztikus!” A férjem azt is mondta, hogy olyan gyorsan elszállt az a 45 perc…. Szinte észrevétlenül…. Hallgatta volna még… Na, ugye....
Marci, a diákom, aki 8. osztályos volt anno, amikor a CSISZ-es Istvánt látta… azt mondta, nagyon jó kiállású lett, egyáltalán nem olyan, mint gondolta, vagy ahogy az emlékeiben él… „Élőben így énekelni? Acapellát is? A legtöbben nem mernék bevállalni." Nagyon elismerően szólt Istvánról… Büszke voltam, s remélem, elmondja a többieknek is, hogy OKA van annak, hogy a tanárnő RAJONG
Egy idő után kiszabadították Istvánt a rajongók köréből, azzal, hogy meg van terítve az asztal a birkapörkölthöz … Néhányan a korábbi busszal hazaindultak, többen maradtunk még… Mi is szépen sorba álltunk, hogy megkóstoljuk a frissen készült ebédet. Jólesett, megettük… Délután bementünk még a városba, megmutattam néhány szépséget a központban, persze közvetve több kapcsolódási pontot találtunk Istvánnal: lsd. Munkácsy Múzeum (Munkácsy Kedvencünk kedvence), a Városháza, ahol István a Főnix együttessel lépett fel, Szent ISTVÁN tér és a műemlék jellegű ISTVÁN-MALOM, amelyről mint tudjuk : „István malmai lassan őrölnek” … Gyönyörű időben fagyiztunk, sétáltunk a vonatig… Szép nap volt.
És már csak párat kell aludni a csepeli koncertig! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.