Barlangi gondolatmorzsák
Ha hív a Hang, menni kell a Föld mélyébe is!
Jóérzés, hogy sokan ismét személyesen is találkozhattunk. Ha ESEMÉNY van, és most volt, az ország minden tájáról 4 év után is szokásosan megérkeznek a rajongók! Jöttek olyanok is, akik csak ritkán tehetik, de megjelentek teljesen újak is. Az egész olyan lassan, mint egy nagyon nagy család, ahol időnként előfordulnak nézeteltérések, békétlenségek, de sátoros ünnepek, jelen esetben
a Barlangos ünnep alkalmából, leülnek egy közös asztalhoz, váltanak néhány szót. Nem tetszhet mindenkinek, minden, és mindenki, de a következő neves alkalomkor, újra ott vannak ,(vagyunk). Csillogó és várakozó szemekkel, nyitott szívvel, talán nem csak István, hanem egymás iránt is
Ó Természet, ó dicső Természet…
A Terem, mint látjátok, grandiózus, lenyűgöző, emellett, nedves hideg, és rideg, Viszonylag szűk, kanyargós félhomályos , 400 m, alig világított utakon jutunk el a székekig . A színpadot, a nézőtértől, jó 10 -15 m és egy kis tó választja el, amiben tükröződnek a terem „mennyezetének” oszlopai. István, a Trió, és hangszereik, a Tv kamera, és a közönség mérete eltörpül, oly apró a természet vájta, változatosan zeg -zúgos, cseppkő csipkézettel ellátott óriás képződményben . A világítás, a körbe futkározó színes fények,csak emelték a misztikumot. A Koncert előtt Katona úr, igen röviden, találóan, és hatásosan vezette be az Estét ” Hölgyeim és Uraim, egy különleges helyszín, egy különleges énekes, Tabáni István! Jó szórakozást kívánok!” Elkezdődött a zenei felvezetés, közben baloldalt, a lépcső tetején megjelent István, és felhangzott a taps! A Mi Fiunk lassan és elegánsan, mint hajdan az operett díva Honthy Hanna lépdelt le komótosan a grádics, fokain, azután leérve ütemesen csettintve mindkét keze ujjaival, generálta további tetszésnyilvánítást. Szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy Ő ,Tabáni István itt lehet, és alkalma van megmutatni, mindazt, amit a jóistentől kapott,és amit nagy munkával, és Dékány tanár úr segítségével elsajátított, kiegészítve mindezt a pillanat,és a szíve diktálta gyönyörűségekkel. A Majdnem szerelem után a lírai nagyívű dalok következtek. Nézetem szerint talán kicsit őt is, de engem mindenképpen zavart, hogy „nem láthattam édes arcodat”, a köztünk lévő távolság miatt. Messzebb volt, mint egy operaénekes Operában. Aurájával így sokkal nehezebb „beterítenie” minket. Amennyire lehetett közelebb is jött, de akkor lelépve a színpadról hátsó sorokból nem láthatták. Szokása szerint végig magabiztosan sétált, és erőteljes testbeszédével is hangsúlyozta az adott dal hangulatát. A szokásos formáját, hozta, azaz gyönyörű, szemmel nem érzékelhető nekikészülődés nélkül, hosszan és természetesen kitartott, ahol kellett, kihasználva, a különlegesen jó akusztikát, a természet által létrehozott hangversenyteremben. Szinte minden cseppkőcírádát végigsimogatott a felszálló hang. Vörösmarty szavai jutottak eszembe. „Mélység, és magasság visszhangozzák azt” Újból hallhattuk, és stílszerűen gyönyörködhettünk a Fonogram díjas dal egyes részletének Pécsett megcsodált szopránjában: gyönyörszéééép, gyönyörűszéééép. Ugyanolyan, gyönyörű , és felejthetetlen a gourmandoknak előadott, minden alkalommal kidolgozottabb, szebb Unforgettable , a bariton mélységű simogató andalító hangjaival. Szinte látjuk Istvánt, Humprey Bogart által fémjelzett filmekhez hasonló helyeken egy füstős lokálban énekelni.… Milyen csodás és kifejező a human voice!
Ki ne akarna to live foreveeeeeeer, mikozben a magyar viszonylatban véleményem szerint páratlan a lélekkel rezonáló hangszín kavalkádját élvezheti, ebben a csodálatos ünnepi környezetben. Vastaps követte ezt a világszínvonalú teljesítményt. A lassú rész után következtek a pörgősebb számok, a szokásos sikerrel. A műsor elejét kivéve, váltogatta a korokat, stílusokat, pl. Fényév után, a Bruno Mars szám következett. Nem kis hangi és szellemi teljesítmény, ez a váltás. A Pretty woman éneklése közben, már szokásosan tárta ki szélesre két karját, majd r csukóit be-be hajlítgatva, hívogatta, egyben befogadta a közönségét. Repített minket a zene szárnyán a vidámságba, lendületbe, miközben, észre sem vettük, hogy ütemesen tapsolunk neki, vagy talán, mint egyes kisbabák a saját jókedvünknek??? Ezzel IS bizonyította, hogy erre is megvannak a SAJÁT, EGYÉNI eszközei, vagyis hangulatba hoz úgy is, tapsot indukál akkor is, ha nem a mások által lejáratott a személyiségéhez egyáltalán nem illő kezeket a magasba-nem látom tirádákat alkalmazza. Természetesen, „minden előadó életébe jön egy (vagy több) pillanat”,amikor ilyen eszközökhöz folyamodik, de fontos, hogy az tőle elfogadható, hozzá illeszkedő, tehát hiteles legyen. István ezzel az integető mozdulatával jelzi, hogy menjünk, (mint közönség) utána, szinte magához öleli,az aznap vele tartókat, a nézőit. Ez a mozdulatsor, nem harsány, nem magamutogató, mint ahogy az éneklése sem, hanem szerintem azt fejezi ki, gyere velem, örülj velem..(Ha van kedved, de nem parancs!)
Fent is vagyok, lent is vagyok- MI az?
Van egy tornász olimpiai bajnokunk, Magyar Zoltán,aki évekig megnyerte lovon a világversenyeket,egy különlegesen nehéz elemmel, egy sajátos forgással, amit azóta is előadnak a legjobbak,sőt róla is nevezték el, ez az un. Magyar Vándor”
István tökélyre vitte azt a teljesen egyedi , szinte Istennel beszélgető, hozzá felszálló,egekig emelkedő leírhatatlan, a torkából kijövő „valamit”, a szférák zenéjét”, ami leghosszabb változatában a Ments meg végén hallható. Ez, akár a védjegyévé is válhatna. Ilyenkor, a szinte földöntúli hang , akadály nélkül áramlik, gomolyog fel másodpercekig a magasba,… Közben erősödik, azután kicsit halkítva valahogy visszakanyarítja ,és ez a hang parancsára újra leszáll ide a Földre közénk. Ezt a technikát, amivel a lelke kiáramlását (?) segíti elő, más számoknál. pl a Hoszú még az út, egyes változatánál, hajdan az Éjszakák és Nappaloknál, újabban a Várj, míg fel kell majd a napnál is alkalmazza. Felfoghatatlanul gyönyörű. és nem utolsó sorban rendkívül hatásos. Körömön, mellettem ült egy cigányasszony ennél a résznél valahogy így sóhajtott fel: ”Ezt az Isten adta neki!!!” Ez lehetne, a Magyar vándor mintájára,TABÁNI TRILLA? („Keresem a szót”, mert ő már megtalálta ehhez a csodához a Hangot!
Regász házaspár egy japán TV-ben, István Japánban?
A koncert alatt, különböző térszögekből, távolságokból, külön profi mikrofonnal videóztak. Menetközben láttam, hogy ki- ki kapcsolják a kamerát, elmenne k a Barlang más részei felé, de azután visszajönnek, és végig Istvánra koncentrálnak. Kiderült, hogy eredetileg a Barlangról készítenek filmet, és István, csak annyira volt érdekes, hogy demonstrálják, mi midenre lehet használni ezt a termet.. Bejött itt is, a Hang, ami hív effektus,és „leragadtak Istvánnál”
R. Évikéékkel rövid riportot is készítették, és ők elsősorban nem a Barlang szépségeit ecsetelték, hanem István tehetségét méltatták. Évike, talpraesetten, még azt is ajánlotta, hívják meg Istvánt Japánba. (Hátha…)
Adatok, tények:
A sikeres koncert utána a barlang személyzete , pillanatok alatt összeszedte és száraz helyre vitte a székekről a párnákat. A műanyagszékeket tízesével stószolták fel a terem oldalán. nagyjából, megszámoltam őket, és szóba is elegyedtem a munkásokkal. Eredetileg 1000 széket akartak kirakni, de mivel, az majdnem megtelt, ezért újabbakat tettek ki. Így leghátul kicsit hézagosak voltak a sorok. Ez a szám, ebben a mocsok időben, szemerkélés, és felhőszakadások közepette kiemelkedően jónak mondható. A Napközben, a szabadtéri standok, és a színpad körül alig voltak emberek. Kifejezetten Istvános plakát a helyszínen nem volt. A Barlang bejáratánál nem volt az eseményre utaló kiírás, és hangos bemondón, mint régebben szokásos volt, egyszer sem mondták be a délután folyamán, hogy Koncert lesz.
Érthető, de nagy kár, hogy Istvánnak fejvesztve rohannia kellett, még le sem lépett a színpadról, már pakoltak a zenészek. Sokan, - NEM MI törzsrajongók- akartak volna vele szót váltani , gratulálni. Talán, ha tudják, hogy miért „szalad el” , megértőbbek. Istvánon is látszott a Koncert végén, mikor majdnem, hogy a szeme villanásával is tudta vezényelni, irányítani a közös éneklést, (Várj, míg felkel) hogy menedzser úr szavaival élve , a Különleges Énekes, nagyon élvezi a különleges helyszínt! Ma, kora reggel, amikor néhányan hazajöttünk,a buszmegállóban egy hölgy, aki jelen volt István fellépésén, és hátsó részen állt, és egyáltalán nem látszott rajongónak, háromszor is kiemelte, hogy”nagyon jóhangú fiatalember”, ugyanakkor egyszer megjegyezte,hogy kár, hogy a hangosítás nem volt tökéletes
„Igen, igen, hát így jött össze ma”- azaz tegnap. Mint hajdani barlangász, és a Hangversenyterem ismerője, gondoltam, hogy hagyományos erősítés, ebben az óriási térben nem lesz teljesen elégséges.
Ezt támasztotta alá az a fiatal férfi is , aki barlangász túravezető a Baradla Barlangban, és akivel ma reggel a Jósvafői vasútállomáson beszélgettünk. „Hiába mondjuk, hogy az oldalfalakra is kell erősítés, sokszor nem hallgatnak ránk” Még szerencse, hogy a Koncert közönsége leginkább István énekhangjával, és az általa adott élménnyel volt elfoglalva, amit pl.a Ments meg utáni ütemes taps is jelzett.
Egy kis humor.
Az erősítés kábelei ott tekeregtek a színpad körül, amikor István lelépett, hogy közelebb kerüljön hozzánk, és az egyikben majdnem megbotlott, megjegyezte: K-Ábel a rengetegben”
Amikor éjjel egy fele nyugovóra tértünk, voltak olyanok, akinek franciaágy jutott. El is helyezkedtek illedelmesen az ágy két szélén, mikor az egyikük megszólalt, hallgassuk meg még egyszer telon a Ments meg-et (fürge Dádónk jóvoltából már a neten volt)! Mivel, csak egy telefon volt, és a többiek miatt az is halk volt, az egyik hölgy,aki vágyott a HANGRA megszólalt: ODABÚJHATOK?
Tabáni szűzesség elvesztése, és összefoglalás
Nem vagyok felhatalmazva, hogy felfedjem ki ő, de a nagy „esemény „után Újtikoson, már ott feszített, mosolyogva István mellett , a legújabb rajongója, egy szép szemű csinos fiatal hölgy .
A Barlangban, a szó szerint végig sírta, könnyezte élete első István koncertjét, még párás szemekkel meghatódva beszélt az élményről!
István, tegnap nem váltotta meg a világot, csak a tőle megszokott mívességgel, igényességgel énekelt, élvezve , és kihasználva helyszín adottságait. Remélem, hogy ez a Barlangi Est, csak bemelegítése volt egy szimfonikus zenekarral előadott lemez bemutató Koncertnek A Baradla Barlangban, a Japán és egyéb TV-k egyenes adásában! („Igen igen”- itt van mellettem a bili,amibe belelóg a kezem