Sziasztok!

Számos előnye van, ha az ember egyedül utazik 5-6 órát hazafelé egy-egy fantasztikus koncert után. Nemcsak újraélheti gondolatban a tegnap este pillanatait, és kicsit rendet rakhat a lelkében, mire hazaér, hanem azért is, mert addigra felkerülnek a vidik és képek, és már minden fontosat, szépet elmesélnek addigra a többiek.  Nagyon szépen köszönöm DUSI, JÁZMINKA, EME és IBOLYA felvételeit!     

FIBIKÉM! A beszámolód minden sorát nagyon élveztem, libabőr, humor, érzelem, az utánozhatatlan fibis stílus… Egyszóval imádtam olvasni! Köszönöm Neked én is, hogy megfogalmaztad sokunk helyett, mindannyiunk örömére a tegnap este csodás élményeit. Nem ismétlek semmit, mert MINDEN benne volt: a szeretetözön, a büszkeségünk, a katarzisok, a csordultig teli szív és lélek, a találkozások öröme…

Lányok, az utóbbi időben is annyiszor mondtuk/mondtátok egy-egy koncert után, hogy a LEGnagyobb vastaps, a LEGnagyobb szeretet, amit kapott István az emberektől, a LEGfantasztikusabb előadás….. És lám, ennek sosincs vége, István mindig tud hozzátenni, a helyszín, a közönség tudja fokozni a leg-eket. Mi elvarázsolódtunk Istvántól és attól a büszkeségtől meg jóleső érzéstől, ahogy fürdik a szeretetben… , István már szinte zavarban van a szűnni nem akaró vastapstól. Mintha érezné, indulnia kellene, lemenni a színpadról, de marad még, nem engedi Őt a percekig tartó állva tapsolás, szinte látszik, ahogy töltekezik ebből a feléje áradó szeretetözönből… Szemmel láthatóan meg volt hatódva…  Nem mindennapi pillanatok voltak. Nemcsak a koncert végén, de a dalok közben is többször átélhető volt a CSODA.  Amikor a MENTS MEG felhangzott, végigfutott az agyamon, hogy amikor 4-5 évvel ezelőtt ez a megrendítő „ima” megszületett, István nem gondolta, hogy valaha ez a fohász a legméltóbb helyen, egy református templom falai között szólalhat meg. A Fényév távolság eddig is a koncertek egyik csúcspontja volt,  de ITT és MOST még sokkal többet jelentettek a szavak:

„Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél….
……
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
…...

..Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…”

Láttam, éreztem, hogy sokan ”sírtak”, ki könnyel, ki könnyek nélkül, legbelül… Énekelt a szerelemről, szeretetről, a barátságról, az elmúlásról, az álmokról, az emlékezetről, a búcsúzásról, a hűségről… szóval minden benne volt a dalokban, ami az életünket igazítja, s amelyekhez mi - mint ÉRTÉKEKHEZ -  igazodhatunk…  A dalok mondanivalója  annyira megfelelt a hely szellemének!  

Nem tudok többet írni. Alig várom H.Évi egybevideóját, hogy az egészet újraéljem, és nemcsak a dalokat, hanem István szép gondolatait és az Őt méltató modatokat felidézhessem…

Puszilok mindenkit, I LOVE TABÁNIA! (Bocsássátok meg nekem ezt a nagy érzelmi túlcsordulást, ma még nem tudom visszafogni a gyeplőt!)

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.08.18. 12:24 manoka46 Kedves Bogi! Köszönöm, hogy még hozzáadtál érzelémeket ehhez a gyönyörű koncerthez!