Halmajra is elmentünk 

Már nem számolom, hisz versenyre nem kelhetek a koncertlátogatásaim számával (M.Évi 200 körül jár), de sokadjára ismét útnak indultunk, ki Ebesről, ki Hajdúszoboszlóról, ki Nagycsécsről,(amit visszafelé jövet Mártika nagycsecsnek olvasott az útvonalat jelző táblán, szerintem most megjegyeztük, hol lakik Eme).  Utaztak velünk pestiek is, tehát nyolcan 4 helyről érkeztünk.

Csipieszünk  még mindig nincs (mármint Magdinak és nekem), de valahogy mindig oda találunk, a szívünk érzi talán, merre is kell menni.

Nagyon jó volt, szép volt, ennyi volt, Sziasztok!

Na neeeeeeeeeem vagyok ám ilyen ronda. 

Szép kis templomba érkeztünk, bemehettünk az udvarra, senki nem zavart el minket a kocsival, a helyiek kedvesen fogadtak, apró pogácsákkal kínáltak, ahogy megtaláltuk az illemhelyet, már egyből láthattuk Istvánt is, mert ott sietett el mellettünk. Rögtön tudtuk, melyik ajtón kell majd bemennünk a templom szívébe. Mentünk is hamarosan utána, megnéztük a beállást is, úgy kb. 2 méterre volt tőlünk István. Háááááát…… Lányok, ez a fiú – hogy is mondjam - , szép és szép és még annál is szebb. Megérkezett Csilla is a barátnőjével a beállás alatt. Őt is megcsodáltam, változatlanul gyönyörűséges. Hogy lehet ilyen szép arca valakinek? Jó volna már látni azt a festményt, amit István róla készít. Remélem, lesz ilyen.

(Hú, így nagyon hosszú leszek, ha ilyen részletesen leírok mindent.)

Amint látjátok, megint új zongorista volt, nekem nagyon tetszett. Helyes is, a vokálozást is jól csinálta (amúgy nem értek hozzá, de jó volt hallgatni) és én bizony a fotózásnál átfogtam a derekát.

Az, hogy a hangja gyönyörű, és egyre gyönyörűbb, azt hiszem, nem kell mondanom senkinek. Büszke vagyok rá, hogy folyamatosan fejlődik, mint ahogy Bogi is  Volt szerencsém megnézni élőben az új szeretetalbumunkat és megállapítottam, hogy Bogikánk is fejlődik. Köszi Bogi, soha ne add fel!  Magdi néni mondta, hogy ha fiatalabb lenne, elvinné az RTL-be az összes albumot és lerakná eléjük, mert szerinte ilyet a világon senki nem kapott a rajongóitól és azt gondolom, igaza van.

Mi megkaptunk tegnap mindent, amire vágytunk. Útközben éppen arról (is) beszélgettünk, hogy milyen jó volna, ha énekelné a neki írt dalokat, meg a saját dalait. Igaz, Mártika sóhaja arról szólt, hogy csinálhatna egy olyan összeállítást, amikor csak ezeket a dalokat énekli. (Zárójelben elmondok egy új infót (számomra kedves embertől hallottam by Lontzika), hogy a szabályok szerint minden fellépés előtt le kell adni a szerzői jogvédelmi hivatalnak a dalok listáját, amit aznap énekelnek, mert a nagy kalapból utalnak a szerzőnek valamennyi pénzt. Ha István a saját szerzeményét énekli, akkor azért is kap. Ha a másét, akkor az kap, akiét énekli. Tehát nem csak a lemezeladások után jár ez a pénz, hanem a fellépések után is. Van valami elévülési idő, azt nem tudom, hány év. Lehet, hogy ezt tudtátok, én nem tudtam eddig. Ja, és a számítástechnikai boltos ismerősöm mondta, hogy az üres CD-DVD lemezek eladása után is elég komoly összegeket perkálnak le ennek a hivatalnak.)

A koncert végén nagyon felemelő érzés volt a közönség ragaszkodása, a polgármester beszéde, Istvánon is látszott, hogy nagyon meghatódott, de megtalálta a szavakat és igazán oda illő módon köszönte meg azt, amit ő kapott.

Nekünk maradt a vörös tenyerünk és a csordultig telt szívünk. Voltak, akik oda mentek hozzá, fotózkodtak, beszélgettek vele, de egyszer csak mondta, hogy el kell mennie, de vissza fog jönni. Akkor mi kiszivárogtunk az udvarra, kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettünk, volt szerencsém Dádókánkat is megpusszantani, cukorfalat még mindig.  Láttuk Istvánékat bepakolászni a kocsiba, gondoltuk, már elmulasztottuk a csoportképet, pedig elég jó sokan voltunk (kb. 22 fő), de Kerike jóvoltából csak összehoztuk. Én nem tudom, mit duruzsolt neki, de oda jöttek mind a hárman (ekkor fogtam meg a zongorista derekát), és össze jött a csoportkép.

Elmentünk a szállodába, ahol a messziről és még messzebbről (Asa) jött lányok megszálltak, még ott is „duhajkodtunk” fél órácskát és elindultunk (én 1 liter 10 éves szilva pálinkával is gazdagodva, amiről azóta kiderült, hogy nem 10 éves és pancs) haza…… A falon már elmeséltem, hogy M.Évi és Gizka is jöttek velünk, mert ők mentek tovább István után Csíkszentmihályra, őket még hívta a HANG. Volt még 2,5 órájuk a busz indulásáig, így csaptunk egy kört Debrecen jelenlegi legszebb részén, a nagyerdőben. Remélem, tényleg jött az a busz és jó megállóban álltak és azóta felébredtek és várják az estét Csíkban, ahogy Juliska mondaná.

Ha költői hangulatban lennék, most írnék ide valami szép idézetet, de nem vagyok, így simán csak elköszönök. Tsóóóóóóóóók mindenkinek a következő találkozásig.