Az ERŐ Vele volt,  avagy István  „szendvicsben” ! (Polány)

Kis csapatunk Tihany varázslatos Istvános élményével, az Album átadás,  bensőséges pillanataival, az ezt követő after party miatti kilvatlanság tüneteivel, a forróságban másnap reggel elindultunk  útunk következő állomása, Polány felé. A Balaton, a zöld tucatnyi árnyalatával  kápráztatott minket, miközben a kompon hasítottuk hullámait.   Ezután, már csak három busz, és hipp, hopp, azaz majd hat óra alatt megérkeztünk Polányba,  a Somogyi dombság, egyik kis  horgásztóval is ékesített helységébe.  A szállásunk, az egyik dombocska tetején levő aranyos, összkomfortos házikó volt. Ide még izzadva felcaplattunk. Kis pihenés, zuhanyozás után indulás a kb. 1,5 km-nyire lévő falucska főterére, ahol a Polányból elszármazottakat látták vendégül. Egész nap komoly kultúrprogramok voltak, dalárda, talán zászló szentelés stb. A kora esti műsor, egy kaposvári fiatal zenekar, a  Heart and Soul, fellépése lett volna, utána ISTVÁN nyolckor, majd retro buli éjfélig.   Mi hét körül érkeztünk, ezért nem tudjuk miért, de valamiért változott a  sorrend, és az említett rock banda 18.50  helyett, csak félnyolc után kezdett. A félig telt sátorban, iszonyú dübörgéssel, és hangerővel -  nem voltak rosszak. A feltörekvő zenekar, és harsány énekesük keményen nyomta, különösen a fiatalok körében arattak ezzel sikert.  Számomra érdekesség volt, hogy a basszus gitárosuk egy igazi rocker csajszi volt, térdig érő csizmában.

Hoppá,  hiába jöttünk, HIÁBA izzadtunk egész nap - nem lesz István ??? Aggódtam, hogy mindez felesleges volt. Csak nem történt baja?- dobbant meg aggódva pótanyai szívem. Végre az énekesük, bizonyos Szabó Péter, aki szereti Cápának nevezni magát, bejelentette, hogy sajnos  „a Tabáni” miatt félbe kell hagyni koncertjüket, de ezen  kis „kényszer” szünet után,  majd  folytatják. Sajnáltam szegényt, nagyon megzavarhatta az, hogy hirtelen változott a programjuk. Frusztrált lehetett attól, hogy majd István UTÁN is kell játszaniuk. Valljuk be, ez nem kis feladat egy növendék Cápának, akármekkora is a szája!   Tudat alatt, pedig érezte, hogy ISTVÁN,  A KIRÁLY, mert ebből a rockoperából előadott feldolgozásuk volt a legjobb! :-)

 Közben megérkeztek az Istvánok is, és a   mi Istvánunk a  színpad oldalánál szép komótosan kezdte összeszerelni vadiúj mikrofonállványát, és a hozzátartozó hordozható mikrofonját. A levonuló zenekar rmagamutogató Cápája, még hanyagul „leszólt” Istvánnak a   színpadról, ilyesféle sílusban, „Feljössz velem énekelni egy Halleluját?” Aquila non captat muscas (a SAS nem kapkod legyek után)  gondolata, avagy a ”se lát se hall a Dömötör” elv alapján, Istvánunk nyugodtan, és elmélyülten, ahogy szokta, továbbfolytatta  a szerelést!  A  banda LEvonult,és mindenki várta, hogy István, meg FELjön, de nem egészen így történt. István nem a megszokott módon, oldalról, vagy hátulról közelítette meg a színpadot, hanem ruganyos és  határozott léptekkel elhaladt  az eddigre már megtelt sátor közönsége, és a dobogó előtt, majd lazán felugrott! Hogy mindez, ösztönös,  vagy ösztönösen tudatos volt, ki tudja? Így a jelenlevőket nem zavarta se szó, se hang, abban, hogy megfigyeljék, megnézegessék a TV-ben talán kicsit másként bemutatott fiatalembert, aki most jólöltözött, csinos, mosolygós, magabiztos és igencsak pasi volt! Még nem történt semmi érdemleges, még fel sem ért a színpadra, de már dübörgött a taps! ”Halleluja” - Dícsérjük az urat, - mormogták talán közülünk azok, akik aggódtak, hogy hogyan fogadják, hogy István, hogyan kezeli a helyzetet, hogy  ő   a SZENDVICSBEN a húsika, a rockbanda  zenélésének szünetében.  Az aggódás részükről teljesen felesleges volt, mert a közönség tudta, hogy KIT, és MIÉRT hívott  meg a Polányból elszármazottak ünnepére!

„Gyönyörűszépen” kezdődött a műsor, mire oda értünk, hogy „mondhatják bár” akárki, akárhol, akármit,  - kis túlzással, már majd  minden jelenlévő tudta, érezte,  hogy„nincs jobb, nincs mááááás”! Nem tudom, hogyan csinálta, mert a zenei alap nyilván mindig ugyanaz, de  már ennél a lírai számnál is hallhattuk, érezhettük az a lendületet, ERŐT, ami az egész estére jellemző volt. A Te vagy a minden is ütemesebben dübörgött végig nemcsak a sátoron, hanem a közelben lévő kis templomon, a dombokon... „Csak szóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóólj”, és szólt, zengett a hangja – és mint máskor is szokott egyre többen lettünk a sátorban Ott ült a bandából a rocker csaj is, először, csak közömbösen, azután kíváncsian, és kb. a harmadik számtól, már olyan áhítattal  fogadott be minden hangot, mint Bogi szokott, és olyan szemekkel itta a  látványt, mint ahogy azt egy vagányabb hölgy teszi, ha lát egy jó pasit, és azt hiszi, hogy őt nem látja, nem figyeli senki!!! :-) Hát én bizony figyeltem, és nemcsak rá, hanem a zenekar többi tagjára is, akik a színpad mögött sziesztáztak, de István, hangjára, karizmájára, és temészetesen a többnyire dögös dalokra, egyre többet kukucskáltak be, és szinte ösztönösen mozogni kezdtek  A másik gitáros srác,  a barátnőjével  táncolt. (Mindez egyes videókon is megfigyelhető.)  Remekül választotta ki István a dalokat, zömében lendületes számokkal. Régen hallottuk a Nem lesz már-t, hát ez is máshogy hangzik, mint a lemezen, vagy mikor mellénykében adta elő, és kis festő öklével, akkor talán, ha egy selyempapírt szakított volna át. Polányban  a „munkásököl, vasököl, oda csap ahova köll”  feelingje jutott eszembe.  Szombaton nem lett volna tanácsos senkinek se az útjába állnia! Összekötő szöveg jóformán nem is volt, de nem is hiányzott. A gyors számok után a taps mellett hangos ováció, és a gitáros lány is önfeledten csápolt  a többiekkel. A  közönség egyértelműen a dalok, és István hatása alá került. Többen táncra perdülnek. Egy nő, azután egy férfi is hosszan szólózik.  István, mint egy pozitív Cipolla, hangjával,  mozgásával, érzelmeket kifejező testbeszédével, előadásmódjával, egyéniségével uralta a terepet. Gondolnátok, hogy Tihanyt, Polánnyal a Bikini köti össze? Ott egy négyéves kisfiú (aki mellesleg a Ments meg-et is fújja) követelte ki magának a Bikini számot, míg itt egy fiatalokból álló lelkes  csapat, talán a Banda fanjai harsogták. BI-KI- NI, Bikini! Úgy látszik terjed az országban, hogyha Bikinit akarsz hallani, Tabánit  kell hívni?  Élvezhettük még a Pretty woman, és a Faith szellemesen megoldott kitalált, meglepő kitartásokkal tarkított előadását. (Engedtessék meg a krónikásnak egy szubjektív megjegyzés. Ez a két szám lényegesen jobban  hangzik, jobban ÉL, mint neves, világhírű előadói megszólaltatásában.)  Azután egyszer csak vége lett. Kicsit hamar letelt az  a „kényszer szünet”. Ezt a közönség is így érezte, mert tombolva követelte a ráadást, és Istvánt  aznap valóban nem lehetett megállítani (Don't stop me). Újabb tapsorkán, és zárásként következett  az ikonikus Fényév. „ Hogy  a Hang, hogy a CSEND” Hát igen, aki bárhol, ebben a minden szempontból rohanó, változó zajos világban Csendet, harmóniát tud teremteni, aki adni tud a Szívnek és a Léleknek (Heart, and  Soul, ahogy a bandát nevezik), az az igazi művész. Július 19-n Polányban ez   Tabáni István volt! Letette a névjegyét!

(István lejött a színpad mellé, dedikálni kezdett, a  közönség egyrésze utána -, a  másik része a sör után ment,  jóformán, csak a padok maradtak mozdulatlanok a sátorban. Így alig volt valaki, aki tanúja lett volna, hogy hogy ismét „jött a Cápa, látni benne fogsorát.”.. (idézet a Koldusoperából)

 Letette a névjegyét!!! Nemcsak a helyieknek, a környékbelieknek, a kaposvári zenekar tagjainak és fanjainak, hanem, a Kanadából, USA-ból,a Németországból hazalátogató Polányból elszármazottaknak is. Az utóbbiak főleg a Queen számokért lelkesedtek, alig hittek a fülüknek, ilyet még nem hallottak, egy nő telejesen oda volt, hosszan ölelgette, még a kocsijuk után is szaladt!!!

 István, köszönjük a szenvedélyt, a minőséget, amit a Tihanyi nap élménye, fáradsága,  ellenére hoztál a Rád váróknak, akik között ott lehettünk mi is.

 Még két gondolat.

Melyik volt jobb Tihany, vagy Polány?  Szentgyörgi Albert azt mondta, csak értelmes kérdésekre lehet válaszolni. Ez, szerintem nem az. István mindkétszer, a helynek, az alkalomnak, a szituációnak megfelelően, a rá jellemző kiemelkedő színvonalon, egyéni módon énekelt, és ehhez az alaphoz adta a szokásos Tabáni pluszt, ami majd mindig más!  Az, hogy aznap ez mi, az talán egy kicsit számára is meglepetés, mert sokszor „fentről” kapja és közvetíti nekünk. Mindkét fellépés más volt, és a maga nemében egyedi és remek!

Magamat, nem rajongónak, hanem Istvánt kedvelőnek, a művészi útján kísérőnek, figyelőnek,  neki drukkolónak határozom meg. Ezen az alapon van egy megjegyzésem.  Nemcsak örömet okozó,  hanem hasznos is lett volna, hogyha, polányiaknak, még inkább  a Polányból elszármazottaknak, a nagyon lelkes, Őt felfedező, elismerő iránta érdeklődő külföldieknek adott volna egy lemezt, névjegyet, a menedzser elérhetőségét..... Ebben az esetben nemcsak az ÉRZÉST, vitték volna haza, hanem olyanokat, is ami újabb lehetőségeket, fellépéseket, és még ki tudja mit hozhatna...

Összefoglalva, mi az Őt, akár virtuálisan is évekóta követők, büszkék lehetünk rá, és magunkra is, mert jó helyre csatlakoztunk. Mindkét nap „emberségből példát, éneklésből formát” adott sokaknak. Köszönjük.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.07.23. 17:35 aniko56 Drága Opti!!Köszönöm,hogy ott lehettem Veletek....mert odavittél ezzel az élménybeszámolóval.