Beszámlók a Cotton Club koncertről (2013.05.10.)
Anna
Sziasztok!
Haza értem erről a fantasztikus koncertről és nem tudok szabadulni a hatása alól (mondjuk nem is akarok).
Olyan volt, de olyan volt, hogy szavakat sem találok!
Élt István, élt a Zenekar, Vilmányi Gábor teljesen beleilleszkedett a Zenekarba, egyáltalán nem látszott, hogy helyettesít, kotta nélkül játszott és vokálozott is.
István sziporkázott!
Szerintem most jóval többen voltak, mint a múltkor és régen nem látott rajongótársaink is eljöttek, Herby a Kislányával, Szandra az Anyukájával, Fehérvárról Ildi és Erzsike, Monet is eljött, pedig talán Velence óta nem is volt koncerten és még sorolhatnám ....
Sok "idegen" is volt a közönség körében. Egyébként fantasztikus közönség is voltunk! :)
István megint űberelte saját magát!
Köszönöm István!

Lonci
Kedves Lányok!
Csatlakozva Anna élménybeszámolójához, fantasztikus volt a koncert!  Nagyon jó volt István! A hangja, az előadásmódja, meg az egész ember. Az új gitáros nagyon jól játszott,  vokálozott is Istvánnak. Istvánon az első részben farmernadrág, egy világos színű hagyományos ing és az a kék zakó volt, amiben a pénteki Mokkában volt. A szünetben átöltözött. Egy sötétkék nadrágot vett fel meg a "maffiózós" csíkos ingét. A zakót a színpadon vette le, utána az inge ujját is feltűrte. A Pretty woman-t napszemcsiben énekelte.  Volt vastaps is, meg végig nagy siker. Az asztaloknál telt ház volt. A Hősök terei fotózáson jelenlévő táncos fiú és az egyik táncos lány eljött megnézni Istvánt. A Crazy alatt a bárpult mellett táncraperdültek. István ráadásként a Fényév távolságot énekelte Zoli zongorakíséretével. Zoli hosszasan vezette fel a dalt, a végén néma csönd követte István énekét, aztán kitört a tapsvihar. Kis pihenő után István kijött hozzánk. Jópáran váltottunk vele néhány szót. Később Hunyadi Laci sürgetett minket, hogy Istvánra reggel még vár egy repülőút, megy Erdélybe átvenni a díjat. Mondtam Istvánnak, hogy klassz volt a koncert, és még azt is mondtam, hogy tartsa meg ezt a gitáros fiút.

optimist

Lányok, nemrég értem haza, mert Bogival, Zsikével, Mévivel, Kerivel, és Babával még levezetőedzést tartottunk. Rengeteget nevettünk volt téma bőven.....
Nagyon sajnálom, hogy ilyenkor nincs ott valami TV csatorna, mert ennyi őszinte mosolyt a színpadon ritkán látni. A zenekar minden tagjánál, örömzenélés volt a javából. Vilmányi Gábor, mint tapasztalt róka jól beilleszkedett, és lendületet adott. István szokás szerint felülmúlta magát Még be se fejezte a nótákat, már zúgott a vastaps,  a gyors számoknál közben is. A Pretty Women fenomenális volt  (meg persze  a többi).
Megőrizte a természetességét, őszinteségét, ugyanakkor tudatosan, testbeszéddel, szempillantásokkal de MILYEN  szívdöglesztő szemvillanásokkal, tekintetekkel kommunikál velünk, éneklés és mozgás közben. Volt szaladás, ugrás, erőteljes kézmozdulatok, forgás a Don't stopnál ... és HANG, és HANG....
Egy fizikailag is fárasztó, fergeteges, zajos sikerű,  jórészt vidám alkalmi poénokkal teletűzdelt koncert  és hosszas  taps visssza, vissza kiáltások után, végre kijött István majd Zoli.
Hosszú invenciózus zongorafelvezetés után István elkezdte énekelni, átélni, megélni a Fényévet. Ahogy szokták mondani, a kés is megállt a levegőben, úgy figyeltük, hallgattuk, ittunk minden hangot érzést,  filozófikus gondolatot,mintha még sose hallottuk volna. A külonböző korú, habitusú  nézők, mi, az idegenek, vagyis a közönség,szinte  eggyé vált ebben a különleges élményben. "Csak hallgatom, és bámulom...."
Leírni azt nem lehet, hogy mit tudott István kihozni abból a dalból, amit már ezerszer énekelt , és most MÉGIS ÚJ színek hangok, "tabánizmusok" jöttek ki belőle, amelynek segítsével megbabonázott a pincérektől kezdve mindenkit.  Csak az igazi nagy művészeknek sikerül ami neki, már a Symában (Úgy szeretném meghálálni kapcsán) és most,  a Fényév előadása, KÁPRÁZATA után, hogy megdermedve  úgy maradtunk. Ott maradtunk magunk is a Dalban.
(mint a Csipkerózsika mesében) István befejezte, ott állt párás szemekkel, félig még alfában, és SÍRI csöndben ott ültünk, álltunk vele szemben mi.És ez egy tartós állapot volt.   Éreztük, mi is,"Nekünk itt van dolgunk, itt vannak álmaink!"
Nem volt hujjogás, csápolás, taps, csak CSEND, és megint CSEND,.... és "percek jöttek ezredévek mentek," .. és egyszercsak,  visszaáérkeztünk abból a világból, ahova István repített varázsolt minket ....... és akkor felzúgott a tapsorkán.
Mágnes Mágus, a MŰVÉSZ egyre magasabbra teszi a mércét,  és azután átugorja.

eboli
Szokásom szerint már megint nem tudok reggel 5-nél tovább aludni. Lehet, hogy a pénteki élmény is közrejátszik ebben?
A sok lendületes szám és a Gyönyörű szép lemez dalainak végigéneklése után este tíz óra magasságában kijött István egy szál zongoristával és ráadást adott a követelőző közönségnek. De milyen ráadást!!! Úgy énekelte el a Fényév távolságot, mint a Csisz-ben, csak benne volt még az azóta eltelt 3.5 év tapasztalata. Visszajutottunk a kiinduló pontra, csak a spirál egy magasabb szintjén: a kérdések és kétségek ugyanazok, mint 3 és féléve, csak rengeteg tapasztalat gyűlt közben össze.  Egy korszak azonban lezárult az életében, egy új korszak indul tele reménységgel. Ezt éreztük meg talán a dal végén, ezért volt az a döbbent csend, amikor a közönség nem akarta megzavarni a művészt a gondolataiban a dal végén. Csak akkor tört ki az ováció és tapsvihar, mikor visszatért a világából és ismét ránk nézett.
Felejthetetlen óriási élmény volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.