Asas beszámolója Pécsről

Most látom, Lontzi  tegnap kérte írjunk pár sort a pécsi koncertről. Hát legyen.  Mert megérdemli. 

Nagyon vártam ezt a napot, hogy István végre Pécsre jöjjön és a többiek is.
Először Annáék érkeztek meg a vonattal, már kora délután, kicsit később Herby busza is beérkezett. Mivel szép idő volt elmentünk kicsit sétálni, körülnézni a Zsolnay negyedbe. Mire visszaértünk a szállásra, a többiek is megérkeztek.
A koncertet nagy izgalommal vártuk mindannyian. A Kodály Központ olyan 1000 fő befogadására alkalmas, mind a két nap teltház volt. A közönség számomra meglepő módon nem elsősorban a fiatalok köréből került ki, inkább olyan vegyesen középkorúak voltak a nézők.
Az első nap a hangosítás az első néhány számnál nem volt tökéletes, így a zene hangos volt az énekhez képest, nehezen lehetett érteni a szöveget. Szerencsére István az első rész második felében került sorra, addigra tökéletesen beállították a zenekar és az énekesek közti hang arányát.
A Gyönyörű széppel kezdett, nagyon tetszett hozzá az új hangszerelés és István is módosított egy kicsit a középső részen. Beletett egy mélyebb részt, ahol nagyon szépen érvényesültek a mélyebb hangjai. Egyre jobban tetszenek azok a mély bársonyos hangok.   Másnap, mikor találkoztunk Katona úrral, mondtuk neki, máskor is énekelhetné így István a Gyönyörű szépet. Majd említi neki ígérte meg. 
A másik dal is nagyon szépen szólt – a zenekar nagyon profi volt. Olyan igazi nagyívű dal lett belőle, ez az eredeti előadónál nem jött ki ilyen szépen. Érdekes volt, hogy a zenekar is néha „tapsolt”, mégpedig úgy, hogy a vonósok, a vonóval ütögették a kottatartó állványt. Istvánt és több másik énekest is a karmester is megtapsolta –hasonló módon a karmester- pálcájával. 

Az első nap is sok tapsot kaptak az előadók, de az igazi nagy siker a második koncerten volt.
A közönség se volt olyan visszafogott, már az első szám után sikítoztak, füttyögtek a közönség soraiban. És ez szinte minden szám után így ment, a fellépők is majd minden alkalommal visszajöttek megköszönni a tapsot és újból meghajolni. Így a második nap sokkal hangulatosabbra sikeredett –ez a fellépőket is doppingolta, szépen énekelt mindenki. Számomra Rácz Gergő volt meglepetés. Tavaly „A dal”-ban hallottam, ott olyan semmilyen hangja és dala volt, de a pécsi koncerten klasszul szólt mindkét száma, és meglepően tetszett nekem.
István természetesen a második napon is nagyon jó volt, a fehér zakójában nagyon jól mutatott, a közönség már  Nagyon csini volt perszeamikor bejött felszisszent és megtapsolta.  mindkét nap.
A végén közös számot énekeltek –„Ha a zene szól”. István ebben a számban olyan laza volt, kicsit mozgott is a ritmusra és a bársonyos hangja is kihallatszott a többiek közül. Ezen mondjuk nem csodálkozom, mert ugye a lányoknak más a hangjuk, VCS hangja is máskép
, mint Istváné, és Kocsis Tibié se olyan.  
Hatalmas tapsot kaptak a végén, úgyhogy még egyszer visszajöttek és egy részt elénekeltek újból a zárószámból.
Az énekszámok közben volt, amikor csak a zenekar játszott, sőt az egyik zenekari mű egy filmrészlet volt, így azt közben levetítették. Érdekes és meglepő volt számomra, de tetszett. 
A szünetben pár szót beszéltünk a managerrel,  aki megígérte, hogy a fellépés után kihívja Istvánt beszélgetni. De olyan sikerük volt a 2. nap, hogy egy kis kupaktanács után úgy döntöttünk nem találkozunk Istvánnal, inkább visszamegyünk a koliba, had tudjon a többiekkel együtt örülni a sikernek.   
A koli szerencsére nagyon közel volt a Kodály Központhoz –pár perces séta alatt visszaértünk, ahol aztán éjszakába nyúló társalgással zártuk a napot. 
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.