| Élménybeszámolók : Anna - RadioHalley – élő Tabáni István est rajongókkal 2012-10-21 |
Anna - RadioHalley – élő Tabáni István est rajongókkal 2012-10-21
2012.10.24. 20:00
Sziasztok!
Kiacs írta egyik nap, hogy vár élménybeszámolót a rádiós estről.
Azt nem tudom, hogy mi újat tudnék írni, hiszen majdnem minden bekerült az adásba, természetesen a zene alatt beszélgettünk sok mindenről, ami ahhoz is szükséges volt, hogy Zoli tudjon kérdezni, bár ahogy visszahallgattam, tényleg nem sok módja volt rá, mert tudtunk mi kérdések nélkül is beszélni.
Találkozás után elindultunk, Kerike picit késett kutyuskája miatt, még szerencse, hogy korábban telefonszámot cseréltünk Livivel, így fel tudtam hívni, hogy kicsit később érkezünk a randira, de végül nem volt semmi gond, viszont csak Pilisszántón „találtunk egymásra”, egyébként Imrének nem volt gondja a tájékozódással, csak a csipiesznek, mert többször szólt rá, hogy „gyorsan mész”.
Nagy szeretettel fogadtak minket; Zoli, felesége Tünde és Livi, mintha már régi ismerősök lennénk. Ahova megérkeztünk az egy családi ház, Zoliék itt laknak, a földszinten az egyik szoba van berendezve stúdiónak. Mindenféle finomsággal vártak minket, szép és finom szendviccsel, édességekkel, üdítővel, röviddel, kávéval, stb.
Lepakolás után mindenki elfoglalt egy „állást”, ill. ülést, Évi és én vittünk gépet, Ari és Kerike pedig kapott, így mi is tudtuk követni az eseményeket.
Először mindenféléről beszéltünk, Livi nagy örömmel kérdezett minket, szinte minden válaszunknál cinkosan nevetett, mert kiderült, hogy ők pontosan olyanok és azokat a dolgokat csinálják Nikolas körül, mint mi és legalább annyira szeretik, követik, együtt ünnepelnek, stb.
Elővettük a „hozott anyagokat”, végül is nem beszéltük meg előre, hogy ki mit hoz, de ez talán így volt jó, minden spontán volt, mi is azok voltunk, miután ilyesmit még nem csináltunk, nem tanultuk, viszont a hév és a közölni vágyás rendesen elkapott minket, Zoli nem igen jutott szóhoz!
Részletekbe nem szeretnék menni, hiszen hallottátok, amiket mondtunk, lehet hogy zavaró volt számotokra, hogy a beírásokra nem reagáltunk, illetve csak néha, de az az igazság, hogy attól függetlenül, hogy időnként egymás szavába vágtunk, azért figyelnünk kellett egymásra, Zolira, arra, hogy éppen mit mondunk, vagy mi az amit még elmondjunk, figyeltünk a magunkkal vitt dolgokra, hogy mikor szedjük elő, stb. Tehát ezek miatt és amiatt is, mert elég sok mindent írtatok be, nem nagyon tudtuk követni a csetet.
Az az igazság, hogy első fecskének jó is lenni, meg nem is. A következő csapat már rákészülhet az adásra, lehet egyeztetni, megbeszélni, hogy esetleg ki, miről beszél, hiszen annyi minden kimaradt, kezdve onnan, amit a cseten írtatok, hogy beszéljünk róla, Bogi irodalomóráiról, az albumokról, a közös ünneplésekről, a szótárról, a talikról, meg egy csomó dologról.
Azon kívül, amit mi vittünk kincseket magunkkal, bőven van mindenkinek más kincse. Az albumok nagyon tetszettek Zoliéknak, azt esetleg megint lehet vinni, abból is lehet témát meríteni. Ez most csak így hirtelen jutott eszembe, természetesen úgyis azok döntik el, akik legközelebb és utána mennek, na meg a helyzet, mert egyik téma hozza magával a másikat.
A csetet visszaolvasva úgy láttam, hogy csak egy-két kedvetlen beírás volt. Azt viszont nem értem, hogy egy élő adás során - aminek az a lényege, hogy rajongók vannak a stúdióban -, miért inkább Istvánt kellene hallgatni. Ezért nem kell, hogy a rajongók kb. 50 km-t utazzanak, amellett meg a többi adásban amúgy is Istvánt halljuk 2 órán keresztül, sőt kísérő zenének mindenki felrakhat adás közben István CD-t.
Számomra érthetetlen volt még az általam nem ismert „Erika” és „Egy Hajni” nevezetű beírás is!
Azt, hogy Istvántól kinek melyik szám tetszik, vagy éppen melyiket kérjük, melyik a kedvenc, tényleg nehéz volt megfogalmazni, olvastam, hogy a saját számait javasoltátok, valószínűleg ezeket illett volna mondani, de nem volt az abban a pillanatban könnyű helyzet, hiszen mindegyik számát szeretjük (még a telefonkönyvet is, ha elénekelné egyszer), viszont az is előfordulhat, hogy éppen nem a saját szám a kedvence valakinek. De ezt is meg lehet beszélni, fel lehet rá készülni a legközelebbi látogatásnál. Ez most így sikerült!
Adás végén még eszegettünk, iszogattunk, szerencsémre Livi az Örs vezér tere felé ment, engem ott kirakott, még volt buszom, amivel éjfélre haza is értem. Magam részéről én nagyon jól éreztem magamat, érdekes, új dolog volt, a buszon mosolyogva ülve elevenítettem fel magamban az estet. Kívánom, hogy az elkövetkező csapatok is érezzék magukat legalább olyan jól, mint mi!
Livi egy nagyon vagány, tűzrőlpattant csajszi, tele energiával, fogjuk meg és viszi is; végig mesélt arról, hogy hogy szoktak menni fellépésekre, miket csinálnak, első dolguk nekik is, hogy beálljanak az első sorba. Amikor elindultunk bemutatta, hogy ő hogyan szokott kocsival elindulni és megérkezni a fellépésre, ami azt jelentette, hogy kilőtt az autóval és maximumra állította a hangszórót, amiből természetesen Nikolas szólt, egyébként a Hallelujah a „himnuszuk”. Livi már tavaly március óta a 118, vagy 128-ik fellépésnél tart, ez kb. másfél év!
Ezennel szeretném megköszönni Regász Évinek és Imrének, hogy elvitték és haza hozták kis csapatunkat! Két szóval, ha értékelhetem az estet: jóóóóóóóó vóóóóóóót !!!!!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
Súgó
Frissítés
Szuperek voltatok ! 
Nagyon tetszett az RH- s est ! Milyen felszabadultan beszélgettetek ....! 
Nagyon jó, hogy megírtad, mert így sok adalékot megtudhattunk az estről, a helyszínről, Zoliékról, és nem utolsó sorban egy hozzánk hasonló fanról, bár ő mást favorizál. De ebből is látszik - amit már régóta tudok a más énekesekről, ismert emberekről írt cikkek, interjúk alapján - minden rajongó ugyanolyan, csak a rajongás tárgya más. 
S természetesen minden rajongó a maga célszemélyét tartja a legjobbnak. 
Lassan kezdhet összeállni a következő csapat,
Nagy élvezettel olvastam....
köszi, hogy megírtad ezt a beszámolót 
ANNA!