Ha valaki, hát én tényleg nem sokat járok István koncertjeire, nem áll
módomban utazgatni... Most viszont megtudtam, hogy István Tápén fog
fellépni, Szeged határában. Ki is volt írva, de ketten is figyelmeztettek, Opti
és Lea, hogy erre aztán igazán el kell mennem... Jól esett, hogy ez nekik ilyen
fontos.. A lányommal régebben jártunk ki a búcsúba, de már pár éve nem
voltunk. Zsófi sem bánta, ha felújítjuk ezt a régi szokást... Megbeszéltük, hogy
4 körül érünk ki, így lesz idő nézelődni is a koncert előtt, úgyhogy fél négy
körül elindultunk a Mars térre. Mikor leszálltunk a troliról láttam Magdit és
Évit, ahogy a buszpályaudvar felé tartanak, de nem tudtam nekik szólni, meg
úgy is gondoltam, hogy majd találkozunk a tápéi busz megállójában. Rövidesen
megtudtam, hogy mióta nem voltunk Tápén, a hétvégi járatot megkurtították,
és most Tarjánból indul.. Persze, oda is el kellett jutni, de Éviéket nem láttam a
buszon, mindjárt gondoltam, hogy feladták, és fogtak egy taxit...
Mi 40 körül értünk ki, persze Zsófi kedvéért végigmentünk a bazárokon, és
vettünk egy karperecet... Közben nagyon füleltem a szinpad felé, de szerencsére
csak vmi operett számokat lehetett hallani. Hálisten úgy tíz percet késett a
műsor, így pont időben értünk a színpadhoz. A szinpad előtt már sokan álltak
és ültek is, mert padok is voltak. Mi is leültünk, de mikor István fellépett a
színpadra, muszáj volt felállni és odamenni.

István fantasztikusan nézett ki, fekete
vidáman, jókedvűen.. Elénekelte a mostani szokásos repertoárját, szállt a 
hangja a téren, a közönség szerette, sokat tapsoltak. Közben megláttam a
Lányokat, persze közvetlen a színpad előtt, Magdit, Évit, Fulót meg Bogit, lehet,
hogy többen is voltak, de én ennyit ismertem fel.. Szorgosan fotóztak, én is
készítettem egy kis ízelítőt, amit ki is tettem a facere, nem a legjobb minőség, de
én nagyon ritkán veszek kamerát a kezembe...
István a Jó barátokkal zárt, aztán odamentem a Lányokhoz, üdvözöltük egymást.
A színpad mellett kezdődött a dedikálás elég sokan állták körül Istvánt, két
őrféle is állt ott világító csíkos mellényben... Zsófi rögtön mondta, hogy ne
várjuk ki a sort, nekem se volt hozzá sok kedvem, meg ahogy máskor, most
se tudtam, hogy mit mondanék Istvánnak, ha találkoznánk... Igy aztán szépen
elindultunk haza...

Örülök,
egyszer egy igazi, zenekaros nagykoncertre
egyszer Szegeden.

Súgó 3 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.10.07. 19:09 viragok200 Hildus, ha máskor ilyen lehetőséged van, hogy láthatod Istvánt élőben,  nem szabad kihagynod, hogy oda ne menj hozzá!      Ha mást nem mondasz Neki, csak annyit, hogy megköszönöd  azt hogy itt járt és láthattad, az is elég.  is megdobogtatja, hogy beszélhetsz vele.  És egy szép aláirást kérsz és kapsz TŐLE  egy szivecskével együtt.   Teri

2012.10.04. 05:44 Ari /Törpi/ Hildust Te ne tudnál mit mondani Istvánnak??? Neked általában mindenről van véleményed és azt el is mondod:))) de ha mégsem jutna eszedbe semmi , akkor is olyan jó csak a közelébe lenni vagy egy kicsit megsimizni:))) Remélem valóra vállik az álmod és köszönöm a beszámolót!!!:)))

2012.10.03. 22:11 deakjulia Hildus Köszönöm a beszámolot és kivánom legyen résszed: ,,egyszer egy igazi,zenekaros nagykoncert"-ben de alkalom adodik a kisebbekre is  kivánom érj oda és azokrol is irj ilyen kedves beszámolot nekünk

1