Szeged-Tápé, 2012. szept. 29.

Prológus:
Igen, megérte megint útra kelni. Az „egyszerű falunap”-ból is megint ÜNNEP lett, mert a
HANGON és a MOSOLYON kívül AJÁNDÉKBA kaptunk egy kicsit a kedves, közvetlen,
oldottan beszélgető EMBERBŐL is.:-)
I. Előkészítés:
Pedig nem indultak jól a dolgok részemről. A vonat és a busz között vacilláltam Szegedre
menet, de a busz mellett döntöttem, mert így a déli ebédidőt a családommal tudtam még
tölteni.
II. Bonyodalom:
De amikor Orosházát elhagytuk, a busz váratlanul lerobbant, az utasokat leszállították…
Közel másfél órát álltunk az országút szélén, mire egy következő volánjárat felvett
bennünket… A várakozás alatt rám jött az ideg: nehogy lemaradjak Istvánról. Átfutott az
agyamon egy őrült gondolat: életemben nem stoppoltam még az országúton, még lányságom
fénykorában sem, amikor talán még fel is vettek volna az útszélről, de háááát most??? …
Végül letettem róla. Megismerkedtem egy 60 körüli asszonnyal, akivel próbáltuk agyonütni
a hosszú időt. Rákérdezett, hogy mi járatban Szegeden… (Zárójelben megjegyeztem neki,
hogy testvérlátogatóban, de)… igazából a „tápai búcsúba” igyekszem, hogy a kedvencemet
meghallgassam… „Tabáni Istvánt..., tetszik ismerni?” „Jaj, aranyoskám, persze, hogy
ismerem. Nagggggyon szeretem, olyan aranyos, szerény ember, és a HANGJA… Sokszor
hallom ám a MuzsikaTV-ben meg a Dunán… Na, Ő egy igazi ÚRIEMBER!!!... Nem
olyan ám, mint a többi ugrabugra majom…” Na, legszívesebben keblemre öleltem volna az
asszonyt…. Így folytatta: „A másik nagy kedvencem Bunyós Pityu…. Azt ismeri??” Háááát,
csak a neve ismerős ) - mondtam… és itt zátonyra futott a beszélgetésünk… ))
III. A cselekmény kibontakozása:
Nagy késéssel érkeztem meg a Mars térre, ahol az öcsém már várt, hogy kivigyen Tápéra..
Papírcetlin vittem a DZSÍPÍESZT, melyik utcán, merre menjünk a BÚCSÚ TÉRRE… A
színpadot könnyen megcéloztam, a pesti lányok már ott ültek a lócán, az első sorban. De
ez az első sor nagyon messze (vagy 15 méterre a színpadtól) volt a színpadtól, félkörívben.
A színpadon a Madách Színház fiatal színművészei operettslágereket és musicalslágereket
adtak elő….Látványos kosztümökkel, sok tánccal: . „Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád!”
meg „Le-hetsz ki-ráááály!” Számomra ez a műfaj határeset a művészet és a giccs között, sőt
bizonyos esetekben a vásári komédiák ripacskodására emlékeztetett. Bocsánat, szégyellem is,
mert valószínűleg ez már betegség nálam, de én megint azt éreztem, hogy alig van már olyan
HANG és DAL, amit el bírok viselni, ha nem István hangján szól…
Amikor megláttuk Hunyadi Lacit a technikusi sátorban, megnyugodtunk, itt vannak!! A
műsorvezető felkonferálta Istvánt, mi rajongók erre pár határozott lépéssel elindultunk a
színpad felé, „közelebb a tűzhöz”. Abban a pillanatban beindult a MÁGNES-EFFEKTUS…
Mindenki másodpercek alatt a színpad előtt termett, megtöltve az eddig üres placcot… A
várakozás perceiben –amikor már látni lehetett Istvánt a színpad mellett – a mellettem álló,
nagyon aranyos, mosolygós helyi asszonyok beszélgetését kagylóztam… : „Jééé, sokkal
fiatalabb, mint ahogy a TV-ben látszik, és sokkal helyesebb is…” Aztán felidézte a nő azt
a bizonyos sópipás jelenetet, ami annyira benne maradt… „Tán asztmás? Hát hogy fog ez a
fiú énekelni, ha levegőért kapkod??” …. és a ledöbbenést, hogy „Úristen, hogy énekel ez a
pasi… leesett az állunk…” Ez a nő volt a második ember, akit úgy megöleltem volna… (A
HARMADIKAT nem árulom el, úgyis kitaláljátok… :-))))

Végre ISTVÁN fellépett a színpadra… Helyesen, mosolygósan, fekete pólóban, világoskék
farmerben… Kezén az új ékszerek, a két gyűrű, karján a szép, látványos fehér-fekete
karóra… Kellemes volt az összkép…
A hangosítás nem volt valami jóóó, a hangfalakhoz is közel álltunk… De Ő dalolt, gyönyörű
szépen, szívvel-lélekkel… 9-10 számot, a szokásos összeállításban, ismerős összekötő
gondolatokkal… … Néha egy-egy mosoly nekünk, rajongóknak is jutott. A CSÚCS
számomra most is a WHO WANTS TO LIVE FOREVER volt, elképesztő, hogy ezt a nagyon
nehéz dalt, bárhol, bármikor világszínvonalon énekli el… A közönség nagyon szerette,
tapsoltak, visszatapsolták… István mosolygós, jókedvű volt…
A fellépés után a lehetőségekhez képest elég kulturált módon (asztal + szék) zajlott a
dedikálás, a teljes „bútorzathoz” tartozott még vagy 4 (zöld, foszforeszkálós mellényes)
ruhásszekrény… A helyiek nagyon sokan jöttek, rendben és jó tempóban haladt a dolog.
Sokan nemcsak aláírást kértek, hanem késztetést éreztek egy karsimogatásra, biztató,
elismerő, dicsérő szavakra is… Nekem is feltűnt, amiről Fulóka már írt… Az emberek
arcát látni kellett volna, ahogy megkapva a szórólapon István gyöngybetűit, arrébblépnek,
megállnak, gyönyörűzik… Arcukon a boldogság, tényleg, szinte megsimogatják vagy
örömükben a szívükhöz szorítják a szerzett kincset… Egy kedves nő mutatja nekem, hogy
nézzem már, szívecskét is kapott … biztosan azért jár a szívecske, mert a kedvese Szegeden
egyetemista… (ezek szerint képben van) … Nem javítottam ki, hogy ez István védjegye…
Egy másik nő mondta, hogy milyen kár, hogy erre a környékre ritkán jön István, utoljára
Budapesten, a hajón hallotta Istvánt…. Igen??? Mi is ott voltunk… (és jóleső érzés volt, hogy
bizony vannak rajtunk kívül is, akik képesek Szegedről Pestre menni Istvánért…)
IV. Tetőpont:
Amikor elfogyott a nép, lehetőségünk nyílt, hogy beszélgessünk egy kicsit Istvánnal. Felállt
az asztal mellől, körbeálltuk, hisz csak hatan voltunk… Dicsértük a Szenes-esten elhangzott
dalokért…A Szécsi Pálnál dinamikusabb változatért, a másik dalnál külön kiemelve a
prózai szövegrész nagyon szép előadását…. A válasz a szokásos szerény mosoly, de jólesik
neki a megerősítés. Kérdeztük a közelgő fellépésekről (Lagúnáról, Nyíregyházáról), a
lemezmunkálatokról, a kanadai út alakulásáról… Okos fiú Ő, pont, mint mesebeli okos lány.
Tudjátok: Mond is valamit, meg nem is… Olyan érzésem is van, hogy ezek a gyakorlati,
hétköznapi dolgok nem nagyon vannak a tudatában, mintha mindig zenével, alkotással lenne
tele a feje. Kihámoztuk, hogy meglepi várható a Lagúnában…. És hogy nagyon elfoglalt,
rohangál egész nap… Voltak kedves poénok, nevetés… csoportkép…, meg halvány ígéret,
hogy majd a Facén jelentkezik… )) Végül elengedtük, nagyon jó érzéssel, puszival, féltő
utolsó mondatokkal: „Vigyázzatok az úton!”
V. MEGOLDÁS:
Megoldás? Az nincs. Mármint arra, hogy legyőzzem a kísértést. A HANG HÍV, menni kell a
következőre, amíg csak lehet.
Öcséméknél töltöttem az éjszakát, kora reggeli vonattal haza… Az ilyenkor szokásos
elmeállapotban… Nézek ki a vonatablakból, pásztázom az őszi tájat, ezerszínű sárgák-barnák,
pirosak a fákon… és azt veszem észre, hogy egyfolytában mosolygok. Megint feltöltődtem
egy időre. És amikor hazaérek, a családom is látja rajtam, hogy jót tesz nekem egy kis
kiruccanás. Ma nagy levegőt veszek, és előhozakodom az októberi fellépésekkel…

Súgó 10 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.10.15. 18:30 deakjulia BOGIKA VÁROM A KÖVETKEZŐT

2012.10.07. 18:45 viragok200 Bogika !        és       !      Megint fantasztikus beszámolót irtál !       Szépen pontokba szedve, mintahogy csillag megy az égen,   és egy  -i   magyar tanárnénihez illik.     dobogtatóan tudsz írni, és én is úgy éreztem, hogy mosolygok, míg olvasom, ahogy a többiek is ezt érezték.      Remélem, mára már vettél egy nagy levegőt     és elmondtad Jánosodnak, hogy mire készülsz        !    Mégegyszer köszönöm, hogy  ilyen szépet és mindenre kiterjedőt írtál !   /Azért azt a Bunyós Pityut egyszer nézdd meg, hogy miről is beszélt az asszonyság, ha másképp nem      csak úgy lesikézd meg ! /   Puszillak,  Teri

2012.10.01. 21:51 Lonci Bogikám! Nagyon bírom a stílusodat, így nem lepődtem meg, hogy ez az élménybeszámolód is ilyen klassz lett. Semmi sem véletlen, így a busz meghibásodása sem. Meg kellett ismerkedned azzal az idős hölggyel, aki szintén szereti Istvánt, és aki egyúttal "hiányosságodra" is rátmutatott - Bunyós Pityuból van még elmaradásod.  Jó volt Nektek, hogy jutott idő beszélgetésre is. Jó, hogy októberben is mész majd feltöltődni, így várhatjuk az újabb alkotásaidat. , hogy megírtad ezt a humorral átszőtt, érzelmektől sem mentes élménybeszámolót.

2012.10.01. 07:16 Ari /Törpi/ Bogi! Köszi a beszámolót, örülök István sikerének:)))!!! Tudjátok , mert sosem titkoltam, hogy nekem a 2. sz . kedvencem Zefi akit majdnem olyan rajongással tudok órákig hallgatni, mert Ő is egy nagyon jó EMBER és sokat ad a közönségének!!! Utánna azért nem utaznék vidékre, vagy mondjuk Erdélybe de nagyon kedvelem!!!

2012.09.30. 22:44 vibodiko Bogikám Jött a szíved.............és az, hogy lerobban egy busz, nem gond. Tudod, nem lesz már se ember, se fal (se lerobbant busz) ami visszatart...........Köszi az élvezetes beszámolót.

2012.09.30. 18:12 porcelan05 Bogi szuper, szeretettel és humorral  átszőtt élménybeszámolót írtál!  Minden elismerésem a  kitartásodért!  Azon gondolkodom, ki a harmadik személy akit megöleltél volna?????

2012.09.30. 17:50 optimist Bogikám már csak azért "MENNI KELL..."Neked (is), hogy legyen, aki ilyen féltő szeretettel, és mégis humorosan adja át ami szívünket is melengető istvános élményeit  A tabáni kór újabb jele nálam is, hogy lassan gyakorlatilag alig van énekes, akinek a hangját igazán élvezni tudnám, a maiak közül, meg senki. Már említettem, hogy annak is van elónye, hogy a sajtó, úgy állítja, be ahogy, mert így mindenki ledöbben, CSODÁLKOZIK, hogy jóképű, laza, közlékeny humoros, és egész különleges hangja, senkivel össze nem téveszthető előadásmódja van,  továbbá dededikálásnál , nem rohan RÁD figyel...  Igen világszínvonal! A Dinnyék, között, Mosonudvaron, BÁRHOL! (mint Ciffra György a kiváló zongorista, a részegek között a kocsmában, virtuóz módon zongorázott.  A világkarrier,   később  jött). Igenis, minden ember, korra nemre, foglalkozásra, tekintet nélkül, megérzi, értékeli a JÓT, amiből ma egyre kevesebbet kap.  Valóban, a MI Funk, és mint örök anyák, ezért féltjük , és izgulunk érte, és boldogok vagyunk, ha szeretik, ha elismerik, ha boldognak látjuk Köszönet,a gyorsaságért, és a  Who.. közvetítéséért is!

2012.09.30. 17:48 frani Bogikám! Már attól feltöltődik az ember lánya ha a beszámolódat olvassa! (és bizony mosolyogni kell tőle by Zsike)

2012.09.30. 16:56 mama47/zsike Drága Bogika köszi, hogy ilyen frissiben, gyorsan megírtad ezt a SZUPER beszámolót Nagyon jó érzés tudni, hogy István bármerre jár, mindenhol nagyon várják, szeretik Különösen szívmelengetőek azok a kis történetek, amiket elmeséltél Örülök, hogy sikerült beszélgetnetek is Istvánnal, még ha nem is mondott semmi konkrétumot, de én is tudom milyen jó ÉRZÉS a közelében lenni, beszélgetni Vele ... én pedig azon kaptam magam, hogy amíg olvastam a beszámolódat, végig mosolyogtam........... KÖSZÖNÖM

2012.09.30. 16:54 jazmin Bogika, nagy-nagy köszönet ezért a részletes   beszámolóért!! Élvezet volt olvasni!! Örülök, hogy a Mi Fiunkat  ott is annyían szerették! Vedd csak azt a nagy levegőt, és 19-én találkozunk Nyíregyházán egy újabb fantasztikus koncerten!

1