Tulajdonképpen képeken, diafilmen már láttátok, videón hallottátok is a készítők jóvoltából ezt a felejthetetlen napot és estét.

Ezer köszönet Boginak, aki ismét vendégül látott minket Békéscsabán. Mi ide már szinte „hazajárunk”.Bogi bicajjal érkezett fogadásunkra. Mondta, hogy az aulában mutat valamit. Olyan aranyos volt, hogy már előre felrakott két plakátot Istvánról a faliújságra. Így nemcsak Bogi, hanem István is „fogadott” minket.

A vonatos lányok megérkezése és némi pihenő után indultunk a nagy melegben vonattal Medgyesegyházára. Az állomásnál Fibivel meg Jázminékkal futottunk össze, ők is akkor érkeztek. Aztán elvegyültünk, ki nézelődni ment, ki kajálni. A színpadon a First együttes zenélt, egy orosházi banda. „Szívdobogtató” volt a zenéjük. Páran álltak csak a színpad előtt, pedig jó hosszan játszottak. Főleg régi és újabb magyar slágereket. Lassan azért mi is odaálltunk a színpad közelébe. Szerencsére a technikusok István fellépésére halkabbra vették a hangot. Egyébként Szatyi csapata volt a technikai személyzet. Jó sokan voltak, egyforma pólóban. Még a színpad felett lévő lámpákat is beállították, nemcsak a hangot. (Szatyiék tevékenykedtek a Symában is, a Múzeumok Éjszakáján is, meg Madzagfalván is. Egyébként békésiek.)

István sötétben zajló hangbeállása után a zenészek egy kis időre eltűntek a színpadról, hogy aztán visszajöhessenek a fényre. A dobost és a billentyűst már ismertünk a zenekarból, de két új zenész is feltűnt színpadon. István 18 számot énekelt, 5 Queen-t, 4 Máté Péter-t, 3 saját szerzeményt, 3 neki írt számot, 3 egyéb előadótól származót. Egy közös volt bennük – mindegyiket gyönyörűen énekelte. A Hull az elsárgult levél-nél – mint Békéscsabán a Városházi Estéken – Istvánt csak a zongora kísérte. Nekem a békéscsabai zongorakíséret (Marci) jobban tetszett. Jó volt a 2 új zenész is, a szólógitáros srác néha vokálozott Istvánnak. Kívülálló számára úgy tűnt az egész koncert, mintha már sokadszorra adták volna elő ezt a műsort, annyira gördülékeny volt az egész. István odavonzotta az embereket, mert a koncert kezdetére már megtelt a színpad előtti utca. Voltak, akik végigmozogták a pergősebb számokat, együtténekeltek Istvánnal. Nagy sikere volt. Az olimpia és a sportolók tiszteletére a We are the champions-t is elénekelte. Nagyon vártuk, hogy mit fog gitározni, mert a gitár végig ott volt a színpadon. Végre elérkezett a várva várt pillanat. A zenészek lementek a színpadról, aztán felhoztak Istvánnak egy széket. István fogta a gitárját, leült és elkezdte a Jóbarátok-at. A szám felénél felállt, fogta a gitárját, a színpad elejére ment, és hallgatta, hogyan énekeli a közönség a jól ismert dalt. Szokás szerint ez lett volna a befejező szám, de annyira tapsolták Istvánt, hogy még énekelt egy dalt – a Fényév távolság-ot a capella. Egy nő a közelünkben már nem tudta megvárni, mert ment a vonata. Nagyon sajnálta. Biztos hallotta még egy darabig az állomás felé tartva. Sokan csak hallgatták a koncertet, mivel a színpadtól kicsit távolabb több sor asztal és pad volt, ahol sokan ettek-ittak.

Közben kezdtek szétszéledni az emberek. Kis pihenő után István kijött a kordonhoz dedikálni. Sokan vették körül, fényképezkedtek vele, autogramot kértek tőle, váltottak vele pár szót. Szokás szerint szerényen fogadta a dicséretet.

Ezalatt a színpadon felállt a következő zenekar, az Adam’s Comedy, egy békés megyei csapat. Ők javarészt külföldi dalokat játszottak. De közben a tömeg eléggé elfogyott, mivel már elmúlt 10 óra. Nekünk volt még időnk, mert a különjárat éjjel 1-kor indult Békéscsabára, meg két másik irányba. A békéscsabai buszon rajtunk kívül talán 8-an lehettek. Mi 16-an voltunk. Csináltunk egy kis forgalmat a Kőrös Volánnak. Lefekvés előtt még beszélgettünk, felidéztük a korábbi élményeket, meg Terike szülinapját is megünnepeltük. Aztán pár órai alvás után vonatra szálltunk, és hazaindultunk e csodálatos este emlékével.

Súgó 7 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.08.23. 22:41 Lonci Arikám! Nagyon szívesen! Szoktam azért írni, de rövidkét. Nem is ide szántam, csak a Csevibe, de Lina áthozta ide, hadd maradjon meg az utókornak.   Optikám!  a bocsánatkérő verset! Bár egyszer láthattál papírt meg tollat a kezemben. Madzagfalván, mikor a koncert után jó órával később hazaértünk, felírtam, hogy milyen számokat énekelt István. Tudod, bennem az ilyen senkit sem érdeklő dolgok maradnak meg.   Kiscsillagom! Nagyon szívesen! Jó lenne már egy fellépésen találkozni Veled is.   Anna! Nagyon szívesen, már meg is tettem közben.

2012.08.17. 20:25 Anna Lonci! Köszönöm szépen, hogy megírtad, remélem máskor is megteszed !

2012.08.17. 16:53 kiscsillagom LONCI! KÖSZÖNÖM A BESZÁMOLÓDAT.

2012.08.17. 09:26 optimist Drága Lonci,   Már alcheimeres agyammal írom a szavamat, már alcheimeres emlékezetem, bizony tévedett ! Tetézte, rémes,rettenetes nagy nagy Bűnömet. hogy bevellom, összetéveszettelek bíz Tégedet! Penitenciául írom Neked most, bűnbánó versemet Loncikám, ez egyszer bocsásd meg, még vétkemet   MEA CULPA, MEA CULPA, MEA MAXIMA CULPA!    Ja, és persze várom a következő,a részeletekre, is kiterjedő beszámolódat.  "Egy porszemben a világot....."

2012.08.17. 06:56 Ari /Törpi/ Loncikám! Köszi szépen a beszámolódat a cseviben már megköszöntem egyszer:))) nagyon jóóó volt visszaidézni ezt a felejthetetlen , csodás estet!!! Én még sose láttalak jegyzetelni...írhatnál gyakrabban is!!!

2012.08.16. 23:12 Lonci Optikám!  szépen a dicséretet! Ez csak egy kicsinyke élménybeszámoló. Hol láttál engem jegyzetelni?

2012.08.16. 20:28 optimist Loncikám,  nem hiába jegyzetelsz buzgón, mert egész különleges alkotások jönnek ki a billentyűid alól Gratulálok!  Jó volt felidézni az estét!

1