|
Opti - „A Sztár kapni akar, a Művész adni!”
2012.08.13. 21:44
(Az Őrült Trió, most más felállásban,
Mosonudvarra követte a Célszemélyt, vagy Cipollát?)
Drága Lányok, sajnálom, hogy nem tudom visszaadni Arika, mindenre kiterjedő
részletes leírását, Vibo találó idézeteit, Lonci pontosságát, Fuló szarkasztikus
humorát, Wadi kedélyét, Borsi Andi szellemességét…..
Akkor belecsapok.
Medgyesegyháza csodája, és a „Hajókázás meglepetése” előtt, semmi ésszerű
ok nem volt arra, hogy nekivágjunk az útnak, a „nyolc nyamvadt” miatt. Persze
ez bennünket Mévikével, már rég nem zavar. Én kb. két éve vesztettem el az
önkontrolt, ha hív a HANG, és ezt, a 2010. augusztus 21.-i Triplázás (Tiszaúg,-
Kondoros - Mezőberény) utáni figyelmeztető CSIGOLYATÖRÉS után sem
találtam meg. Végérvényesen menthetetlen vagyok.
Apukámtól tanultam, hogy bármit csinálsz, legyen elméleted arról, hogy miért
csinálod! Hát elméletem, a tegnapi napra, mint a tenger, pl. meg kell írni a
beszámolót valakinek, meg kell erősíteni Gizkét, az utazással járó istvánozás
iránt elkötelezettségében. Ismereteket adni a helyszínen lévőknek (pl. portálunk
elérhetősége). Pótanyai vigyázó, és óvó szemmel „ügyelni” a Célszemélyre,
arra az esetre, ha Csilla nem lesz jelen.
Szóval, egy önfeláldozás, részemről az egész!
A Trió (Gizke, Mévi és én), már 5 óra körül megérkezett Mosonudvar egyik
nevezetességéhez, a Hanság Vendéglőhöz, amelynek az emeletén volt a kicsi,
de nagyon kellemes szobánk, amit Mévike szerzett. Köszönet érte. A helység,
a Mosonmagyaróvári Állomástól kb. 5 km-re van. Mosonudvar, csak néhány
éve vált el Óvártól. Az étterem kertjében, van egy életnagyságú reklámpincér
műanyag szobor igen formás popóval. Hát, ahogy elmegyünk mellette, Gizke,
olyan természetes, és ösztönös mozdulattal csapott a szobor hátsójára, hogy erre,
minden, M betűvel kezdődő nevű rajongótársunk, elismerően csettintett volna!
Gizke, ősidők óta rajongó, de sajnálatunkra, csak Veresegyházán csatlakozott a
csapatunkhoz. A magánéletében komoly gyógyszerész, és kiváló háziasszony,
egyébként, meg ugyanolyan belevaló vagánycsaj, Crazy Mama, mint itt
mindenki.
Nem tudom, ki intézi, de úgy néz ki, hamarosan egy szobával többre lesz
szükség a sárga házban.:-))
Kis pihi és vacsora után rétegesen felöltözve, elmentünk, a szállásunktól,
4-5 perces sétára lévő helyszínre, hogy időben szemrevételezzük a terepet.
Amikor odaértünk, fél kilenckor a sátorhoz, sem előtte, sem körülötte, nem
voltak sokan. Az első két ember, akit megláttam, az Eda, és Szondy Kata volt.
Kicsit beszélgettünk velük. (Hát ők sem tudnának logikus magyarázatot adni,
hogy Székesfehérvár mellől, és Komáromból, hogy kerültek oda, ráadásul Eda,
iccaka, véletlenül Komárom fele ment haza! Kicsit viccelődtünk azon, hogy ha
kevesen lesznek, akkor legfeljebb a szobánkba lesz a koncert.
Őszintén, szólva, a körülmények, viszonylag kevéssé hasonlítottak a
Művészetek Palotájához. Két fiatal srác, egy szintetizátorral, üvöltözte be a
teret, részint mulatós zenével, részint, a hatvanas- hetvenes évek mediterrán
slágereivel. Néhányan, minden korosztályból igen csak jól, és ügyesen ropták.
A sátor végében volt a zömében sörből álló büfé, és bizony a folyékony kenyér,
többeknél már megtette a hatását.
Miután, „az idő haladott, ha nem is túl sietve”, kimentünk a sátorból várni, Laci
jól ismert autóját. Közben több repülőgép húzott el felettünk. Tulajdonképpen,
azzal is jöhetett volna! Ha van, akinek sikerült a mennyekbe felemelkedni, akkor
visszafelé is…
Háromnegyed tízkor (bocs mindenkitől), beindult a „patkány effektus”,
amit már nagyon sokszor megfigyelhettem, azaz mindenhonnan, hirtelen
előbukkantak emberek, és a sátrat kezdték megtölteni, kifejezetten, az Ünnepre
érkezők.
21. 55-kor egy csinos szőke kislány bekonferálta, a festő, grafikus,
zeneszerzőt…. és 21.59-kor felhangzott a taps, mert feltűnt a sátor bejáratánál
István, a fehér kabátkájában, talán még rövidebb hajjal, mint a múlt héten
Útközben dedikált, mosolygott, és 22.01-kor a színpadon volt. Még semmi se
történt, de már hatalmas ováció, füttyögés, és tapsvihar fogadta. Érződött, és
a későbbi beszélgetések alapján kiderült, hogy mindenki még, a már az italtól
jobb kedvre derültek is, abszolút tisztában voltak, hogy Tabáni István,
TABÁNI ISTVÁN, és nem csereszabatos senkivel! (Eszembe jutott Székely
Éva könyve „Sírni, csak a győztesnek szabad”, és István győztes, mert emberek
százezreinek a szeretetét nyerte el, úgy látszik, tartósan)
Az első számnál, még kevesebben voltak a küzdőtéren. István meg is jegyezte,
hogy családias a hangulat.
Mintha Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, énekelt volna, megtisztelve a
Közönségét kihozta magából, az aznapi maximumot. Amit mond, az, nála
nem frázis, elvárt, benyalós szöveg. Ő valóban nem tesz különbséget,
ember, és ember, helyszín, és helyszín között. Micsoda lelkierő, és micsoda
tartás, tisztelet, megértése a jelenlévőknek. Talán nem ilyen tökéletes, mint
ahogy leírom, mert nem miattunk, hanem önzésből teszi, mert magát akarja,
az éneklése által, örömhez juttatni. Miután zeneértő ember, számára csak a jó
produkció elfogadható!
( Opti, mintha ezt a gondolatot, már az első Istvános élményed kapcsán -2010 máj 8.
Tatabánya- leírtad volna
„Ez az ember, ugyanúgy, nem tudok jobb szót rá, hogy szenvedélybeteg,
függőségben szenved, mint mi a rajongói! Az örvény, a Hang, ugyanúgy húzza,
mint minket. Láttuk, hogy a rajz, a festés, is hasonló módon mákonyítja. Csak ez a
Csoda, ami mindennél erősebben ragadja meg, az ővé, a saját Hangja, dalolása!
Elképzelem, ha elmentek a látogatók, akkor a múzeumi teremben, máskor a
természetben, vagy a fürdőszobában énekelt, dalolt, ezzel okozva örömöt, jóérzést
magának”
)
Mosolygó szemei, és sugárzó derű jellemezte az egész estét. A
Gyönyörűszéppel, lendületesen kezdett. Következett, a Repülj hát, Te ott
állsz az út végén, Ments meg, Crazy, Olcsó vigasz, Te vagy a minden,
Nem lesz már, Azért vannak a jóbarátok
Hoppá, ez nem is nyolc, hanem kilenc és, egy sem nyamvadt!!!!
Rutinos profiként, gondolva az utána következőre is betartotta a kijelölt
időtartamot, és 22.42.-kor elhagyta színpadot.
Lehet, hogy nem így volt, de én úgy láttam, hogy kaptam egy icinyke picinyke
fél, szemmel küldött somolyt, amikor, pont azt énekelte, hogy Te ott állsz az út
végén.(Hát igen, ritkán van olyan szerencséje, hogy nem vagyok ott!)
A Nem lesz már-t, pedig olyan iramban, ERŐVEL, mozgásban is
megnyilvánuló szenvedéllyel énekelte, hogy azt hittem leugrik a színpadról!
Gyakorlatilag szünet nélkül, egy mondatos felvezető szöveggel, összesen, ha
negyed decit kortyolgatva, lazán, magabiztosan, de mégis tabánis szerénységgel,
világszínvonalon, lélekkel szólaltatta meg ezeket a dalokat, melyeknek
némelyike komoly hangi kihívást jelent- Mindezt, Mosonudvaron!!!!
Füttyögés, fujjogás, ütemes taps, táncra perdülés kísérte mindvégig a fellépését.
A fiúk egy része szinte minden szám után kiabált, és követelte, Freddyt, a
Queen-t.
Szóval gondolkozni, helyesebben szervezni kellene („Még kér a nép, most
adjatok neki…), egy Queen koncertet, mondjuk 12 Freddy, és 2-3 Tabáni szám.
Hátha van, vagy lesz a tarsolyában már olyan ÚJ saját szerzemény, ami
valahogy Mercuryhoz kapcsolódik, az lehetne a Koncert címadó dala.(Álom,
álom, édes álom.)
Szavakkal nehéz leírni még inkább megmagyarázni, hogy mi történt
2012. augusztus 11.-én este 10 óra után egy falunap vége felé. Egy rövid
fehérkabátos fiatalember, kék farmerben és kissé csapzott hajjal, izzadt
homlokkal, kifejező szemekkel, mint egy pozitív Cipolla, elvarázsolta,
hangjával, egyéniségével, magával rántotta a közönséget! A végén, István
keze intésére, hangosan megszólalt a jóbarátok kórusa. István is ledöbbent,
hogy gyakorlatilag mindenki énekelt. Rögtön le is tette a mikrofont, és
valóban KÖZÖS éneklés következett, annak minden örömével, és összetartó
erejével. Persze, azért úri kedve szerint, itt-ott kihallatszott zengett, vagy
tabánisan és egyedülállóan „porzott” egy emberi hang.
A nagybetűs SZERETET jellemezte ezt a fellépést, ami később,
dedikálásban, szavakban, ölelésekben is megjelent. Mintha
mindenki „Zsikévé” vált volna, „meg szabad simogatnom?”- mondta egy
hölgy.
„ És ide eljött mihozzánk”?.- KÖSZÖNJÜK. „Nincs jobb, nincs szebb NINCS
MÁS”,” Drukkolunk magának”. „Egy ilyen nagy ember és ilyen szerény”.
Persze közös fotók, dedikálások.
Fiatalok, sok srác. Ketten közülük, hoztak egy A/3-as nagy lapot, és arra kértek
egy óriási dedikációt. Elcsodálkoztak Ők is, milyen gyönyörűen ír a Mi Fiunk!
Egy karonülő, akit anyukája vitt Istvánhoz, ugyanolyan áhítattal nézte Őt, mint
Bogi. Jutalma kis beszélgetés és puszi lett.
Laci, a sofőr, és mindenes, ügyesen vitte ki a fellépés végén Istvánt, és az Őt
megrohamozó embereket a sátorból, mert következett Gergely Robi. Kint persze
folytatódott a dedikálás, szeretgetés (én meg Terike helyett osztogattam a Portál
linkjét), Mévike fényképezett.
Laci, észrevette, hogy kint jóval hűvösebb van, szelíd erőszakkal, a mi
segítségünkkel vonszolta ki Istvánt, a rajongók gyűrűjéből, hogy meg ne fázzon.
Laci, PIROS PONT!
Még Évivel készült egy közös fotó, átadtuk a Ti jókívánságaitokat is, és azután
integettünk az autónak.
És megint tele lett, és ugyanakkor kiürült a szívem, Mikor odafele utazunk,
meg várunk a fellépésre, mindig poénkodunk, hogy nem vagyunk normálisak,
(és részemről TÉNYLEG!) hogy már majd három éve… Néha fohászkodom,
hogy „adj erőt”, hogy legyőzzem, ha hív a Hang.
DE, amikor ott a vagyok, és megszólal, elzsongít a hangözön, akkor ÉRZEM,
érzem, hogy akkor lettem volna bolond, ha kihagyom, hiszen minden fellépés
más hangulatú, és a dalokat sem énekli egyformán.
Kíváncsi lévén, bekukkantottam a sátorba, mikor Gergely Robi kezdett. Talán
a késői időpont miatt is a tömeg egy része eltűnt. Ahhoz képest, hogy az ötvenes
évei derekán jár, nagyon jól néz ki. Lendületesen kezdett, szólt a ritmusos zene,
és ő kiabált,
”Először próbát tartunk. Lányok, TAPS, Fiúk FÜTYÜLÉS, már majdnem
jó, csak egy kicsit hangosabban!!!…”
Elmosolyodtam, és kiléptem a sátorból
A Sztár kapni akar, a Művész adni- Kitől is hallottam ezt?
A szobánkban, alvás előtt, szokás szerint még elemeztük az eseményeket.
Hazafelé az úton kicsit gyönyörűztük a Szépszemű képeit, és hipp-hopp, már a
Keleti Pályaudvaron is voltunk.
Becsöppentünk a Való Világba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
Súgó
Frissítés
Class lett az élménybeszámolód! Ez a mai nap duplán CLASS 
Még valami: merj nagyot álmodni! 
... és a sátorba már kár belépni, ha nincs ott István!!! 
és köszönöm a közvetítést is. 
Hogy mennyire igaza volt Apukádnak, legyen mindenre elméleted, és lett, több is és mind elfogadható, igaz.
szuper lett az élménybeszámolód 
Kegészítés az előző hozzászóláshoz. Természetesen nemcsak MÉvi képeiért, Opti hozzászólásáért vagyok hálás, hanem Eda felvételeiért is.
Puszi Mindenkinek.