Élménybeszámolók : Vibodiko - TABÁNI RAJONGÓK VELENCEI-TAVI TALÁLKOZÓJA 2012.JÚLIUS 20-22. |
Vibodiko - TABÁNI RAJONGÓK VELENCEI-TAVI TALÁLKOZÓJA 2012.JÚLIUS 20-22.
2012.07.25. 21:39
„MINDIG VAN EGY PONT, AHOL AZ ÚT KETTÉVÁLIK. ABBAN A HITBEN VÁLUNK SZÉT, HOGY AZ ÚTJAINK EGYSZER ÚJRA ÖSSZEFUTNAK. AHOGY TÁVOLODUNK AZ ÚTON, A MÁSIK EGYRE KISEBBNEK TŰNIK, DE NEM BAJ, EGYMÁSNAK VAGYUNK TEREMTVE.” (A felhők fölött 3 méterrel c.filmből)
Ezekkel a gondolatokkal köszöntünk el egymástól még a tavalyi szegedi találkozón. Természetesen már akkor kezdődött a találgatás, hol legyen a következő baráti összejövetel. Ötletek, javaslatok, voltak, és már ősszel kialakult a helyszín, Anna és Magdi felderítették a környéket, lehetőségeket, feltételeket, sziszifuszi, szorgos munkával megszervezték,……és létrejött, megvalósult az újabb háromnapos örömködés. Köszönet érte.
„A DOLGOK ELKEZDENEK TÖKÉLETESEN ELRENDEZŐDNI, HA ARRA KONCENTRÁLUNK, AMIT AKARUNK.”(Paulo Coelho)
Szépen formálódott a program, egyre több rajongó jelentkezett, MÉvi, mint egy jó pénzügyminiszter, kezelte az utalásokat, és a kezdésre minden rendben is volt. Az ország legtávolabbi pontjairól, sőt határon túlról is eljutottunk a Velencei tóhoz, amit szoktak a napfény tavának is hívni. Persze ez így rendben is van, hiszen tavaly a napfény városában voltunk, Szegeden.
„A TÓ ZÖLDESKÉK VIZE LASSAN, NYUGODTAN CSOBOG.
CSAK TÁVOLRÓL HALLATSZIK, HOGY EGY VONAT ROBOG.” (Halász István: A Velencei-tónál)
Aznap éppen komoly gondok voltak a vasúti közlekedéssel, néhányan órákat késtek, de a lényeg: mindenki megérkezett a fellépésre. Örömmel köszöntöttük egymást, ismerkedtünk azokkal, akikkel eddig még nem találkoztunk. Felderítettük a terepet, szomorúan állapítottuk meg, hogy a településen plakát sehol, kivéve a szállás bejáratát, bezárt bolt ajtaját…………
Kiderült, hogy a plakátok szépen ott pihentek a szálló portáján, egy szék támláján. Ha szóltak volna, mi is kiragasztottuk volna szívesen, lelkesen ezeket a vonzó plakátokat a forgalmasabb helyeken lévő hirdetőtáblákra.
„HA MEG TUDTAD ÁLMODNI, MEG IS TUDOD TENNI.” (Walt Disney)
Persze, megálmodtuk, létrehoztuk a találkozót, és bizony meg is tettük volna,a terjesztést, program népszerűsítését, nézők toborzását………….., de nem került rá sor,…..így a fellépés végén mi kaptuk meg a plakátokat, örömmel szét is osztottuk……..
Megállapítottuk, hogy ekkora biztonságban még soha nem voltunk, a szállóban igen sok fiatal rendőriskolás volt. Gondolom nyári továbbképzésen, szakmai gyakorlaton voltak.
Elérkezett az este, Istvánék megérkeztek, mi már a próbára is beültünk a körben nyitott felülről lapos tetővel lezárt beton teraszra. Velünk szemben a tó, a lemenőben lévő vakító nap.
„MOST ITT VAN Ő, A HANGJÁT HALLGATOM,
MILYEN HATALMAS, MÉGIS LÁGY ZENE,
LÁGYAN JEGYEZ MINDEN REZDÜLÉST
FÜLEM ÉS LELKEM VIASZLEMEZE.” (Várnai Zseni)
A hangulat már az első hangok után a tetőfokán, a rövid beéneklő próba után röpke szünet, mindenki mosolyog, vidám és nagy várakozással tekint a fellépés elé. Hamarosan kezdetét veszi a műsor, ahol egyik dal szebben zeng, mint a másik.
„MIHELYT AZ A HANG A FÜLEMBE CSATTAN, RÖGTÖN KIGYÚL ALATTAM A KATLAN.” (Ibsen)
Szárnyal a dal, jön egy meglepetés, a korábban duettben énekelt szám, a Whowantstoliveforever első élőben történő előadása………..csodálatosan szól, zeng, teljes átélés, nálunk teljes bűvölet. Közben annál a szövegrésznél, hogy „Touchmytears” –érintsd meg a könnyeimet - a háttérben megjelenik egy repülőgép egészen közel, halkan, tesz egy kört, felbukkannak siklóernyősök is, majd madárraj száll el, közben a napsugár arany hidat képez a víz felszínén, csodálatos látvány, hihetetlen összhatás a dallal és természettel.
„NEMCSAK AZ EMBERNEK VAN LELKE, HANEM AZ EGÉSZ TERMÉSZETNEK IS, ÉS A TERMÉSZET OLYKOR CSODÁLATOS JELENSÉGEKBEN JUTTATJA KIFEJEZÉSRE AZ EMBEREKKEL VALÓ KAPCSOLATÁT.” (CaoHszüe-csin)
Próbáljuk mélyen bevésni emlékeink közé a hangulatot, a természet ajándékát, mi is felszabadultan énekeljük a dalokat. Többen táncra perdülnek, vidám, mosolygó arcok, kattogó fényképezőgépek, videokamerák, ütemes taps kíséri a fellépés minden percét. Fantasztikus, csodás közös műsor, együttlét, boldogság, felszabadult együttlét.
„NÉZZ FEL AZ ÉGRE! LÉLEGEZZ BE NÉHÁNYSZOR JÓ MÉLYEN. GONDOLJ ARRA – CSAK EGY PILLANATRA – HOGY CSODÁBAN ÉLSZ, ÉS BENNED CSODA VAN!” (Müller Péter)
Sorra kerül acapella egy szép szám, Hull az elsárgult levél…..István először csak egy részletet akar énekelni, de szerencsére menet közben annyira átéli a dalt, hogy végigénekli………..aminek mi természetesen nagyon örülünk.
„HANGSZER NÉLKÜL IS ZENG A ZENESZÓ.” (Leino) Nem is akárhogy.
Gazdára talál egy gyönyörű virágcsokor, István megköszöni Annának a szervezést. Sajnos minden szépnek is vége van egyszer, a dalok is elfogynak, bár mi még hallgattuk volna akár reggelig is. Dedikálás, rövid személyes beszélgetés, vagy ajándékátadás következik. Majd türelmesen, kissé fázva várakozunk egy késő éjszakai beszélgetésre. Az elején döcögve indul, de aztán beindul a kérdések sora. Igaziból mindenre kíváncsiak lennénk. Közben Bogika igen szép, tartalmas mondatokkal átadja a közös ajándékot, a legújabb, immáron ötödik albumot. István vidáman lapozni kezdi, néha meglepődik, máskor nevetéssel reagál egy-egy képre, bejegyzésre. Látszik, hogy a könyv telitalálat, szép, igényes, érdekes, változatos és tartalmaz minden fellépést, ami ebben az évben az első félévben történt.Méltó folytatása a hasonló szempontok szerint összeállított, megszerkesztett előző négy krónikának. Nagyon komoly munka, sok szeretet és szív van bennük. Nem hiszem, hogy van még egy énekes, akinek így rendszerezve, kötetekben gyűjtik zenei pályáját.
„MEGÉREZZÜK, HA VALAKI MEGSZERET BENNÜNKET. AZ ÉRZÉS MINDENEN ÁTHATOL, ÉS BESZÓRJA A VÉGTELENSÉGET.” (Balzac)
Úgy gondolom, és remélem, nem nagyon kell bizonygatni, hogy mi, az olykor térképről is leutazó rajongók megszerettük Istvánt, és bízom benne, hogy ő ezt érzi is.
A második nap vízparti sétálással, vidám beszélgetéssel telt el. Aztán meghallgattuk Wadi amerikai élménybeszámolóját. Kiderült, hogy Dádó kaktusz-gyűjteményéről is gondoskodott. Milyen szerencse, hogy véletlenül talált egy szép méretes kaktuszt egy természetvédelmi terület kerítésén kívül, és rögtön eszébe jutott, hogy a magját hazahozza, mert lesz, aki örül neki………
Egyre nyugtalanabbul vártuk, hogy teljen az idő, hiszen ügyes, okos, szemfüles rajongótársaink még időben felfedezték, hogy a tótól „csak egy ugrás” Csámpa, ahol este István fellép. Fulo rendelte a buszt, Fibi csináltatta a „dekorációt”, a feliratot, hiszen erre az alkalomra a busz átváltozott Tabáni Tours-ra.
Csámpa kis település, néhány kilométerre Pakstól, közel az atomerőműhöz. Megközelítőleg 300 lakója van. Most rendezték meg kilencedik alkalommal a nosztalgia falunapot, ahová visszavárják az onnan elszármazottakat. Lecsófőző verseny, közös családi programok, beszélgetések, egész napra szóló műsorok, változatos szórakozási lehetőségek teszik az ilyen napokat emlékezetessé. Tavaly László Attila volt fellépő, ebben az évben István volt a sztárvendég. Mi is miatta indultunk el erre a korábban nem ismert településre.
„A MŰVÉSZ IGAZI HITVALLÁSA: ELJUTTATNI A FÉNYT AZ EMBERI SZÍV MÉLYÉRE.” (Romain Rolland)
Meglehetősen nagy feltűnést keltettünk a nagy busszal, polgárőr elől, rendőrautó hátul, segítőkészen jöttek, irányítottak, terelték a buszt, hogy megfelelő helyen álljon.
A bejáratnál felírat: TE IS ÉREZD JÓL MAGAD! Igazán kedves felszólítás, igyekeztük mi is betartani, és valóban jól éreztük magunkat.
Nagyon kedves emberek, barátságosak, figyelmesek. Rögtön padokat hoztak, hogy le tudjunk ülni. A családok együtt ültek, beszélgettek.
Többekkel beszélgettek a csoporttársak és visszatérő kérdés volt, miért pont Tabáni Istvánt hívták meg. Itt van két nagyon igaz, őszinte válasz:
„Van nekünk fülünk, azért, mert vidéken lakunk…………”
„Ő is olyan könnyező lelkületű férfiember, mint én” – ezt a képeken is látható Dodó bácsi mondta, Feil József önkormányzati képviselő.
A fellépés jól sikerült, sokan táncoltak, nem is akárhogy, együtt énekeltek, tapsoltak, mi pedig lengettük a fehér kendőnket. Sokan álltak dedikálásért sorba, CD-t is vettek………..Amikor ez a program is véget ért, és indultunk ki a sátorból, az ottmaradók integettek nekünk és utánunk kiáltották, hogy „Aztán vigyázzanak erre a fiúra!!!!!!!!!!” Rajtunk nem múlik…………
Közös fénykép, mit fénykép, fényképek tucatja…….Istvánnal a busznál, aztán irány vissza a szállásra.
Még egy közös beszélgetés, vidámkodás, és eljött a harmadik nap, amikor kis csoportokban indultak a rajongók haza, ki keletre, ki nyugatra, északra vagy délre, vagyis a szélrózsa minden irányába………
„A TALÁLKOZÁS MÉCSESE HOSSZAN ÉG; BÚCSÚZÁSKOR EGY PILLANAT ALATT KIALSZIK.” (Rabindranath Tagore)
Jó volt ismét együtt lenni, rögtön meg is fogalmazódott a kérdés: hol, mikor, na és ki szervezi. Lehet törni a fejeket, ötletelni és spórolni a jövő évi találkára.
„A BÚCSÚ SOHASEM JÓ, DE JÓL TUDOM, A BARÁTOK NEM ÖRÖKRE BÚCSÚZNAK, CSAK ELKÖSZÖNNEK ARRA A RÖVID IDŐRE, MÍG ÚJBÓL TALÁLKOZNAK. ÉS AZ IDŐ SZÉDÜLETES SEBESSÉGGEL ROHAN, ÚGY, HOGY ÉSZRE SEM VESSZÜK MENNYI TELT EL BELŐLE, MIKOR LEGKÖZELEBB TALÁLKOZUNK, EGY PILLANAT, VAGY EZER ÉV. A BÚCSÚ ETTŐL MEGNYUGTATÓAN SZÉP LESZ.” (J.J.Stalte)
Rengeteg fénykép videofelvétel készült, mindenkiben szép emlékek maradnak, ha ráérünk, és vissza akarunk gondolni az elmúlt 3 napra, előkapjuk a képeket, meghallgatjuk a felvételeket, és rögtön ott érezzük magunkat a vízparton, a fellépésen, a buszon, a kedves emberek között……………Hiszen jó volt, szép volt, kellemes és emlékezetes, érdemes visszaemlékezni. Aztán lehet várni, hogy jövőre, veletek…….HOL???????????
„AZ EMLÉKEZET CSODÁS AJÁNDÉK. SEGÍTSÉGÉVEL A MÚLT SOSEM VÁLIK MÚLTTÁ.” (Agatha Christie)
|
Vibokaaa! Fantasztikusak, senki máséval össze nem téveszthetőek a vibokás élménybeszámolóid!
