|
Porci - Találkozó a Velencei tó partján
2012.07.25. 19:19
Eltelt egy év a szegedi találkozó óta- repül az idő- és eljött a következő találkozó ideje. Anna, Magdi, Éva már az ősszel elkezdték a szervezést, elutaztak Velencére, megtekinteni a helyszínt. Sikerült István fellépését is megszervezni, a szállodás vállalta a meghívást, a technikai feladatokat.
Eljött az indulás ideje a pályaudvaron szembesültünk, azzal a rossz hírrel, hogy mindenfelé késések vannak az előző esti viharok miatt. Hárman utaztunk együtt H. Évivel és Manókával egy óra késéssel megérkeztünk Velencére. Már az állomáson láttuk az IFI szálló épületét, nagyon közel volt, pár lépés és már ott voltunk. A szálloda talán a hatvanas évek elején épülhetett, beton monstrum több blokkból áll, ami lent, fönt átjárható, nagy szabad területekkel. Sokan már ott voltak és elfoglalták a helyüket. Délután folyamatosan érkeztek meg társaink, nagy örömmel köszöntöttük egymást, hiszen van akit már egy éve nem láttunk. A szállóban sok fiatalember volt, valaki meg is jegyezte : mit keres itt ez sok vénasszony, de nem törődtünk vele, hiszen mi újra fiatalok vagyunk! Ugye! Hat óra körül megvacsoráztunk, majd mindenki sietett átöltözni a koncertre. István is megérkezett Csillával. Kis pihenő után István színpadra lépett, köszöntött minket, kifejezte örömét, hogy egy újabb találkozón együtt vagyunk. Mint mindig csodálatosan énekelt, meglepetésként elénekelte a Who wants to live forever c. dalt, ami fantasztikusan szép volt. István mögött a látkép a lemenő nap sugaraival nagyon szép látvány volt, közben egy repülőgép is elszállt felettünk, de érdekes módon nem lehetett hallani a hangját. A végén elénekelte acapella a Hull az elsárgult levél c. dalt teljes átéléssel, gyönyörű szép volt. A Te ott állsz az út végén c. dalban a szövegben azt mondta: nagyszerűek vagytok, köszönöm, hogy ilyenek vagytok Velem! Ez nagyon kedves és megható volt! A vidám daloknál pl. a Crazynél még én is táncra perdültem, pedig nem vagyok egy táncikálós fajta! A koncert után dedikálás következett, közben beszélgettünk, csipegettünk a finomságokból, Hanna áfonyája isteni volt! Késöbb Istvánék elmentek vacsorázni de megígérte visszajön a beszélgetésre. Amíg ők vacsoráztak nekünk újra alkalmunk lett a tereferére, hiszen sosem fogyunk ki a témából. Találtunk egy jó kis helyet, ahol nagyjából körbe ülhettük, állhattuk Istvánt, majd Ő is visszatért és elkezdődött a beszélgetés. Sok kérdést tettünk fel neki a zenei pályájával , az új lemezzel, az új menedzserrel kapcsolatban. Mindenre kedvesen és lazán válaszolt. Az új lemezzel kapcsolatban elmondta, hogy még csiszolásra szorul, tehát még odébb van a megjelenése. Bogi egy nagyon összeszedett, karakán beszéd kíséretében átadta a csodaszép albumot. István átlapozta, szemmel láthatóan nagyon élvezte. A Közérdekű Közlemény, amit hangosan felolvasott, nagyon tetszett neki, somolygott a bajusza alatt. Viboka elénekelte a Nem lesz már c. dal refrénjét angolul, amit Ő fordított le ,és nekünk kellett volna elénekelni, de sajnos nem tudtuk megtanulni. Eljött az idő, amikor el kellett engednünk Istvánt, Ők elindultak haza, mi pedig aludni tértünk, hiszen már éjjel egy óra volt.
Másnap reggel kicsit ráérősebben ébredtünk, majd elindultunk reggelizni. Reggeli után sétára indultunk a tó partján. Már előző nap is feltűnt, milyen kihalt Velence, szinte egy embert sem láttunk. Két éve indult a nagyszabású építkezés, mely elegáns strandot, üzletközpontot álmodott a Velencei tó partjára, de az építkezés leállt, csúf betonkolosszus, bezárt büfék, gazos terület árválkodnak a parton. Nagyon szomorú látvány , biztosan olvastátok a cikket. Ennek következtében Velencében teljesen visszaesett az idegenforgalom. Séta után jól esett az ebéd. Ebéd után összegyűltünk a legnagyobb szobában és meghallgattuk Wadi beszámolóját amerikai útjáról. Érdekes dolgokat mesélt e távoli hatalmas országról, ahol minden óriási, és annyira más, mint Európában.
Négy óra körül valaki beszólt, hogy itt a busz, de ötre vártuk, így a buszt elküldték, jöjjön vissza egy óra múlva. Mi viszont észbe kaptunk, hogy már megint készülődni kell, újabb átöltözés, szépítkezés után, irány Csámpa. A busz is megérkezett pontos időben, nagyon szép vadonatúj busz állt a szálloda előtt. A lányok kitették a feliratokat, felszálltunk, elindultunk. Csuda jó kedvünk kerekedett a buszon, úgy éreztük magunkat, mint hajdan a régi osztálykirándulásokon. Beszélgettünk, nevetgéltünk, még énekeltünk is. Alig több ,mint egy óra alatt Csámpán voltunk. A kis faluban óriási feltűnést keltettünk a hatalmas busszal, rajta a felirat TABÁNI TOURS. A helyiek azt hitték István busza, aztán mondtuk nekik mi a rajongók vagyunk. Ez különleges falunap volt, ahová meghívták az elszármazottakat, maguk főztek, és a hatalmas sátor alatt sokkal többen voltak, mint a falu összes lakossága. Igen jó hangulat, finom illatok , ide érkeztünk meg. A legtöbben kíváncsiak voltunk István érkezésére, ezért kint maradtunk. Be is futott az autó Istvánnal és Csillával, először nem vette észre a buszt, de addig forgolódtak a kocsival, míg végre meglátta, hát nagyot nézett, és az ujjával mutatta, hogy tetszik! Itt is színpadra lépett István, mint máskor is, nagyon szépen énekelt, láthattátok, hallhattátok a videókból, nagy sikere volt a közönség velünk együtt lelkesen tapsolt. A koncert után rövid dedikálás következett, majd a lányok arra kérték Istvánt, csak egy-két közös fotó erejéig jöjjön a buszhoz, amit meg is tett. Bevallom, én nem akartam Csámpára menni, de végül nem bántam meg, nagyon jól éreztem magam. Minden véget ér egyszer, felszállás a buszra, indulás vissza Velencére. Visszafelé csendesebbek voltunk, sokan bóbiskoltak. Visszaérve a szállásunkra még bevonultunk ama szobába, ahol mindenki elfért, Terike előzőleg mindenkivel aláíratott két szép képeslapot a két Magdinak , sőt Istvánnal is dedikáltatta Csámpán és felköszöntötte a két ünnepeltet. Regász Éviék megint gondoskodtak egy kis csipegetni valóról és inni valóról. A legjobb sztori: Dádó is hozott nagyon finom házi pálinkát, egy nagy üdítős flakonban volt, jól lehűtve. Bogi nagyon szomjas volt, töltött magának egy nagy pohárral és ivott! Azt az arcot, kétségbe esve kiáltott, mi volt ebben? Pálinka……… dőltünk a nevetéstől! Még sokáig nevetgéltünk, beszélgettünk, aláfestésként István énekelt Évi lemezéről. Aztán már nagyon késő lett, mindenki elálmosodott és aludni tért.
Reggel, mire felébredtünk már sokan elindultak haza, még egy közös reggeli, egy kis séta, játszótéri hintázás után csomagolni kezdtünk. Csomagolás után egy törölköző és egy kis mintás bikini még Wadi feje fölötti radiátoron maradt. Kérdezem tőle nem a tiéd a fürdőruha, bár elég kis méret volt / Wadika ugye nem haragszol/ hát kiderült Kisrimié, aki előbb a mi szobánkban volt, majd átköltözött egy másikba és ott felejtette a fürdőruháját. Egy páran még ebédeltünk,majd elbúcsúztunk azoktól akik később indultak, és a pesti csapat elindult a vonathoz.
Sajnos hamar eltelt a három nap, azt hiszem mindnyájan jól éreztük magunkat, nagyon jó, hogy István is velünk volt, igazán sokan eljöttek közülünk és tudom, hogy akik nem lehettek ott, lélekben velünk voltak.
Igazán jól éreztem magam én is, jó volt VELETEK, jövőre újra együtt BÁRHOL!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
Súgó
Frissítés
köszönöm, hogy amíg mi csak fürdünk István hangjában, a képek alapján felidézzük a jó hangulatot, addig Te a Többiekre ís gondolva, megfogalmazod a leírhatót. 
, igaz volt 
!!! Köszönjük, hogy leírtad, összefoglaltad, ami leírható 
, ami meg nem, az úgyis itt van a szívünkben!!!
Porcika! jó volt elolvasni a beszámolódat,szépen leirtad , köszönöm.