|
Zsike - István és a Kávészünet…..
2012.06.02. 18:49
Rég írtam élménybeszámolót, most viszont úgy érzem írnom kell, mert ez az esemény olyan szinten
volt különleges élmény, hogy minden percét, mozzanatát szeretném megosztani Veletek, tudom
előre, hogy nem fog sikerülni, de megpróbálom.
Amikor megláttam a hírt erről a fellépésről nem voltam benne biztos, hogy elmegyek. Azután
eszembe jutott, hogy abban a bizonyos 2009-es CSISZ-ben is tetszett amit ezek a fiúk „csináltak”,
igaz azóta nem követtem a pályájukat, de végül – szerencsére - úgy döntöttem, elmegyek. A verseket
mindig is szerettem, szeretem most is, arra gondoltam biztosan szép lesz, jó lesz, Istvánt is már
nagyon szerettem volna látni-hallani élőben. Miután az is kiderült, hogy még a hazautazással sem lesz
semmi gond, megbeszéltem Loncival, Kerivel, hogy mikor, hol találkozunk.
Elég szerencsétlenül indult a dolog, ugyanis pont a találkozás időpontjában leálltak a villamosok
valami műszaki hiba miatt, meg kellett várnunk amíg beindulnak a villamospótló buszok, de mivel
még elég sok időnk volt, nem nagyon idegeskedtünk. Így is túl korán értünk a helyszínre, még nem
volt nyitva a jegypénztár, így hát a bejárat előtt várakoztunk. Jegyvásárlás után be is engedtek ,
elfoglalhattuk a helyünket. A hangszórókból már akkor is versek szóltak, ezzel megalapzva az est
hangulatát.
Egymás után érkeztek a Tabánista Lányok, közben csodálkozva néztük, hogy rajtunk kívül alig-alig van
valaki a nézőtéren. A kezdésre viszont teljesen megtelt a terem és nagy örömmel állapítottuk meg,
hogy sok-sok fiatal volt a közönség soraiban.
Kis késéssel végre elkezdődött a műsor, a Kávészünet-es fiúk – Gyuri (énekelt), Fecó (gitározott-
énekelt is)) nagyon kedvesen köszöntötték a közönséget, elmondták, hogy nagyon sok verset kapnak
véleményezésre, és mint minden alkalommal, most is felolvasnak egyet. Aranyos, kedves kis vers
volt.
Elsőként József Attila Mama c. versét adták elő, előtte kicsit sztorizgattak is, én már itt
elvarázsolódtam, hogy mennyire más ez a vers így megzenésítve, ennyi érzéssel elénekelve, főleg
ilyen hangszerek kíséretében. Nem tudom felsorolni az összes verset amit előadtak, azt tudom
csak, hogy Petőfi Sándortól a Füstbe ment terv volt – talán – a második dal, ettől aztán végképp
csordultig lett a szívem, az énekes Fiú ezt is szinte eljátszotta, miközben egy helyben ülve énekelt, de
a kezeivel, az egész testével, az arckifejezésével tökéletesen kifejezte azt, ami ebben a versben benne
van.
A továbbiakban nagy szeretettel köszöntötték Juhász Magda költőnőt, aki ott volt a közönség
soraiban, és akinek a gyermekverseiből is megzenésítettek néhányat. Egyet elő is adtak, a címe De
jó lenne… - nem szeretném ismételni magam, ez is egy fantasztikus átdolgozás volt, a vers témája is
nagyon megérintett.
A Kávészünet-es Fiúk minden vendégszereplővel beszélgettek pár mondatot, ezzel gyakorlatilag
bemutatták a közönségnek a vendéget.
Beliczai Balázs a műsorhoz nagyon illően először verseket olvasott fel – kifejezetten művészi
színvonalon -, majd amikor másodszor is visszajött a színpadra, paródiákkal szórakoztatott,
nevettetett meg bennünket.
Szabó Balázs műsora is fantasztikus volt, ő is előadott néhány megzenésített verset, szívből, őszinte
érzéssel.
Szabó Dániel az ütős hangszerekkel szintén csodát „művelt”.
A Lányok pedig a vonós hangszerekkel szó szerint megpendítették a „lélek húrjait” IS, és nagyon
csinosak, elegánsak voltak.
Amikor Istvánra került a sor nagyon kedves szavakkal konferálták fel Őt, majd Istvánnal is
beszélgettek egy kicsit, de ezt már a videókon láthattátok-hallhattátok. Természetesen nekünk nem
volt ujdonság amiket István elmondott, de így a „nem Tabánista” közönség – mint már említettem,
zömmel fiatalok voltak – megtudhatott sok mindent Istvánról, a munkásságáról, láthatták-hallhatták,
hogy István valóban egy sokrétű MŰVÉSZ, akire érdemes odafigyelni.
A „Kávés Fiúk” kedvesen, humorral átszőtt kis beszélgetésekkel tették hangulatossá az egész estet,
István is úgy beszélt, egyszerűen, mosolyogva, mintha mindig is közéjük tartozott volna. Érezhető
volt, hogy jól érzi Magát a „csapatban”, nagyon „egy húron pendült velük”. Igaz látszott Rajta,
hogy nagyon izgul – mondta is -, amin a dal hallatán nem is csodálkozhatunk, hiszen egy elég nehéz
szövegű verset énekelt el, ráadásul igen gyors ütemben, de szívét-lelkét (+ a testét is) beleadta.
Annyira izgultam Érte, hogy a szövegből szinte semmit sem értettem, mivel ezt a verset eddig nem
ismertem , pedig nekem Vörösmarty a kedvenc költőim egyike.
Itt mondanám el, hogy amíg a kezdésre vártunk találgattuk, vajon mit fog énekelni István? én azt
mondtam van egy olyan érzésem, hogy lesz közös produkció, lehet, hogy István verset fog énekelni.
Bejött az érzésem, de nem is ez a lényeg, hiszen láthattátok-hallhattátok már ezt a felvételt is. Nem
szeretnék túlzásokba esni, ezért „csak” azt mondom, hogy nagyon-nagyon tetszett. A Repülj hát ezzel
a zenei „aláfestéssel” különösen gyönyörű volt, de a Nem lesz már is nagyon jól illett a műsorba.
Most először fordult elő velem – talán nem voltam ezzel egyedül -, hogy nem türelmetlenkedtem,
egyetlen pillanatig sem jutott eszembe olyan gondolat, hogy „jaaaaaaaaaaaj, mikor hagyják már
abba??? és bár az igazság az, hogy elsősorban István kedvéért mentem el – elhallgattam volna ezt a
műsort bármeddig, természetesen abban a biztos tudatban, hogy előbb-utóbb István is sorra kerül és
számomra mégis csak Ő lesz az est fénypontja.
István gyönyörűen, kristálytisztán énekelt, és – bár nyilván fáradt volt a sok próbától – nagyon
aranyos, jókedvű, mosolygós volt. Nagyon illett mindkét saját szerzeménye ebbe a műsorba.
Összességében azt tudom mondani, nagyon különleges, fantasztikus, igazi irodalmi-művészi
élménnyel gazdagodtam, nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem, hogy hallgattam a „belső hang”-
ra, amely azt diktálta, hogy mennem kell.
Remélem sikerült valamennyire átadnom ennek a különleges estének a hangulatát. Közel sem
tudtam úgy leírni az élményeimet ahogy érzem, ennél sokkal-sokkal több, szebb érzés kavarog még
bennem, amit szavakkal nem nagyon tudok kifejezni
Sajnos miután vége lett a műsornak sietnem kellett, hogy elérjem a vonatomat – a villamosok még
akkor sem jártak – így a Lányoktól sem tudtam „tisztességesen” elköszönni, remélem senki nem vette
zokon. (Utolsó pillanatban, futva értem a vonathoz, alig szálltam fel, máris indult.)
Miközben ezeket a sorokat írom felkerült a Portálra a többi videót is, így már nem kell törnöm a
fejemet, hogy milyen verseket hallottunk. Nagy köszönet illeti a Lányokat, akik megörökítették ezt a
csodálatos műsort, azt gondolom sokszor meg fogjuk nézni ezeket a felvételeket is, mert ÉRDEMES!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
Súgó
Frissítés
az irásról, nagyo jól sikerült ez is.
a kedves szavakat 
juliska
lesznek meghívott sztárvendégek, akik örömmel tesznek eleget a megtisztelő felkérésnek...
Kerikém drága! köszi Neked is a kedves szavakat, de nem mindig van hangulatom nekem sem, hogy írjak
Most viszont annyira csordultig volt a szívem, hogy muszáj volt kiírnom magamból, megosztani Veletek az érzéseimet. Örülök, ha valamennyire sikerült