Ari - Szécsényben voltunk ...:)
2012.05.31. 19:08
Mint mindig , most is nagyon megörültünk Istvánunk szécsényi fellépésének és mint mindig Kerivel kezdtünk el egyeztetni , hogy hogyan is legyen. Aztán végül is Annához és Magdihoz csatlakoztunk és a Városkapunál találkoztunk. M. Évike , Fuló és Opti úgy volt, hogy csak a későbbi busszal tudnak utánunk jönni , különböző okok miatt.
A jegyek megvétele után felszálltunk a buszra , sajnos nem tudtunk egymás közelében lenni mert sok utas volt és volt aki helyjegyel is rendelkezett, de mi Kerivel nagyon jól elvoltunk így is. Annáék is egymás mellett ültek így Ők is jól érezték magukat. Gyorsan elrepült az idő csak volt egy kis baj közben.
Talán félúton lehettünk amikor felszállt egy népes csapat, rengeteg gyerekkel, ami még nem lett volna baj de pár perc után olyan büdös lett, hogy csípte a szemünket és majd megfulladtunk a bűztől.Pont előttünk és mellettünk sikerült nekik helyet találni.
Az egyik állomáson szerencsére rengetegen leszálltak, így mi is kerestünk magunknak egy távolabbi helyet.Amikor elmentünk Annáék mellett, azt mondta, hogy milyen büdösek vagytok de tényleg én is annak éreztem magam. Keri annyira bebeszélte magának, hogy még a szálláson is azt mondogatta....)
Mint minden útnak ennek is vége lett egyszer de közben sajnos megtudtuk, hogy Opti nem tud jönni a határidős munkája miatt.Leszállva a buszról Anna felhívta a háziasszonyunkat Boglárkát aki nagyon gyorsan elénk jött és kedvesen elkalauzolt bennünket a csodás kis panziónkba.Tényleg nagyon szuper helyünk volt és a háziak nagyon aranyos emberek.
Körülnéztünk , berendezkedtünk, hogy ki hol alszik aztán úgy döntöttünk, hogy körülnézünk és majd kimegyünk a Lányok elé, hiszen rengeteg időnk volt.
Szécsény nagyon szép kisváros és mi mindent megnéztünk. A Lányok fotóinak köszönhetően Mindenki láthatta. Közben elérkezett az idő és elmentünk Évikéék elé, akik szintén nagyon jó kedvűen érkeztek meg. Visszamentünk a szállásra és kicsit beszélgettünk , rendbe szedtük magunkat, hogy csinik legyünk estére, kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is talán...:) Először újra végignéztünk mindent, nagyon finom fagyit ettem és elindultunk a cél felé.
Kimentünk a helyszinre ahol az emberek már gyülekeztek, pont egy gyerekekből álló karate csapat volt a színpadon és a mesterük lentről irányitotta őket. Volt közöttük egy kislány olyan jókat nevettem az arckifejezésén , nagyon harciasnak akart látszani.A végén a Mester is bemutatta a tudományát, hát én nem szerettem , főleg amikor a fejével törte szét a téglát de azért megtapsoltuk őket is. a műsoruk után fel kellett takarítani kicsit a helyszint a tégladaraboktól de aztán ahogy ez megtörtént rögtön beálltunk az első sorba.Olyan sokan lettek hírtelen az emberek, hogy én egy kicsit hátrébb szorultam két gyereket és a velük lévő nőket magam elé engedtem, hát az egyik volt az aki állandóan beszólt ISTVÁNNAK.
Különben elmondták, hogy mennyire szeretik és nagyjából képben is voltak vele kapcsolatban
Egyszer csak valaki mondta, hogy megjöttek Istvánék és tényleg megláttuk Őt.
Jókedvűen és nagyon csinosan érkezett, csak az volta baj, hogy a vurstliban egyre hangosabban kezdett szólni a zene.Láttuk, hogy a helyiekkel tanácskoznak és egyszer csak a színpadon termett a mi Fiúnk, akit óriási szeretettel fogadott a helyi közönség is nem csak mi.
Köszöntötte a közönséget és mondta, hogy örül, hogy itt lehet velünk, erre megint nagy tapsot kapott.akárkikből is tevődött össze a helyi közönség az biztos, hogy nagyon várták és szerették Őt.
A dalok nagyjából a megszokottak voltak de már láthattátok őket.
Egy biztos itt nem kellett várni, hogy oldódjon a közönség és bemelegedjen. egyformán szerették a lassú és pörgősebb dalokat is. István pedig nagyon jól kezelte a bekiabálásokat, humoros volt és sokat nevetett, ami annyira jól áll Neki.Mondta is a cigány asszony mellettem, hogy milyen "fain gyerek" .Többször bekiabált, hogy "hazaviszlek" István kicsit elmélázott a dolgon és nem tudom pontosan, hogy ezen e, de olyan nevetés kapta el, hogy alig tudta abbahagyni. beszorult Neki a levegő, na erre aztán többen ajánlották , hogy kimaszirozzák. Szóval aranyos jelenetek voltak de a lényeg, hogy amikor énekelt akkor azt nagyon mély átéléssel tette. Ezt leginkább a Fényévnél éreztem, leírhatatlanul gyönyörű volt , az arcán annyira látszott az érzés, csodálatos volt.
A gyerekek kicsit bátortalanabbak voltak, mert csak a végén mertek felmenni a színpadra, pedig két fiúcska nagyon jól brékelt ami Istvánnak is tetszett és Ő is megpróbálta és esküszöm ment Neki csak kár, hogy hamar abba hagyta.
A Nem lesz már-nál amikor abbahagyta , mi természetesen folytattuk az éneklést, mert láttuk, hogy István is ezt szeretné, többeknek oda is tartotta a mikrofont pl. Annanak, Kerinek, Évikének és még nem tudom kinek , nekem most nem mert hátrébb álltam. Ami viszont meglepett, hogy a nő mellettem tudta ennek is a szövegét de ahogy hallottam a többiektől sokan tudták a helyiek a dalokat.
Sajnos ennek a koncertnek is vége lett de bemondták, hogy István szívesen dedikál és fotózkodik ha szeretnénk. Hát persze hogy szeretnénk, még ilyet. Ennek ellenére nem oldották meg itt sem hogy méltó körülmények között dedikálhasson, amit a Polgár mester úrnak el is mondtunk mert kicsit beszélgetett velünk. Aranyos, kedves ember, kicsit szabadkozott de legközelebb biztos eszébe jut a "tabánis" lányok építő kritikája.
kerivel arrébb mentünk rágyújtani és megittunk 1 pohár bort, gondoltuk van időnk. amikor mentünk vissza a sötétbe valaki ránk köszönt, hogy sziasztok Lányok!!! István volt , ha nem szól biztos elmegyünk mellette de vesztére szólt.Kérdeztem tőle Te meg hová mész ilyen gyorsan???, valamit mondott de aztán kiderült, hogy Lacinak volt valami dolga. Megpuszilgattuk és megígértettük vele, hogy nagyon vigyáz Magára. Somolygott.
amikor odamentünk a Lányokhoz kiderült, hogy nem készültek közös fotók, hát így jár aki udvariaskodik és előre engedi az idegeneket.
De nem nyugodtunk bele, hogy szinte nem beszéltünk semmit és azt tudtuk, hogy még nem mentek el . Azt hiszem Anna volt az ügyes aki kiszúrta, hogy egy épületbe mentek be. Na mi is bementünk és úgy csináltunk mintha a mecset néznénk, ekkor beszélgettünk a Polgármester úrral is.
És egyszer csak jött Istvánunk és sikerült a közös fotó és ott láttuk azt a csodát is, hogy a gyerekek mennyire imádták. Többen úgy ölelték mintha sose akarnák elengedni, Nagyon megható volt és Évikénkre átragadt ez az ölelni vágyás. Azt mondja ő maga is meglepődött ezen, mert nem szokott ilyet csinálni.
Hosszas búcsúzkodás után végre eengedtük a fiúkat és utánna még nagyon sokat beszélgettünk az utcán Alapi Jutkával és Mariannal na meg a férjével aki megmaszirozta az egész csapatot koncert előtt, nagyon ért hozzá. Ez a prána vagy lehet, hogy tévedek.
Ott volt az IWIWES csapat is velük én most nem beszélgettem de azt hiszem a többiek sem , bár Petrás Adri előrejött egy fiatal lánnyal aki talán most látta először Istvánt.
Lassan elindult mindenki haza felé és ismét egy felejthetetlen élménnyel ÉRZÉSSEL lettünk gazdagabbak. A társalgóban még beszégettünk kicsit és boldogan aludtunk el.
Anna, Magdi és Fulóka korán kelltek, mert a fél hetes busszal indultak , mi egy kicsit tovább maradtunk,a fél 9-es busz hozott haza minket.
Most meg lassan készülődnöm kell az esti Kévészünetes fellépésre, látom, hogy sok helyesírási hiba van és ugrálnak a sorok, nincs türelmem bíbelődni vele, ezért elnézést kérek Tőletek.
Mig este megjövünk lesz mit olvasgatni...:)
|
Loncikám!
Én is drukkolok, hogy még sokszor írhassak Nektek!!!
Magdikám!
Neked is
, hogy elolvastél!!!