Bogárka - Élménybeszámoló: Salgótarján
2011.12.31. 18:20
Drága Barátosnőim!
Jelentem, délben megérkeztem Salgótarjánból, de a lelkiismeretem eddig a családom mellett tartott, nem szaladhattam hanyatt-homlok a G-portálra!
Nem készülök élménybeszámolóval, ,mert erre most teljesen alkalmatlan vagyok …. Csak néhány gondolatfoszlány, élménymorzsa… Igen, Kiacska, nekem is annyira szürreálisnak tűnt, hogy elmegyek Salgótarjánba. Hisz akkora őrültségnek hangzik, hogy családanyaként szilveszter előtt egy nappal 2 átszállással, oda-vissza 2-szer 6 órát utazhassak, összesen 460 km-t a HANGÉRT... hogy már-már kihagyhatatlannak tűnt... Drága férjem karácsony előtt megkérdezte, minek örülnék a legjobban? A választ kitalálhatjátok..... Azt hitte, megússza egy parfümmel vagy egy szép könyvvel?!?
Nekem direkte jóóóó, hogy sokáig tart ez a magányos hazautazás, mert az ablakon kibámulva próbálok ilyenkor rendet tenni magamban, feldolgozni az élményeket, fokozatosan visszatérni a való világba…
Kicsit nehezen indult a tegnap este a Café Frei-ben, mert István valami közúti baleset miatt késve érkezett meg, és egy kicsit a hangolás, technikai beállás is elhúzódott, de amit TEGNAP KAPTUNK , megint fantasztikus volt… István – bár saját bevallása szerint most még a szokásosnál is jobban izgult – csodálatosan énekelt, valami elképesztő élmény ÉLŐBEN hallgatni a HANGOT, de hát ezt Nektek magyarázzam? Mindehhez intenzív látványélmény is társul , egy kis képzavarral élve: ezt a HANGOT LÁTNI IS KELL : István nagyon jól nézett ki, ez a jó szabású fekete nadrág, fekete pólóval, sötétlila zakó, szóval az a sportosan elegáns , na meg az a szééép fényes csat a csípőjén… . Frissen mosott, laza haj, és az a szempár, az a tekintet, …. amilyen pillantásokat küldözgetett Csilla felé, hááát OLVADÁSPONT… Csilla gyönyörű volt most..   Hááát ahogy István énekelte Neki az ŐŐŐŐ-t… Nagy sikert aratott, többszöri visszatapssal… A koncert után volt dedikálás, és egy kis beszélgetési lehetőség Vele és a hozzátartozóival… Rám még mindig úgy hat István jelenléte, hogy a mondatalkotási képességem cserbenhagy… dadogtam valamit neki dedikálás közben az új évről, és arról, hogy boldog vagyok, mert Vele kezdődött a 2011-es év az Európával, és hogy most ezzel a csodálatos élménnyel zárhatom az esztendőt…. 
A lányokkal mindig nagy öröm találkozni, a pesti különítmény tagjai voltak: Mévi, Magdi, Opti, Anna, Baba, Fulóka, H. Évi, de jóó volt viszontlátni Butha-Jutkát, Líviát, Padriennt, Edát stb. Bea mellettem ült, vele egy kicsit többet tudtunk beszélgetni, a többiekkel pedig a panzióban azért negyed 2-ig bírtunk még levezetésképpen Istvánozni… Nehéz ilyenkor a léleknek-agynak az alváshoz lenyugodni… főleg, ha ilyen képek lebegnek a szeme előtt… 
|
Bogika !
Mégiscsak élménybeszámoló kerekedett ebből a nem élménybeszámolónak szánt irásodból.
Nagyon jól összerendezted a gondolataidat.
Hát igen, Istvánt hallgatni élőben, az valami maga a nem is tudom minek nevezzem. Borzongás, csoda, behalás, ahogy Te mondod,
szakadás. Én emlékszem, fiatal lány koromban sokszor voltam koncerteken, /Omega, Bergendy, stb./ de nem igazán volt ilyen "ÉRZÉS"-em. Vagy csak régen volt és nem tudjuk vissza idézni ?
Lehet ! Minden esetre köszönjük az irásodat. Puszi 
