|
Ari - Dedikálás a Duna Plazában....
2011.12.13. 10:57
Nagy örömmel olvastuk a hírt, hogy István dedikál a Duna Plazában november 26-án 15 órakor!!!
Kicsit aggódtam, hogy kevesen leszünk mivel reklámja nem nagyon volt ennek az eseménynek. ezért 2-t barátnőmet is csaltam, hogy többen legyünk.
Mindketten megígérték de csak egyikük jött el , Ambrus Éva akivel Zefi koncertekre szoktam menni mostanában, mert Ő is imádja Istvánt csak ő még normális keretek között tudja tartani az érzéseit....:)))
Kettőkor találkoztunk a Nyugatinál Kerivel és onnan együtt indultunk a Plázába.
Sajnos a helyszínen sem volt agyon reklámozva a dedikálás ezért aztán nem is voltunk túl sokan, mi rajongók sem és az idegenek sem.
Viszont így egy nagyon kellemes családias, beszélgetős dedikáláson vehettünk részt.
Meg sem próbálom leírni, hogy kik voltunk ott, a képeken úgyis láttátok már de nagyon örültem, hogy ott voltak a Tabáni szülők...:) Erzsikét én nagyon szeretem, olyan aranyos és szerény mint István aki szerintem minden tekintetben Rá hasonlít!
Nagyon jókat beszélgettünk és a plakátokkal reklámoztuk Istvánt és az új cd-t.
Erzsike volt az egyik leglelkesebb reklámhordozó!!!...:))) Köszönöm Kerinek, hogy nekem is szerzett plakátot, nagyon ügyes volt nem is tudom, hogy csinálta.
Mivel nem voltunk nagyon sokan, többször is oda tudtunk menni KEDVENCÜNKHÖZ és ŐŐŐ nagyon aranyosan , kedvesen beszélgetett velünk.
Volt egy kis jelenet amit először nem tudtam megírjam-e, de barátok között nincs titok , ezért leírom!
Többen tudjátok, hogy elég rossz passzban vagyok mostanában, nem úgy mennek a dolgaim mint kellene, ezért egy kicsit zaklatottabb vagyok mint máskor. Hát ezen a napon is az voltam...:( M. Évike meg is jegyezte, hogy olyan sz....l nézel ki....mondtam neki, hogy tudom de sajnos ez van.Ennyire látszik az ember arcán a lelki állapota, de elkanyarodtam attól amit írni akartam.
Szóval mióta megláttam ISTVÁNT először és egy kicsit meg is ismertem a CSisz alatt, az volt a leghőbb vágyam, hogy a kezét megfoghassam és gratuláljak Neki!!! Ez már többször megtörtént, de volt még bennem valami amit a kezdetektől el akartam mondani Neki de most kitört belőlem.
Amikor már többször ott álltam előtte és nem volt már mit aláíratnom, magam is meglepődtem amikor azt mondtam Neki, hogy nagyon sajnálom, hogy Gábor fiam nem ismerhette Őt. Ő nagy és érdeklődő szemekkel nézett rám és megkérdezte, hogy miért mondom ezt? Azt ugye tudja, hogy csepeliek vagyunk de, hogy miért mondom azt nem sejtette.Én mondtam neki,hogy mert akkor lehet, hogy mindannyiunk élete máshogy alakul....:( ez még mindig nem egészen volt érthető. Megfogta a karomat és nagyon mélyen a szemembe nézett, várva a választ de akkor az én szemem már könnyes volt, nagy nehezen elmondtam neki a mi tragédiánkat ami láthatóan nagyon megérintette, mert megölelt egy kicsit a maga kissé suta módján és azzal vigasztalt, hogy azért Gábor biztos nagyon szeretett engem. Erre én csak annyit tudtam kinyögni, hogy sajnos saját magát nem szerette eléggé.Még azt is bevallottam Neki, hogy én úgy szeretem mint a saját fiamat Attilát és ugyanúgy aggódom és izgulok Érte, hogy minden rendbe legyen. Eddigre már mosolyogni is tudtam és Ő is mosolygott rám azokkal a szép szemeivel. Azért ebben a rövid párbeszédben megnyugodtam és megköszöntem a kedvességét. Egy kicsit szégyelltem magam a többiek előtt, hogy így elgyengültem, mert persze Mindenki kérdezte, hogy mi volt ez a komoly beszélgetés? Elmondtam ott a Lányoknak, sőt még Erzsikének is aki szintén meghatódott, bár Ő már tudott a mi történetünkről.
Vissza térve a dedikálásra, annak nagyon örültem, hogy azért több gyerek, fiatal és egy idős néni is volt a sorban állók között. sőt a 82 éves néni akinek a nevét sajnos nem tudom, igazi rajongó, mind a 4 cd-t most iratta alá Istvánnal és rólunk is sok mindent tudott. Nagyon képben volt, és nagyon szereti ISTVÁN, kért közös fotót is...István olyan szeretettel ölelte meg, mint az Édesanyját.
Örültem, hogy sok időt töltött velünk, nem sietett és nem bánta, hogy többször megyünk oda hozzá, pedig onnan Csillához utazott , amit gondolom már nagyon várt de türelmes és jókedvű aranyos volt , mint mindig,
Lehet,hogy egy kicsit zavaros ez a beszámoló de egy kicsit felzaklatott ahogy most leírtam a történteket de örülök, hogy ezt elmondtam Neki mert így már nem nyomja a szívemet...végül is 2-t évet vártam vele.
Örülök, hogy ott voltam és számomra ez is felejthetetlen élmény és ÉRZÉS volt....:)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
Súgó
Frissítés
Erika..
. Hidd el, azért eljön majd az az idő is, amikor megnyugszol, vissza tudsz térni a "normális" kerékvágásba. Tudod, mennyire jó kicsit elmenni koncertekre, dedikálásokra, ez azért hozzásegiti az embert, hogy a mindennapos bajok kicsit enyhüljenek, majd jóóó sokat megyünk ide is meg máshová is. Az, hogy el tudtad mondani nekünk, hidd el, jó nagy lelki könnyebbséget jelent, ha most még nem is érzed, idővel majd halványulnak az emlékek, és szebb és jobb ÉRZÉSekkel tudsz előre nézni a jövőbe. Fel a fejjel, tudod, mondtam már sokszor, pozitiv hozzáállás!, és lassan-lassan megoldódnak a lelki bajok /is/.
véletlenül. Nagyon kedves egyébként az, ahogy rajongsz még mindig a barátod iránt, és ha neked ez jót tesz, akkor persze ne engedd, hogy elmúljon, de én, mint külső szemlélő azt gondolom, mint ahogy írtad is, hogy addig nem lesz más, nem lesz új életed, amíg a régi emlékekben élsz. 
, hogy elolvastátok és hozzászólásokat is köszönöm, örülök, hogy megosztottam Veletek, mert sokat gondolkoztam rajta, nehezen döntöttem el
szeretlek Titeket
Most akkor nem is tudom, melyikőtök írása, gondolata ütött nagyobbat a szívemen..... ,de szíven találtatok mindketten. 
Drága Erikám!
Nem kellek a szavak,így is értelek, remélem azért nem zaklattalak fel nagyon, az most Neked nem hiányzik!!!