Én végszóra, 18:45 körül érkeztem, átfagyva. Már szinte mindenki ott volt. Tabáni szülők, Erzsike, Csilla, István és tőlünk is szinte mindenki.  Több ismert arc a média világából, akik szeretik és értékelik István munkásságát. Megtörtént a NAGY találkozás Rimikével, akivel az első pillanattól fogva egy húron pendültünk. Továbbá Bogival, Zsikével, Borsi Andival is most beszélhettem először élőben. Fantasztikus emberek. Megint megállapíthatom, hogy István rajongói kivételesek. Megittuk a pina colada koktélunkat, majd lecövekeltünk a színpad előtt, kb. a 3. sorban. Bár a helyiség adottságai nem voltak kiskoncerthez ideálisak, sikerült úgy elrendeződnünk, hogy mindenkinek jó rálátása legyen.

Sugár Kinga nyitotta meg rövid beszéddel az estét, majd átadta a szót Rozsonits Tamásnak, akinek nagy szerepe volt a lemez munkálataiban. Istvánnal karöltve beszéltek pár szót a CD-ről, az elkészüléséről, István az érzéseiről.

A kis bemutatkozó után jött a várva várt meglepetés! Egy kis videót játszottak be, amelyet ezen jeles alkamomból készítettek és amin István Máté Péter emlékének tisztelgett. Rövid, de frappáns, lényegretörő kis felvétel volt. A falon lévő két tévéképernyőn vetjtették. Az utolsó jelenet, a kamerába nézés,  olyan nagyon Istvános-hátborzongatós volt! Ami számomra nagyon szívmelengető volt, hogy a Főnix zenekar milyen nagy elismeréssel beszél Istvánról. Becsülik, szeretik őt, ez egy hosszútávú együttműködésnek előfutára is lehetne. Azt emelték ki erényei közül, hogy  Pisti mindig nagyon komolyan veszi a közös munkát. (Sajnos nem ez a tapasztalatom a saját korosztályomat illetően. A munka tisztelete, a tökéletességre törekvés sok fiatalból hiányzik.)

A videó után jöttek a dalok! A pontos sorrendet mellőzve, inkább azt írom le, milyen érzéseket mozgatott meg bennem. Szeptember 13 óta vártam, hogy újra élőben hallhassam Istvánt! Megérte! Tegnap megint felülmúlta önmagát. A selymesen símogató Éjszakák és nappalok, az erőteljes, dinamikus Elmegyek, a nagy kedvencem, a fájdalmasan gyönyörű Mondd miért szeretsz te mást, és hát az Érzés, amire már nem is találok jelzőt, de ha megtaláltam leírom. Ezek a dalok, amiket hetek óta hallgatok CD-ről, most új értelmet kaptak. Látva István arckifejezéseit, gesztikulációját, rezzenéseit, szemét a dal közben, még tökéletesebbé tették őket. A prózai résznél az Ott állsz az út végénben, amit természetesen Csillának  szánt, csodálom, hogy a széken tudott maradni ez a lány és nem olvadt el ott helyben. Az Engedj el is kicsit más volt, mint korábban. Olyan átélés volt benne, hogy majdnem elsírtam magam. Jó volt vele élőben „duetteket” énekelni. Az Érzést gitárkísérettel adta elő, de most nem ő, hanem Mihály János Úr játszott rajta.

Menet közben folyamatosan zajlottak mellékes események, pezsgett a hely, szikrázott a levegő: cirkált körülöttünk egy kicsi bácsi egy nagy kamerával, az RTL Klub embere volt. A Tabu TV még a bemutató előtt készített egy gyors riportot Istvánnal. Mivel közeledik Erzsébet nap, sokan köszöntötték Erzsi nénit és Erzsikét is. Nekem is sikerült felköszöntenem Erzsikét. Még nem sokszor találkoztunk, s talán még a nevemre se emlékszik, mégis óriási mosollyal, őszinte jóérzéssel fogadta tőlem a dícsérő szavakat.  Nagyon tüneményes kis család! Példaértékű! Megemlíteném, hogy István az egész este folyamán nagyon jókedvű, kedves, közvetlen, felszabadult volt. Viccelődött a zeneszámok között. Aranyosan megjegyezte egyszer, amikor nyúlt az innivalójáért, hogy a vize borrá változott. Erre Mihály János rögtön azzal reagált, hogy neki meg a bor vált vízzé. Ilyen kis kedves jelenetek tarkították az előadás egészét, megteremtve az alaphangulatot.  Ami fantasztikus Istvánban, hogy mindezt mindenféle erőlködés nélkül, őszintén, egyszerűen, frappánsan adja elő. Nem mórikálja magát, vagy játsza túl a szerepét, csak önmagát adja. Természetes, odaillő humorral fűszerezi meg az egész estét. Én nagyon bírom a humorát!

Miután kiénekeltük magunkat és a ráadást is előadta István, következett a „közönségtalálkozó”. Leültették egy asztalhoz őt a színpad széléhez közel, mi pedig tömött sorokban vártuk, hogy sorra kerüljünk. Közben ment a viháncolás, fényképezés, videózás. Mindenki izgult, hpgy sorra kerüljön 21:00 óra előtt. Már a lépcsőn álltam és épp én következtem volna, amikor Sugár Kinga egy kis technikai szünetet kért a Fókusz riportere számára. Azt ígérte, hogy a kb. 5-10 perces pausa után egy másik asztalnál folytatódik a dedikálás. Lepörgött előttem, hogy akkor arrébb kell költözni, megint sorba rendeződni, stb. Ezt elkerülendő, mivel az RTL Klubos riporter és a kis bácsi a nagy kamerájával még nem ért oda Istvánhoz, én pillanat alatt, kihasználva a fél perces átmenetet, odavágtam magam elé és aláírattam vele mindent, amit szerettem volna. Persze beszélgetni nem tudtam vele, mert közben leült vele szemben a riporter és a kameramann, úgyhogy el kellett onnan mennem. De egy nagyon rövid kis gratuláció belefért. A 21:00 óra már rég a múlté volt,mi még mindig ott tolongtunk az asztalnál. Volt, aki még aláírásért, pár kedves szóért, de voltak akik (köztük én is ) már csak gyönyörűzni álldogáltak ott. Beszélgetés közben magunkba szívtuk az energiát, amit István sugároz. Végül nem költöztették odébb őt. A United már hangolt, rendezkedett be, mi még vígan csacsogtunk a mi Pistinkkel. Unitednek innen is köszönet a türelemért, nagyon gálánsan megvárták, amíg végzünk. A rajongóik néha már szúrós tekintettel néztek minket, de 22:00 környékén sikerült minket kitenni a Jam Pub-ból J

Páran még felmentek a Tabáni családdal, Csillával, Istvánnal beszélgetni a 2. emeletre egy kávézóba. Én leszakadtam tőlük, mivel hites uram jött értem, hogy hazatranszportáljon kábult állapotomban. Persze nem az alkolholtól voltam kábulatban, hanem az élményektől. Páromnak egész úton hazafelé áradoztam, ő pedig türelmesen végighallgatta a mesémet, aminek se eleje se vége nem volt, csak a bennem tomboló Érzésáradat akart kitörni, szegény férjem lett a célpontja... 

Súgó 19 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1 | 2

2011.11.18. 15:12 kisrimi Beus! Még csak nem rég értem haza, de már itt vár a beszámolód! És újra ott lettem a Jam Pubban, újra átéltem az estét. Nagyon örülök, hogy találkoztunk és megismerhettelek, én is úgy éreztem, hogy rögtön egy hullámhosszon voltunk.  Nagyon jól összeszedted az este fontos mozzanatait (én folyton elveszek az apró részletekben  ) Köszi!!

2011.11.18. 13:12 vibodiko Bea Köszi a részleteket is láttató, szívedből jövő ÉRZÉSt, a beszámolót. A Tabánistáknak a férjeik is szuperek.............

2011.11.18. 12:55 porcelan05 Bea  ez nagyon jó kis élménybeszámoló, de már nem is csodálkozom a Tabáni rajongók fantasztikus emberek!

2011.11.18. 12:22 zsanna Bea, mi még nem találkoztunk, de nagyon tüneményes, szimpatikus vagy, és jól írsz, benne vannak az érzéseid. Köszönöm!

1 | 2