|
Ari - Corvin koncert
2011.11.06. 21:24
Drága Lányok!
Az új cd kapcsán egyre többször néztem meg a 2-t Főnixes koncertet és hallgattam a lemezt.Most a Corvinos fellépésről szeretnék pár sort írni, mert azóta sem volt hozzá bátorságom.
Amikor jött a hír, hogy a Mi Fiúnk és Máté Péter zenekara a Főnix együtt lép fel elkezdődött a szervezkedés, tudtuk, hogy ezt nem szabad kihagyni...
Amikor Kerikével odaértünk a helyszínre már több társunk várt óriási izgalommal, beszélgettünk, fotózkodtunk és azon tanakodtunk, hogy vajon miért nincs ez a koncert jobban meghírdetve...aprócska plakátokat láttunk.
A hely ahol a koncert volt legalább 300 ember befogadására lett volna alkalmas, nem tudom hányan voltunk, talán 100-an, szinte csak rajongók.Utólag azt mondom ez így volt jó, mert nagyon bensőséges és baráti volt a légkör, amit a műsorvezető hölgy el is mondott, hogy így tervezték.Máté Péter megidézése volt a cél, kis sztorizgatással.
Röviden bemutatta Istvánt de azt is hozzátette, hogy látja mi jobban ismerjük és több mindent tudunk róla /szeretettel beszélt Istvánról és a nagy elődről is/
István szerényen, mosolyogva de azért kedélyesen lépett a színpadra a zenekar kísértében.Látszott rajta, hogy örül nekünk de azt sem láttam, hogy bánná azt nincs telt ház, pedig ezen izgultam, hogy milyen rosszul esik Neki, hogy kevesen vagyunk...Mi persze nagy örömmel és tapssal fogadtuk Őket.
Nem minden dalról fogok részletesen írni, azt hiszem..
Az első volt a Hosszú még az út. A dal után Mihály János elmesélte, hogy Istvánnal a Szigeten találkoztak először és , hogy Ő meglepően sokat érdeklődött Máté Péter felől őszinte tisztelettel és szeretettel a hangjában.
István pedig elmesélte a Symás élményét ahol duettet énekelhetett a nagy előddel és, hogy az milyen megható volt, arra is célzott, hogy közülünk sokan ott voltunk és láthattuk , hallhattuk ezt.
Aztán jött az Ő, Csillához énekelt nagyon szépen , meghatóan a zenésztársak mosolyának kiséretében,legalábbis János mosolygott olyan szeretettel, számomra ez megható volt.Olyan mint amikor egy apa büszke a fiára.
A Majdnem szerelem előtt emlékeztetett, hogy ezt a Csiszben hallhattuk Tőle először.....na Nekünk akkor is már Ő volt a minden...:)
Közben kis mese, hogyan ismerte meg a zenekar M.P.-t
Éjszakák és nappalok, az egyik kedvencem , aztán egy szép gondolat ami valahogy így szólt ! /a szép lehet jó de ajó mindig szép/imádom ezeket a gondolatokat, még
ha nem is a sajátja mindegyik.
A Gyönyörű szépnél már ütemes tapssal köszöntük meg a dalt, ami abba sem maradt mert követte a Te ott állsz az út végén.....ahogy ezt Csillának énekelte és ahogy mondta neki, hogy " Nagyszerű vagy, csak Te vagy ilyen...köszönöm Neked azt ilyen vagy velem" hát ez nagyon sokunknak könnyeket csal a szemébe de legalábbis meghatódtunk....
János, hogy oldja a feszültséget elmesélte hogyan vitték ki egy zenésztársukat tudtukon kívül a határon aki disszidált is.
A Te ott állsz közepétől szinte egyszerre álltunk fel és állva tapsoltuk végig a dalt, ami Istvánt is meghatotta.
Egy darabot a szívemből...és valóban Ö is de mi is otthagytunk egy darabot a szívünkből ezen az estén.
Majd az Enged el, Csillához fordulva valami csodálatosan szép volt.Valaki nagyon szépen megfogalmazta, hogy itt a szabadság vágy és a szerelem küzd egymással...hát mi majdnem belehaltunk egy kicsit.Most nem is találok szavakat arra, hogy milyen hatást váltott ki, nekem azóta is az egyik kedvencem és a cd-én talán még szebb, nem is tudom.
Ezután M. János István kezébe adja M: Péter gitárját és elmondja, hogy nem is gondolta, hogy István ilyen szépen tud gitározni...mire István " hát azért ez túlzás". János megmutat egy fotót M.P.-ről és hogy Istvánt is le kéne fotózni és akkor a "lelkek találkoznak" ugye milyen szép gondolat?
Következett ezek után az Egyszer véget ér, amit állva tapsoltunk végig és a végén István kísért minket a gitáron, nagyon tetszett ez nekünk de Neki is.
Majd megint egy kis sztorizgatás János részéről, amikor talán Bulgáriában földhöz vágták a poharakat és másnap attól féltek, hogy nem kapnak reggelit...nagyon jókat mosolyogtunk ezeken a bensőséges történeteken.
Következett a Hazám ami mára már egy Himnusz minden magyar ember szívének, és ahogy ezt István tudja énekelni úgy senki más nem tudja...felemelő, meginditó és a vastaps most sem marad el.
Volt egy sorsolás is, egy könyv került kisorsolásra amit M.P. bátyja írt és azt kellett kitalálni mikor született M.P. Egy hölgy lett a nyertes, kicsit irigykedtem de én csak a február 4-ét tudtam azt is azért mert a Kedvesem szülinapja február 2-a. Kicsit szégyeltem magam de ez van az évszám nem ugrott be.
A Zene nélkül mit érek én c. dal nagy siker volt de nekem a vokál ennél a dalnál kűlünösen borzalmas volt,lehet hogy nem jól értékelem de nekem nem tetszett, persze ez István értékéből semmit nem von le.
Aztán következett az Azért vannak a jó barátok, amit végig állva tapsoltunk, főleg azért is mert Istvánunk megint gitározott nekünk amit annyira szeretünk.
Egyszer mintha azt is mondta volna István olyan aranyosan mikor a kezébe vette a gitárt, hogy " olyan izgatott vagyok, mindjárt elájulok..."
Ezek után következett a " mi INDULÓNK" végig tapsoltuk az egészet állva, nem akartuk abbahagyni...:" István meg is kérdezte, hogy "ennyire tetszik?" hát nekünk bizony nagyon tetszett de Neki is mert lejött közénk mi meg körbe állva énekeltünk Neki nagyon sokáig, hogy NEM LESZ MÁR.Na de egyszer csak befejeztük és akkor én még egyszer rázendítettem ez mindenkinek nagyon tetszett, István is teli szájjal nevetett rám, még most is magam előtt látom , olyan aranyos volt.
Az utolsó dal az ELMEGYEK volt, csoda szépen énekelte , kitartva a hangokat, tényleg a szíve lelke benne van a Dalokban, ezért is imádjuk olyan sokan, olyan régóta és annyira!
Sajnos ezzel a dallal véget ért a koncert de útravalóul kaptunk még egy szép gondolatot Tőle...." A hallhatatlanságot úgy tudjuk elérni, ha a szeretet bennünk él és összeköti a szívünket" hát igen ez a szeretet lassan 2 éve köti össze Mindannyiunk szívét és az Övét is, és ez még nagyon sokáig így lesz reményeim szerint!!!
A műsorvezető hölgy is kicsit elérzékenyülve , ígérte meg, hogy ősszel ezt megismételjük, azóta tudjuk, hogy ez csak ígéret maradt , mert az X-eseknek kell a helyszín, sajna.
A fantasztikus időnként szívszorító, máskor vicces ,meghitt hangulatú koncert véget ért de tudtuk, hogy István még velünk marad egy kis beszélgetésre, fotózkodásra, simire, puszira.Ezekre a kedves percekre legalább annyira várunk mint arra, hogy énekeljen nekünk!
Közben kiderült, hogy Magdikánknak éppen szülinapja van ezért Neki élénekeltük a Hepy.. vagy a Boldog születésnapot a várakozás ideje alatt.aranyos volt , nagyon meghatódott, főleg amikor később István is köszöntötte! Szép pillanatok voltak ezek is.
Kis várakozás után úgy is volt, odajött közénk és tényleg azt láttam, hogy nem siet sehova, Mindenkire szán időt aki oda megy hozzá és akkor azokban a pillanatokban csak arra figyel,ezt mások nem így csinálják.
Csillán kívül aki nagyon aranyos és türelmes, ott volt a Papa is, nagyon élvezte ezt a szeretetet ami rá is kisugárzott.
István testére Erzsike is ott volt, én Őt nagyon szeretem többször találkoztam vele és mindig megtisztel az idejével, most meghatódott ekkora siker és szeretet láttán, pedig már megszokhatta volna.Hallottam amikor azt mondta, hogy István még Őt is megtudja lepni a dalokkal amit és ahogyan énekel.
Szóval mindenki úszott a boldogságban de sajnos nagyon elszaladt az idő és eljött a búcsú ideje.Egymástól is de főleg Istvántól fájó szívvel búcsúztunk remélve, hogy mielőbb találkozunk. Nem emlékszem pontosan de Herbyvel biztosan a Metrónál váltunk el, azt hiszem Vele ott találkoztam először de az biztos, hogy rögtön a szívembe zártam mint Mindnyájatokat akit ismerek és akit nem Őket is.
Hazaérve Kerikével folytattuk az Istvánozást ami általában hajnalig szokott tartani de Ti tudjátok, hogy nem lehet csak úgy lefeküdni, ki kell beszélni az ÉRZÉSEKET.
Kicsit hosszú lett és nem is annyira jó de mostanában nem vagyok valami jó formában ezért elnézést Mindenkitől aki olvassa....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
Súgó
Frissítés
ezt a minden részletre kiterjedő, érzelmektől sem mentes élménybeszámolót. Szerencsére én is ott lehettem ezen a koncerten, ami valójában egy mérföldkő is volt István életében. Nagyon jó volt visszagondolni arra az estére, látni Istvánt Máté Péter kísérő zenekarával, gyönyörködni gitárjátékában, hallgatni a sztorikat. Valóban kár, hogy a rossz szervezés miatt csak ilyen kevesen láthatták ezt a csodálatos koncertet.
Loncikám!