Első kétnapos „CSAK CSAJOS „ kiruccanásom és mindjárt Beregszászra....

A naptár szerint szept.13-ig  kellemesen lehetett választani, hová, melyik koncertre is menjek el........ A Szenes Iván emlékest után adódott a kérdés „mi lesz a következő”? Ez aztán gyors döntéseket hozott –  útlevél, email a pesti lányoknak ki megy, hogyan lehet esetleg társulni a kis csapathoz, a papával /a zurammal/ hogy legyen?......

Ezek szép sorjában megoldódni látszottak. Főszezonon kivüli időpont miatt elkészült az útlevél, a lányok közül M.Évike jelzett csak bíztató szándékot, hogy Fulókával vegyem fel a kapcsolatot, Ő már Margitkával – a beregszászi rajongóval van szoros egyeztetésben.... Ezúton is köszönöm Nekik, hogy bevettek a csapatba.

Menetrendek, pénzváltás stb. is rendeződtek... Én ugyan majdnem elszúrtam az induló jegyeket, pedig Drága Fulóka részletesen leírta, de én rutintalan vonatozóként elsőre nem teljes hosszra szóló jegyeket vettem... de azért annyi eszem volt, hogy a pénztár elhagyása után rögtön hívtam Fulókát, éreztem valami nem stimmel..... megbeszéltük, a szükséges jegyeket még hozzávettem, úgyhogy már csak a találkozás időpontját kellett egyeztetni... Utólag most már elárulhatom, Opti jövetele nem volt nyilvános, ez meglepi volt...  Papával is persze megbeszéltem, Ő rábólintott hogy a lányokkal 2 napra elutazzak.... főztem, sütöttem Neki, ne legyen semmiben hiánya...

A Nyugatiban találkoztunk.....  mint kiderült, mindegyikünknek fokozott izgalmat hozott ez a reggel.....Évike a buszmegállóból ment vissza,nagyon fontos dolgot felejtett otthon, Opti indulás előtt 25 perccel fedezte fel, otthonmaradt az útlevele... Pánikszerű gyors telefon a kicsifiának, taxit rendelt, hihetetlen de kb. 8 perccel az IC indulása előtt megérkezett az útlevél...... persze közben már megvolt a terv, mi lesz ha nem érkezik meg a kisfia...  De hogy nekem se menjen simán – a kabátkámat hagytam otthon, még az utolsó pillanatban valamiért levettem a táskáról, persze ottmaradt.... Nem fordultunk ezért  vissza, a papa kitett a pályaudvaron, egyedül indult haza, ha visszaér oké, ha nem  így jártam.... egy kardigán azért volt a táskában.... Visszaért.......Mindannyian énekelhettük volna ...hol jár az eszem?eszünk? Szóval kb. 5 perccel indulás előtt sikerült felszállnunk a vonatra, valami „fenti erők” biztos segítettek, hogy ez így legyen, hiszen mennünk kellett,csak az volt bennünk, hogy a „Mi Fiunkat” hazai kis csapat is köszönthesse Beregszászon...

Ezen izgalmak után indult el velünk az IC az első átszálló állomás Nyíregyháza felé.. Közben azt tudtuk, hogy Fulóka Cegléden csatlakozik hozzánk, kb 1 óra eltéréssel. Itt is azért adódtak izgalmak, mikor beértünk Ceglédre, lestük Fulókát, hogy integessünk merre vagyunk, - bár a kocsi számát leegyeztettük, de mégis... és nem láttuk felszállni. Már éppen a telefonjainkat kerestük, hogy rácsörögjünk, mikor egyszer csak megjelent, Kiderült, legelöl szállt fel, ezért nem láthattuk, hát a mázsás kövek legördültek. Tudtuk nincs  teljesen jól, és azon aggódtunk, csak nincs olyan baj... de Ő is megérkezett, így már a 4fős kis csapatunk folytatta együtt az utat. Tízóraiztunk, ettünk, ittunk és persze beszélgettünk, azt hiszem az nem kérdés kiről.....

3 órás út után Nyíregyházára beérve, megkerestük a másik – Vásárosnamény felé közlekedő vonatot, felcuccoltunk, elhelyezkedtünk – vasárnap lévén szerencsére túl nagy tömeg nem volt. Km-ben ugyan nem sok, de időben 2 órás vonatozás állt előttünk, ez már nem IC volt.  Végül is a hosszú zötykölődés ellenére elég gyorsan eltelt az idő, ½ 2-re beértünk Vásárosnaményba. Ezután még kb. 20 km – fél óra- buszozás várt ránk, ami Beregsurányba vitt a határátkelő faluig...

Ott a buszsofőr ugyan nem ment el addig a fordulóig,ami a menetrend szerinti – a faluban leszálltunk, onnan kb 1 km gyalog a határátlépés. A faluban azért nem kis feltűnést keltett a csapat, konszolidált, idősebb hölgyek csomagokkal gyalogosan az út szélén libasorba a határ  Ukrajna felé.......

Éreztük, már lassan csak megérkezünk az első célállomásra, a szálláshelyünkre. Még a határok átlépése előttünk volt.

A magyar határon simán,izgalom nélkül át tudtunk jutni,a vámon is, ahol persze elmeséltük az Uraknak, hová megyünk, s milyen célból.

Közben Fulóka már próbálta Margitkát hívni, hogy lassan a túloldalon leszünk, de igencsak nem akart összejönni.... Pechére éppen akkor tudta Őt visszahívni, mikor az ukrán ablaknál épp az útlevelét pecsételték, - ami kb. 15másodperc – de a határőr hölgy szegényt majdnem keresztbe lenyelte, hogy miért éppen telefonál...pedig elnézést kért, és mondta hogy fontos...  egyedül ez a nőszemély volt kissé mogorva, a többi férfi határőr, vámosokon gond nélkül átjutottunk. Ezután sikerült Margitkával is a beszélgetés, az ukrán oldalon várt minket a taxi, ami a szállásra vitt, Beregszász kb 8-9 km a határtól, ez volt a legcélszerűbb, helyi busszal nem is próbálkoztunk.

Ezúton is köszönet Margitkának, aki nekünk ebben segített, Fulókának a kapcsolattartásért.

Délután 3 óra magasságában értünk a szállásra, ahol Margitka és a háziasszony Julika várt minket. Kölcsönösen nagyon örültünk egymásnak. Bevittük az útipoggyászokat és lehuppantunk beszélgetni. Kaptunk kis házisütit, kávét, majd azt vettük észre bizony elszaladt az idő, rendbeszedtük magunkat és indultunk a koncert színhelyére, a Barátság Stadionba. Szerencsére nem volt messze a szállástól, mikor 5 óra előtt odaértünk, épp akkor helyezték el a kordonokat...s ahogy az lenni szokott  mi az első sorban és középen „legyökereztünk” és vártunk......vártunk..........vártunk........innentől kezdve borzasztó lassan telt az idő......... A fellépő zenészek beállítgattak, hangoltak stb ami ilyenkor szokásos, ez kb 5-6 óra között, a tömeg csak egyre gyűlt a hátunk mögött.......Mi nem mozdultunk sehova........ 6- 1/27 körül kezdődött el aztán igazából a BEREGFEST-nek elnevezett műsor.

Szóló és zenekari kisérettel fellépő énekesek váltották egymást, - neveket ne várjatok, a néhány daltól majd 1órás hosszabb műsor volt a repertoár, benne néhány dallal Tolvai Renáta is. Mi egyre izgatottabban vártunk..........vártunk.........csak vártunk...... A fellépők sorában következett egy Ruszlana nevű énekesnő,nagylétszámú tánccsapattal kb. másfél órás műsorral. Ott akkor nekünk, nekem sem mondott semmit ez a név, itthon azért megnéztem.... 2004-ben euróvíziós dalfesztivál győztes,a táncos csapattal nagy show műsort csináltak. Úgy fogalmaztuk meg akkor ott, egy közepes hangú, de egy abszolút profi előadó tökéletesen felépített műsort adott. A közönség jól ismerhette, nagyon jól is kommunikált velük, de mi azért már nagyon vártuk mikor adja át a színpadot, akire egész este vártunk....... mikor következik már a „Mi Fiunk”.....

Végre a műsorvezető néhány mondatos bevezetője után bejelentette, hogy a színpadon TABÁNI ISTVÁN.......... Bennünk az izgalom már a tetőfokára hágott, végre nagy taps, ováció közepette tényleg Ő következett......... Kis technikai probléma, beállítások után VÉGRE hallhattuk a jól ismert, de mégis számunkra mindig oly nagyon várt dalokat.  A hátunk mögött a fiatalok annyira ugráltak, hogy szegény Évinek nagy erőfeszítésébe került a videofelvételeket készíteni......A kordontól messzebb volt a színpad, magasan is volt, de azért a fehér kendők lengetésével próbáltuk jelezni ottlétünket. A dalok szép sorjában következtek egymás után.... a Gyönyörű szép és a Repülj hát után most nem a Fényév hanem a Bohemian következett......... na tényleg kitört az őrület, teljes tombolásban a fiatalok és persze mi is....... kicsit már aggódtam kidöntjük a kordont, akkora volt a nyomás..... egyfolytában lengettük a kendőket, remélve hogy ezzel észreveszi a „jelzést” tőlünk otthoniaktól..... az őrjöngés után a Fényév alatt a körülöttünk lévő fiatalok arcán – amiket Évikének sikerült is megörökíteni – ugyan az az áhítatos figyelem, együtténeklés volt tapasztalható, ahogy mi is ennél a dalnál mindig érezzük -  jólesett látni, hallani -  a sötét és a messzi színpad miatt sajnáltam,hogy  István ezt nem látja közelebbről...... mennyire Vele vannak.... szeretik..... a Te vagy a minden is nagyon gyönyörűen szólt...... a végén puszi a mikrofonba......... nagy sikítások, ováció,siker.

Ezután következtek a lendületesebb számok, minden dalt végig kisérték a fütty,a taps, a visítás.... nagyon jó volt mindennek a részese lenni..... egy bajunk volt,ami  különösen zavart minket, mi a fenének nyomják azt a valamit a színpadra, mert így nem látjuk tisztán, időnként kicsit Ő is „hesegette” ezt a füstfelhőt...... hogy ez miért divat? Nekem nem tetszik.  A vége felé csak úgy  feljött a színpadra a műsorvezető is, leült a billentyűs hangszerhez,- ami valamelyik korábbi együttesé volt,- látszott rajta nagyon élvezte Ő is István előadását, ott tombolt a színpadon.....

Bármennyire is szerettük volna még.....még.... hallgatni Istvánt és még több dalt, sajnos vége lett az Ő műsorának is.

Ezután már az volt a célunk, minél előbb „áttörjük”magunkat a tömegen az első sorból, hogy megkeressük a VIP sátrat, bíztunk benne ott tudunk találkozni is a Mi Fiunkkal.  Annak ellenére, hogy nem mondták be hogy dedikálni fog, óriási tömeggel találtuk magunkat szembe a sátor előtt. Tudtuk, hogy bizony várnunk kell – a későre járó idő ellenére – ha kicsit szeretnénk beszélgetni.  De azt hiszem ettől függetlenül   mindannyiunknak mégis nagyon nagyon jóleső érzés volt látni azt a sok boldog arcot, fiatal fiúk, lányok, párok, gyerekekkel is micsoda szeretettel vették, állták körbe, fotózkodtak együtt, külön, jártak körbe a fényképezőgépek..... megölelték, gratuláltak Neki, látszott rajtuk az a boldogság, hogy hosszú-hosszú vágyakozás, ábrándozás után „élőben” ott áll előttük..... mi amikor bejutottunk a sátorba, belül félreálltunk, és hagytunk mindenkit a közelébe kerülni, rajtuk is látszott.........mikor lesz legközelebb? Ezt az érzést mi már nagyon jól ismerjük.

Csak eljött a mi időnk is....A szállás virágoskertjéből kölcsönvett pár szál rózsát kapta tőlünk -  2 szálat „feláldoztunk” a műsorvezetőnek is, aki azt hiszem igencsak meglepetten nézte azt az érdeklődést, amivel a helyiek Istvánt körbevették.... Margitkának a mi segítőnknek is végre sikerült pár szót váltani, dedikáltatott Ő is, Évike is, és közben beszélgettünk...Én megkérdeztem Tőle mit szól hogy itt vagyunk........elképesztőek vagytok mondta......és érdeklődött ott alszunk-e, hogy éjnek idején azért nem indulunk haza......  Láttuk rajta nagyon elfáradt, későre járt az idő, kissé hűvös lett, fázott, nem volt rajta meleg pulóver..... éreztük el kell engednünk, mert Ők  indultak haza az éjszakába....... Megpusziltuk mindannyian, jó utat kívántunk Nekik, és a kendőkkel integetve kísértük ki a kijárat felé..... Mi is hazafelé indultunk a szálláshelyünkre.... Mire mi is kiértünk a Stadionból, éppen akkor értek ki az autóval, és így még egy integetéssel búcsúztunk.

Hazafelé újra átbeszéltük az élményeket, mi más témánk lehetett volna.....

Ez a beszélgetés még a szálláson is folytatódott..... hazaérve mi készítettünk egy csésze forró teát – némi kis probléma után, mert nem akart a gáz bekapcsolni, hogy vizet tudjunk melegíteni, végül a háziasszonytól kaptunk.......közben kis gázszagot csináltunk, Opti már arra készült, hogy kint alszik a kertbe........ na persze ez csak vicc volt......... egy idő múlva azért mindannyiunkon kitört az álmosság, így aztán előkerültek a pizsik, mentünk lefeküdni.... aludni......álmodni.....

Másnap reggel ébredés után ki-ki a maga szokásos szeánszát  - kávé-tea- reggeli -stb megejtettük, s pakoltunk, mert a terv szerint 9-kor indultunk Munkácsra egy kis kirándulásra, ennyi még belefért a hazaindulás előtt.

Megnéztük a Várat, körbesétáltunk belül, kívül, nagyon kellemes volt, az idő is,szép napsütéses délelőtt volt.  De gyorsan elszaladt az erre jutó másfél óra, indulnunk kellett, mert nem tudtuk hogy visszafelé mennyi időt vesz majd igénybe a határon átjutni, s a vonatokra adott időre megvolt a jegyünk. Visszafelé is a taxi vitt  minket el a beregsurányi határátkelőig.  A kiszállás után már elindultunk a határ felé, mikor Évike fényképezőjét - amin rajta volt a két nap- a sofőr hozta utánunk, valahogy kicsúszott a táskájából. Na volt is riadalom,mi lett volna  ha ez ottmarad ?

Mindenki jól megnézett mindenét, megvan-e, akkor indultunk  a határátlépéseket visszafelé is megejteni............ a magyar vámosok nyittatták csak ki a táskáinkat, de látták némi ruhanemű,pipere, - nálam kispárna volt például a táska tetején – én azt szeretem, és sok helyen nincs....  Szóval hazafelé indult ismét mindennek a tükörképe..... Beregsurányban várnunk kellett a buszra, addig elmentünk ismét gyalog, libasorba az út szélén a falu kisboltjáig,  valamit ebédre venni.....a bolt előtti lépcsőkre leücsörögve ettünk pár falatot........Opti mondta nekem, már vetekszem Annával – a mid nincs kategóriában, mert a kefirhez volt kis műanyag kanalam, a lépcsőre leteríteni egy hosszú kendő, még a reggelinél szel.kenyér, szel.sajt, szalámi,tea filter, 3:1-ben kávé, cukor, édesítő, szalvéta.....  hát nem volt hiányunk semmiben... azaz egy valamiben, - biztos kitaláljátok........

A kis pihenő után indultunk a buszmegállóba, amivel mentünk Vásárosnaményba, onnan tovább a kis zötyögős vonattal Nyíregyházáig, ahol át kellett szállnunk az IC-re. Sajnos ez a vonat késett, ami miatt szegény Fulóka Ceglédnél lekéste a csatlakozását, csak másnap tudott hazamenni....

Az úton nagyon sokat beszélgettünk, hosszú volt az út oda – vissza, de mégis volt kiről beszélgetni, s talán ehhez még kevés is volt......... ki érti ezt?

Fél nyolc körül értünk a Nyugatiba, elbúcsúzkodtunk azzal, találkozunk a következő koncerten...........

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.09.25. 21:00 Évi Évike, köszönöm, nagyon jó volt ujra olvasni, szinte filmként peregtek az események irásodban.   H.Éva

2012.09.25. 20:33 deakjulia ÉVIKE, hogy Te milyen ,,aranyos" vagy és nagy-nagy-nagy köszönet ezért a szép kedves beszámoloért.Hamar egymásután kétszer olvastam el mert nagyon részletes ,szorakoztató és bájos. Na azt hiszem több jelzőt nem találnék,hogy kifejezzem tetszésemet. nagyon nagyon szépen