NAGYON JÓ VOLT ISTVÁNOZNI,

azaz TALÁLKOZNI, Madzagfalván

-ÚJ, és régi Barátokkal, mini beszélgetéseket folytatni, kettesben, és kis csoportokban.  Szerencsés lehet István, és lehetünk MI, hogy ilyen sokoldalú, sokféle, rajongója, baráti közössége van, immár majd két éve .A számunk nem fogy, hanem nő!

-Istvánnal, az emberrel

- És nem utolsó sorban Istvánnal, a  Művésszel, hiteles egyéniségével, az ELŐADÓI, és ÉNEKESI TELJESÍTMÉNYÉVEL.

 Tegnap KÜLÖNLEGES jó nap volt, minden összejött, kellemes, nyáreste, CSILLAGOS ÉG, Csillával. Az allergia  is "meghátrált", látván az első 5-6 sorban, a kb. 60, "bejegyzett" ismert törzsrajongót, és TEMÉRDEK, legalább 2000 embert.(ember, ember hátán, ameddig a szem ellát.)

István ezért, és a vérprofi négytagú tagú zenekar  hatására, akik nem csak a barátainak, vagy valami hasonlónak látszanak, hanem akikkel, FÉLHANGOKBÓL is ÉRTIK egymást. ISMÉT FELÜLMÚLTA önmagát!  Miben? A zeneszámok, válogatásában, sorrendjében (Szinte minden oldalát megmutatta, líra, és rock, saját, és neki írt új dalok, gitározás, Máté Péter, Queen, és a tágabb közönségnek két novumnak tekinthető szám, a STILL  LOVING  YOU, és az ÉRZÉS.)

Miután, megvolt, a Tartalom, az Őt váró nagyszámú közönség, a Tehetség, elkezdődhetett, a fergeteges iramú Koncert.(16 dal, melyek felsorolását, egyéni méltatását, meghagyom másnak, itt röviden csak annyit, „szerette” énekelni őket, NAGYON élvezte önmaga is az előadást, az együttmuzsikálás örömét, a közönség, tapsát, ovációját.)

 István, talán, még sosem volt ilyen Laza, Oldott,  Vidám, és MAGABIZTOS (a rá jellemző szerény büszkeség formájában előadva)

Hihetetlenül érezte, most nem csak a zene a Dalok ritmusát, hanem, az egész előadás ritmusát is. Minden poénja, szava JÓL HALLHATÓ volt, és szellemes, és az adott szituációra vonatkozott.  Együtt élt a közönséggel, folyamatos interaktivitás jellemezte végig, ill. dinamikus mozgás(!). A hivatalos záró szám (We were rock You) villódzó sötétjében, futott UGRÁLT. Ráadásként kaptuk, az egyszeri és megismételhetetlen játékos, egymásra felelgető gitár ének improvizációját, Dandó Zolikával.

Itt jegyezném meg a zenész társak közül Zolika Alex verbálisan is remek humorát, de mindezzel soha nem akartak főszereplővé válni. Ahogy zenéltek, az a szakmai tudás, az egymásban való bizalom mellett, a zenei humor iskolapéldája is volt.

Minden énekhangja, előadásmódja mozdulata, prózai megnyilvánulása, abszolút természetes volt. A vidámság, a lazaság, nem ment  sohasem a Teljesítmény, a Színvonal rovására.

Elsöprő, és hatalmas sikere, sikerük volt, menetközben, és összességében! Szerették ezt a fotogén, közvetlen, sármos, aranytorkú, kedves fiatalembert, az olvadó Rajongókról, most nem is beszélve.

Nyílván, mindenki mást fog kiemelni, ebből a fantasztikus estéből, a baráti találkozásokból, (részemről, megint hasfájásig szétröhögtem magam, de ebben most többen társaim voltak. Már szokásosnak tekinthető módon, néhányan, egy percet sem aludtunk), a KONCERTBŐL

 Számomra három momentum volt különösen szívmelengető, ahogy megköszönte, nekünk, a Közönségnek  a SZAVAZÁST, ami megteremtette a tegnapi zenekaros fellépés lehetőségét, a meglepetésként, ismét átadott SCORPION’S szám éneklése, és egy gyönyörűséges, simogató ORGÁNUM, az ÉLŐBESZÉDJÉBEN!

Ez utóbbit, még nem nagyon mutatta meg. Végre megszűnt, az, az ellentmondás, hogy  ÉNEKhangja zengése, néha az egekig jut, míg BESZÉDhangja, sokszor a füledig sem!

Ismét látható, és tapasztalható volt minden jelenlévőnek, hogy István manapság, az egyik, vagy talán, a legjobb Hang (ezt ellenzői sem vonták kétségbe soha), és egy IGAZI, KÖZÖSSÉGI, SZÍNPADRA TERMETT (azt minden értelemben betöltő), vidám, eredeti humorú, magával ragadó  szellemes, HITELES EGYÉNISÉG!

Az utolsó mondatban megfogalmazott gondolatok, voltak az Ő titkai.

2009-ben, gyakorlatilag csak Ő tudta igazi mélységében, talán egyedül, hogy ilyen, egy sikerre, nyilvános szereplésre, hívatott, tehetséges, határozott FÉRFI!

Pityogó? Bizonytalan?  Lassú? Ilyen a Színpadon, SOHA nem volt! (ellenőrizhető a CSISZ felvételeken). Mindezt a media sulykolta. Végül, ideig, óráig, maga is, egy kicsit elhitte.

Ha céljairól kérdezték, két éve, akkor érdekes módon, sohasem, fellépésekről,  új dalokról, szerelemről stb. beszélt, hanem azt mondta (bocsáss meg István,)  néha motyogta: "Szeretnék NYITNI,......  ADNI akarok”.

 A költő, általam is sokszor idézett soraival:

"Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak!"

A riporterek  hümmögtek, az emberek nagy része nem értette, mire gondolhatott, mi meg reménykedtünk!

Ha nem Istvánról lenne szó, most az mondanám, Gratulálok, Köszönjük, Tegnap, Madzagfalván,

Sikerült, ez a NYITÁS, sarkig kitárult a kapu!

Így most javítok, mint egy számítógépes játéknál eljutottál,  a harmadik szintre! Sokan idáig sem tudnak sohasem  eljutni, tehetség, belső értékek,  akaraterő munka híján.

Nálad nem tudjuk, de hisszük érezzük, hogy még jó néhány szint áll előtted.

Hogy is mondja Fuló, Lonci az immár klasszikussá vált  párbeszédükben? (2011. május)

-"Lehet ezt még überelni?

-Nem de fogja!"   (Ebben az  "axiómában" még nem csalódtunk)

VÁRJUK!

(Itt is köszönöm, Bogi, Lonci, segítségét, gondoskodását, akikhez, a végén, Mszecsi csatlakozott, a szállás megszerzéséért, az információkért, a helyszínre történő kísérésért, egyáltalán, mindent!)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.