Hát éngem tejjesen kikíszítenek ezek a lyányok a portárúl!

Hogy számojjak be megin a Tabáni koncertrűl… Hát mi vagyok én,…. a Heves megyei Hírlap, hogy folyton csak írjak???

Nem elíg vót tavaj?

Előzmények:

Hát, hun is kezgyem? Az elejin.

Mongya nekem a minap itt a netten ez a Vibó, hogy Tabáni megin jön a környíkre. Ű megy, oszt akkor nekem is ott a hejem.

Mán megin??? Szűzmáriám!!!! Hát mi vagyok én, hogy az én koromba fojton koncertre járjak? Tavaly mán vótam eccer, most meg mán megin mennyek? (A vígin Sándri kiteszi az ágyamat a dijófa alá… Nyáron még csak haggyán, de télen…)

Na, elíg a hozzá, ez a lyány csak nem hagyott bíkít, hogy így meg úgy, egy portálosnak illik ott lenni, ha mán a hejibe jönnek. Jól van, beleegyesztem.

Na, kíszűltem piszkosul. (Sándri szerint az esküvőmre nem kíszűltem ennyit.)

Mikor mán minden megvót, behajítottam a lidikűrbe a két lemezt,  - úgyse lesz rá idő, (tavaly se vót…., ), mer utána rohan tovább Verebre a lyányokho - , de nehezíknek jó lesz….

Megérkezés Szalókra:

Na, kicsit kalandos úton megírkesztünk Szalókra, de ott a parkolós fijú mongya ám, hogy telt ház van, nem engednek be senkit…

Hinnye, hát akkor most micsinájjunk? Hát, ha nem lesz más, felmászunk a sódombra, oszt onnan halgattyuk meg ezt a fijút (na , nem a parkolóst!). Dóga vígezetlenűl mán csak nem megy haza egy portálos…..(Tudunk mink székre állni, lábak közt búkálni, fára mászni, meg hasonlók…)

A fürdőben:

Na, elíg a hozzá, tudott valamit ez a fijú. Ténleg várni kellett a bejáratnál. Ammennyi ember kijött, annyit éngettek be. (Ugyina nincs annyi kabin…Hijába montuk, hogy az nekünk nem kell….)

Na, ott izgúlunk, röhincsélünk felváltva: mi lesz, ha Schóbert Nóbertre írünk csak be….., a vígin még tornázni is kell,….na de vígre beszabadultunk. Mint a fehír egerek a labirintusba, ott rohangáltunk fel-alá, hun kell fizetni, hun a kijárat….

Mán majdnem kinn vagyunk a medencéknél, mikor ájj, kötelező lábmosás! Mijaz hogy lábmosás? Most füröttem! Na, egye fene, ha mán idáig eljöttem, csak nem szaladok vissza! Biztos nem akarnak a koncerten lábszagot, hát legyík.

Le a papucsot, átjutottam. Csak mán meg a papucsomba csúszkált a lábom… Ajjaj, ha elesek, oszt mentő visz el… (Mán csak megkírem a mentősöket, hogy halgassuk mán meg Tabánit, oszt ótán vigyenek el. Nekem úgyis csak kifele kellene fizetni, nekik meg nem kell, akkor legalább velük eggyütt ingyen megúszom….)

Na, elíg a hozzá, felfedeztük a lyányokat a portárúl. Ugyi nem vót nehéz, mer mindenkin dreccs vót, csak mink vótunk felőtözve.

Mosolygok rájuk, mint pék kutyája a meleg kiflire…. Semmi… Na, mondok, ténleg jól őrzöm én az inkonnyitómat a portán! Ténleg nem ismernek fel!

Na, addig tettem – vettem magam, míg Palcsika csak kitanálta. Leveszem a kalapom, ha az vagy, akire gondolok, monta, van egy kávéházad….

Igen! Na, ezek után nem írkesztem elszaladni Palcsinak kalapot venni, mer úgy megropoktatta a csontyaimat, hogy levegőt is alig kaptam.

Meg kell hagyni, örűltem neki… Aranyos lyány….

Na, a sóderklub beindult, mintha a szomszídasszonyokkal diskurálnék a ház előtt dílutánonkint….

A koncert:

Eccer csak kijabájják: megjött!!!

Hát Isván vót az! Ű is megtorpant a lábmosó előtt, de ű ugyi elfért ott ódalt, úgyhogy megúszta lábmosás nekűl.

Na, elkeszte gyorsan, mer ugyi síjetett a verebi portálos lyányokho, hogy ott is tejjesíccsen…

(Hijába, 40 évig csak aszt hallottam: annyin vannak, mint az oroszok…. Most meg mán arra kéne módosítani: annyin vannak, mint a g-portálos lyányok…. Isván! Hát kellett ez neked???)

Na, elíg a hozzá, a hat-nyóc „nyamvatt” most is megvót, szípen szólt, mint mindig, nízte is a közönsíget avval a szíp szemivel, mint mindíg – csak most mink nem láttuk az ű szemejit, mer hunyorgott szegíny, a naptúl-i vagy hogy nem vót rajta szemüveg, nem tudom.

(De tán jobb is, mer így nem látta aszt a sok pucér embert…. Még röhögőgörcsöt kapott vóna….)

Mink meg kűttük a lyányoknak telefonon eszt a szíp hangot, hagy élvezzík űk is, ha mán eljönni nem tuttak….

Koncert után:

Na, víge lett ennek is. Láttuk, hogy Isván menekülőre fogja a dógot, mer ugyi űt mán várják, oszt attúl rettegett, hogy ha az a sok níp megrohannya, akkor nem ír oda időbe… (Így se írt…. Hej, azok a szervezők! Nem ismerik azok a térképet? Bezzeg Sándri, percre pontosan megtervez mindent! Legfejjebb nem írünk oda…. Mijattam…)

De nem ojan fábúl farakták ám a g-portálos lyányokat!!!!

Miután ugyi az a drága jó gyermek, Peti megkönyörült ezen a kunyeráló társaságon, irány a hátsó kijárat! (Zrínyiék se rohantak különbűl…. )

Szegíny Isván mán biztos megkönnyebbűlt, hogy na ezt megúszta; mikor meglátta a rohanó nípet, ugyancsak lehervatt ….

Ídes Istenem, hát ezektűl sohase szabadúlok mán meg??? Mír versz éngem, Istenem???? Kellett nekem CSISZ! Eszt jól elCSESZtem…. Inkább ott üldögélnék a múzejumba… Boldog idők! Ott legalább a kutya se háborgatott…..

Na, de csak jó nevelíst kapott a szentem, megatta magát: jöjjík, aminek jönnie kell….

Aláírta a lemezeimet, de rám se nízett, pedig kíváncsi lettem vóna rá… Nem baj, enekül is megleszek a hátra levő kis időmbe…..

(Majd nízegetem Sándri ződes kík szemejit… Csak ammeg mán nem olyan érdekes….)

A Peti gyerek gyorsan megcsinálta a közös fotót, abba a remínybe, hogy hátha előkerűl egy-két üveg lekvár valamelyik lidikűrbűl…. De szegíny ingyen dógozott.

Majd legközelebb. Elhozom neki a fél spájzomat, amír ojan kis aranyos vót! Tuggya ám kezelni a hejzetet meg eszt a sok macerás fehírnípet pickosúl…. Hogy hun tanúlta ez eszt? (Rencsike, jó dógod lesz!)

Na, elíg a hozzá, Isván bevágta magát a kocsiba… (Hogy mit mondott, szerencsére nem hallottuk… De biztos igaza vót….)

Mink integettünk, Peti is visszaintett, oszt mán ott se vótak.

Na, nekünk ott maratt a sorbanállás – kifele. Mer ugyi akkor kell fizetni…

A fűrdís is megvót – a saját verítíkünkbe, ótán búcsúszkodás, oszt ki merre lát…..

Végszó:

Hogy jövőre, ha megin errefele jár, jövök-i, nem tudom.

De egy biztos, a lábomat nem mosom meg a bejáratnál még Tabáni István kedviír se!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.