Csendes, ritkán szólal meg, dalaiban mégis rengeteg a mondanivaló. Szerény, ugyanakkor makacs és nehezen befolyásolható. Önbizalma a sok pozitív visszajelzésnek köszönhetően sokat nőtt. Hiába jönnek a trónkövetelők, Tabáni Istvánnak nem kell tartania attól, hogy elfelejtik. A 2009-es Csillag születik győztesének a fejében mindig van egy újabb dal.

A Fonogram-díjas énekes a helyszínválasztásnál sem cáfolta meg magát. A Művészetek Palotája kávézójába invitált. Beszélgetésünkkor már több interjún is túl volt.

– Miért pont itt találkoztunk? Ezzel is ki akarod fejezni a művészetekhez való vonzódásodat? Esetleg ez a kedvenc kávézód?

– Nem a törzshelyem. Elég nagy ez a palota, bárhova el lehet vonulni benne. A hétköznapokban pedig viszonylag csendes.

– Akárcsak Te! A közönség pedig valószínű pont azért zárt annyira a szívébe, mert egy hétköznapi fiút ismert meg benned. Változtál ahhoz képest, amilyen mondjuk a Csillag születik válogatóin voltál?

– Nagyon sokat… Nyitottabbá váltam. Ez annak is köszönhető, hogy sok pozitív visszajelzést kapok. Így pedig az önbizalmam is nő. Az elején nagyon érdekes volt számomra ez a világ, élveztem. Aztán éjjel-nappal csörgött a telefonom… Az embernek tudnia kell, hogy mire képes. Ha ezt vissza is igazolják, az nagyon jó érzés. Jó dolog az is, ha a szakma elismer, de a közönség veszi meg a lemezeimet és jár a koncertjeimre.

– Aki volt már koncerteden, megbizonyosodhatott arról, hogy a színpadon könnyebben megnyílsz. Milyen metamorfózis zajlik benned ilyenkor?

– Éneklés közben tényleg jobban kit tudom magam fejezni, mint civilként. Egyfajta szabadságérzés tölt el a színpadon. Sokkal közvetlenebbé válik a kommunikáció a közönség és köztem. Ráadásul rengeteg érzelem szabadul fel ilyenkor.

– Azáltal, hogy nyitottabbá váltál, lettek új barátaid? Feltételezem, mostanában sokan szeretnének hozzád közelebb kerülni…

– Legfőképp civil barátaim vannak. Nincs körülöttem sok ember, inkább olyanok, akiket már a Csillag születik előtt is ismertem és az életemet is rájuk merem bízni. Egyébként nem vagyok könnyen barátkozó típus. A 2. albumomat Rakonczai Viktorral készítettem. Úgy érzem, vele sikerült barátságot kötnöm. Persze velem is előfordult olyan, hogy valakit közel engedtem magamhoz, rosszul ismertem meg, és csalódás lett a vége.

– Köztudott, hogy a show-biznisz nagyon kemény világ. Próbáltak téged megváltoztatni?

– Sok a báb, és van néhány bábjátékos. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de nagyon öntörvényű ember vagyok. Szeretem megvalósítani azt, amit elterveztem. Persze nem úgy, hogy átgázoljak mindenkin. Ha próbálnak rám erőltetni valamit, az úgysem hoz eredményt.

– Hiszel a sorsszerűségben? Például abban, hogy neked pont akkor és pont a Csillag születik műsorba kellett jelentkezned?

– Abban hiszek, hogy van valaki, aki föntről irányít. Mindent ugyanis én nem tudok befolyásolni. Persze, ha valamire van lehetőségem, küzdök érte, hogy összejöjjön.

– Mostanában mennyire sűrű egy-egy napod?

– Leginkább a fellépések töltik ki. Többet vagyok a rajongókkal, mint a családommal. Meg mindig vannak új dalok a fejemben, amiket próbálok rögzíteni.

– Honnan merítesz ötleteket egy-egy új dalhoz? Köthető hangulathoz, esetleg pozitív-negatív történésekhez, hogy mikor jön az ihlet?

– Van, amikor az utcán, séta, máskor vezetés közben jut eszembe egy-egy dal. Néha aztán félreteszem. Először mindig a dallam születik meg, utána szöveg. Az is előfordul, hogy a kettő együtt. Általában először képek formájában jelennek meg. Akkor is írtam már dalt, amikor boldog, és akkor is, amikor szomorú voltam. Mindig az a célom, hogy a dalaimnak legyen mondanivalójuk.

– Megmutatod valakinek az új szerzeményeket? Ki a legnagyobb kritikusod?

– A családtagjaimnak, a barátaimnak, és valaki hozzáértőnek is megmutatom. Néha olyan dolgokat is észrevesznek, amiket én nem. Ám én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Tudom, hogy még ennél is többre vagyok képes.

– Mennyire ösztönöz, hogy egyre több a trónkövetelő? Hisz a tehetségkutató műsorokból kikerülő rengeteg „kiscsillagot” a zeneipar nem tudja foglalkoztatni...

– Én hosszabb távon gondolkodom. Úgy érzem, nincs félnivalóm. Nagyon komolyan veszem a zenélést, és odafigyelek, hogy a fellépéseim, a dalaim megfelelő minőségűek legyenek.

– Köztudott Rólad, hogy több művészeti ággal kacérkodtál. Most a zene mellett gyakorlod az önkifejezés egy másik műfaját?

– Régen verseket írtam, és festegettem is. Bár most nem nagyon van rá időm, azért skiccek születnek.

– Egy zenésznek nagyon fontos, hogy töltekezzen, hisz így érik új ingerek. Téged mi kapcsol ki?

– Vevő vagyok az új dolgokra. Érdekelnek a tudományok, például a csillagászat. Szeretek történelmi nevezetességeket felfedezni és megismerni különböző kultúrákat. Egy időben kacérkodtam a színészettel. Egy előadás, egy kiállítás, de egy séta is kikapcsol. A lényeg, hogy legyen ilyenkor mellettem valaki, akivel ezeket az élményeimet meg is oszthatom. Persze néha vágyom a magányra.

– A párkapcsolatban mi a fontos számodra?

– Egy férfit és egy nőt legfőképp a bizalom kell, hogy összekössön. Az is fontos, hogy türelmesek legyenek egymáshoz. Mellettem egy civil lehet, hogy nehezebben éli meg a hétköznapokat. Más az életformán, az életvitelem.

– Végül még azt áruld el, hogy tapasztalatod szerint milyen egy tipikus mai nő?

– Talpraesett, tudja, mit akar kezdeni az életével mind karrier, mind a család szempontjából.

Mikor az énekes ezeket a szavakat kimondja, máris egy újabb újságírócsapat csap le rá. Ő pedig továbbra is nyugodtan, zavartalanul válaszol a kérdésekre, immár több órája.

Eredeti cikk:  http://www.amaino.hu/sztarnezoben/sztarinterjuk/2250-tabani-istvan-a-szinpadon-szabadsagerzes-toelt-el