Vannak ugyebár azok az énekesek, akiknek a lemezeiről soha nem lehet rendes lemezkritikát olvasni, csak a kiadói marketingszöveg sokszorosítását. Néha a Quart igyekszik bedugni az orrát ebbe a szürke zónába, ahonnét most három egykori tévés tehetségkutatóban feltűnt énekes lemezét választottuk ki: Tóth Vera, Gáspár Laci és Tabáni István új lemezei.

December végén fejeződött be a Megasztár és az X-Faktor is, a Quarton azonban sok szó nem esett róluk. Ennek két oka van: az egyik, hogy az [origo] Tévé rovata kimerítően foglalkozott mindkét műsorral, a másik pedig az, hogy a magát még mindig makacsul tartó hiedelemmel ellentétben semmilyen jelentősége nincs annak, hogy tehetséges fiatalok karaokéznak és unalomig ismert slágereket énekelnek. Számunkra a tévés tehetségkutatók szereplői maximum akkor lehetnek már érdekesek, ha megjelennek a saját számaikkal, máskülönben addig a nevüket sincs értelme megjegyezni. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak töredékük jut el odáig, hogy évekkel a műsorok után is talpon maradjanak, és még egyáltalán lemezeket jelentethessenek meg.

A Megasztár popkulturális jelentőségéről korábban itt írtunk, ebbe most jobban nem is akarnék belemenni. Érdekes viszont, hogy az utóbbi időben valamennyi magyar zenésszel készült interjúnkban szóba kerültek ezek a műsorok, és legtöbbjük hasonlóan ítélte meg azokat. Közülük is legfőképpen Nagy Feró gondolata jutott eszembe, amikor ezt a három, egykori tévés tehetségkutatós énekes lemezét hallgattam: "Nem azon múlnak a nagy dolgok az életben, hogy ki hogy énekel. Az a lényeg, hogy van-e jó dala." És ha megnézzük, abból a tucatnál is kevesebb fennmaradó előadóból hánynak volt akárcsak egy emlékezetes dala is, akkor nem sok ilyet fogunk találni. De adjuk vissza a szót Nagy Ferónak! "Arra emlékszem, hogy az egyik korábbi győztesnek megírták a lemezét, mára nem is tudjuk, mi lett vele. Biztos eladtak belőle 20-30 ezret, csak egy hangot nem tudunk felidézni abból a lemezből." És még mindig ő: "Magyarországon jó zeneszerzőből van hiány, meg olyan producerből, aki nem azon gondolkodik, hogyan lehet minél gyorsabban kaszálni az előadón egymillió forintot, hanem megpróbál hosszútávon felépíteni egy énekest." Van-e bárki, aki vitatkozni tudna ezzel?

Tóth Vera
Zene kell nekem

, 2010.

Idén lesz hét éve (!), hogy Tóth Vera megnyerte a Megasztár első szériáját, és ő sikeresen fenn is maradt, a Zene kell nekem már a negyedik nagylemeze. A klasszikus souldíva alkatú tapolcai lánynak ugyan több dalát is játszották a rádiók, de igazi, közismert slágere idáig nem volt, és ezzel összecsengően egyetlen dala sem került a legtöbbet hallgatott magyar dalok közé a YouTube-on (ahogy egyetlen egykori Megasztár-előadónak sem). Legnépszerűbb dala a Mondd, miért pont ő?, melyet négy éve biztosan hallottam itt-ott, de most meghallgatván nem csodálom, hogy egy hangra sem emlékszem ebből a generikus balladából. Ami a menedzsmentet illeti, az énekesnő honlapja 2009 óta nem frissült, és még mindig az előző, 2008-as albumát hirdeti. Az új lemez viszonylagos csendben jelent meg az ősszel, és egyik dalhoz sem készült róla videoklip.

Ezen a lemezén Tóth Vera egy tapasztalt dalszerzőt hívott segítségül a 65 éves Nagy Tibor személyében, aki korábban Máté Péternek és Cserháti Zsuzsának is írt slágereket, míg a szövegírók között felbukkan Demjén Ferenc és Bradányi Iván neve is. És még az is lehet, hogy ez a húzás be fog jönni neki, hiszen a Sorskerék című dal egy profin hangszerelt háztartási funkyszám, és jobb, mint bármelyik korábbi próbálkozása egy nagy slágerre. Jó, túlzott várakozásokat nyilván nem érdemes támasztani felé, de az általam kereskedelmi rádióban hallott magyar számok rendszerint rosszabbak ennél. A lemez többi része abszolút ajánlható azoknak, akiknek az a legfontosabb, hogy egy énekesnőnek "jó hangja" legyen, és ennek minden második számban "húú, úúúúú" hangokkal adjon nyomatékot. Másoknak már kevésbé, de amíg az előbbi tábor ennyire túlsúlyban van itthon, addig Tóth Verának nem szabadna miért aggódnia. (C+)

Gáspár Laci
Nélküled semmi nem vagyok

EMI, 2010.

Gáspár Lacinál bezzeg semmi jele a Tóth Veránál tapasztalt menedzsment-problémáknak: mind a Nélküled semmi nem vagyok című cd, mind pedig a honlap kiállítása teljesen rendben van, és maga Gáspár Laci is úgy tűnik, hogy teljes egészében része lett a magyar szórakoztatóipar körforgásának, és talán ő az, akivel kapcsolatban már a legkevesebbszer merül föl a Megasztár, pedig ő is abban a bizonyos első szériában tűnt föl. Fontos megjegyezni, hogy bár annak idején az "év hangjának" is őt választották, nem csak abból él, hanem dalaihoz maga szerzi a zenét is (igaz, ő is szereti, ha a hangja viszi el a hátán a számait).

Aki szorosan követi Gáspár Laci pályáját, annak már feltűnhetett, hogy három éve nem adott ki lemezt, mielőtt novemberben megjelent a Nélküled semmi nem vagyok, rajta a Fülledt, forró nyár című kislemezszám, ami egyébként nem nagy eresztés, csak ezen a lemezen van több karakteresebb dal is. Gáspár Laci továbbra is azt a bizonyos hangszeres r&b-t nyomja, dicséretesen nem akar a magyar The-Dream vagy valami műanyag autotune-huszár lenni, és ugyan néha kicsit alámerül a szirupba, de összességében ezzel a lemezzel sincs nagy gond. Sőt, mintha a korábbi előadásmódjához képest kicsit visszafogottabb is lenne, és ez egyáltalán nem hátrány. Távolról sem ajánlanám mindenkinek, és főleg nem annak, aki az "igényes zenét" nem a Pély Barna-i értelemben képzeli el, de ha van egy lemez, ami nem akar többnek látszani annál, ami, akkor az ebben a műfajban már majdnem jó. (C+)

Tabáni István
Gyönyörű szép

Universal, 2010.

Tabáni István is megpróbálkozott ám a Megasztárral, de neki nem sikerült a döntőbe jutnia, úgyhogy bosszúból egy évvel később megnyerte a konkurens csatorna vetélkedőjét, a Csillag születik címűt. Rá tényleg igaz az általam kedvelt, némiképp túlzó fordulat, mely szerint akkor sem ismerném fel, ha szemben ülne velem a villamoson. Ettől persze még lehetne jó a Gyönyörű szép, amely egy év alatt már a második Tabáni-album, de vagy nekem lett a cikk végére elegem a magyar mainstream poplemezekből, vagy pedig tényleg arról van szó, hogy a másik kettővel szemben ez a lemez már nemcsak időnként merészkedik át a giccshatáron, hanem kis túlzással az első hangtól az utolsóig az elnagyolt gesztusok világában létezik. Amikor éppen nem, az annak köszönhető, hogy van pár feldolgozás is a lemezen, így a Bikini Olcsó vigasz című száma, amiben Tabáni nem tudja kiereszteni a hangját.

Kedvenc műfaja hallhatóan a power ballada, amelynek úgysincs rendes magyar képviselője már egy ideje, hát most megint van. Ettől függetlenül ne gondoljuk, hogy nincs elég olyan hölgy az országban, aki ne örülne egyrészt egy Romantikus Lelkületű Férfi dalcsokrának, másrészt annak, hogy megint él az a jó öreg, dallamos rockmuzsika. Ami a lemezen a legérdekesebb, az az, hogy két számot is egy lengyel zenész, Tomasz Lubert jegyez, kár, hogy egyáltalán nem rínak ki a többi közül. Ugyan Tabáni is feltűnik két számban zeneszerzőként, egyelőre nem látom, mit fejlődött ő ahhoz az emberhez képest, aki tavaly a hangjának köszönhetően megnyerte azt a tévés vetélkedőt. (C-)

Eredeti cikk: www2.quart.hu/cikk.php