Tabáni István őszintén mesélt azokról a gyermekkori problémáiról, melyek korábban kínozták, de a Csillag születik felfedezettje túl van ezen az időszakon és immár dalaiban is megfogalmazta mély érzelmeit. A STOPnak adott interjújában nemcsak a szerelmi boldogságról, de a közös jövőbeli tervekről is mesélt.

STOP: Most jelent meg a második lemezed. Mi az, ami erőt, inspirációt ad az alkotáshoz?

Tabáni István: Elsősorban főleg a család az, ami a legfontosabb és legfőbb erőforrás és persze a kedvesem is, aki energiát ad.

- Két saját dal is szerepel az albumon, ami az életedbe ad betekintést. Mi derül ki belőlük?

- Valahol minden dal én vagyok, az érzéseim. A Repülj hát egy melankolikus dal a témáját tekintve: tulajdonképpen az elvesztett szerelem, szeretett lény utáni vágyakozás, ami megfogalmazódik a számban és egyfajta búcsú is. A másik dal, a Nem lesz már pedig egy küzdelem, egy harc, átlépni minden olyan akadályt, ami útjába kerül az embernek és egy kicsit pozitív is: lerombolni ezeket a falakat. 

- Nem volt egyszerű az életed, mennyire volt nehéz, míg idáig eljutottál?

- Mindenkinek megvan a keresztje az életben, minden ember nehézségekkel küszködik. Problémákkal küszködtem gyerekkoromban és aztán adódtak gondok a világban is, de hála Istennek, ennek már vége.

- Anyagi vagy lelki problémákra gondolsz? 

- Ha visszamegyek a gyerekkoromba, mondjuk az általános iskolába, ott leginkább lelki dolgok voltak, de ezekről nem szeretek beszélni - azt hiszem, hogy ezek egy kicsit meghatározták és kihatottak az életemre. És persze az anyagi dolgok... nem nagyon sikerült állást találnom, nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni, ahogy azt szerettem volna korábban, elérni a céljaimat...

- Ehhez képest nemrég a gazdag operaénekes nagypapádról cikkeztek a lapok, akinek villájában cselédek sürögtek. Mi a történet igazsága?
- Ha én külső szemlélőként olvasnám ezt a cikket, akkor az maradna meg bennem, hogy gazdag volt, s kevésbé, hogy operaénekes. Ezt a cikket egy kicsit elferdítették, messze van a valóságtól. Operaénekes volt, de nem emlékszem, hogy családon belül szó esett volna arról, hogy cseléd volt a háznál: nem tudok erről nyilatkozni, fogalmam sincs, nem tudom képekkel illusztrálni, dokumentálni. Ez csak szóbeszéd, ennek nincs valóság alapja, annak viszont igen, hogy operaénekes volt és arról képek is vannak, azok tények.

- A te álmaidban mekkora szerepet játszik a pompa vagy az anyagi biztonság?

- Szerintem minden ember vágyik arra, hogy jobban éljen, hogy megteremtse azt az egzisztenciát, ahol kényelemben tud élni. Nyugodt életet szeretnék, de nagyon sokat kell azért tenni, hogy az ember meg tudja ezt teremteni: sok munka és energia. Úgyhogy persze én is szeretném, ha el tudnám érni az életemben, azt, amit szeretnék, de most is mindent megadok a családomnak és tényleg úgy fekszem le, hogy azt érzem, aznap mindent megtettem értük.

- Egy éven keresztül havi egymillió forint - ez volt a Csillag születik győztesének egyik nyereménye. Mit kezdtél vagy kezdesz a pénzzel? Vannak már ötletek?

- Fokozatosan kapom még december végéig, de bevallom, nem költöttem. Persze majd szeretném felhasználni, például a lakáshoz...

- Igen, még a szüleiddel élsz, de mikorra tervezed a költözést?

- Terveim között van, nem tettem le róla, de az elfoglaltságaim miatt nem tudtam nemcsak erre, hanem más dolgokra sem időt szakítani. De jövőre már szeretnék egy saját kis lakást, majd meglátjuk, hogy hol lesz az a hely, ahol a továbbiakat el tudom képzelni. Álmaimban már megvan...

- Egyedül vagy a kedveseddel költözöl?

- Ez egy jó kérdés. Első körben biztosan megpróbálnám a lakás úgy berendezni, ahogy én elképzeltem. Az összeköltözés már más dolog. Hogy együtt is éljünk? Még nem tudom, majd elválik... Még nem beszéltünk együttélésről, együtt vagyunk./nevet/

- Hogy találtatok egymásra?

- A Csillag születik gálán ismertem meg őt. Ajándékot hozott, amire nem számítottam, mint ahogy nem is szoktam, de mindig kellemes érzés. Az a furcsa, hogy nem kért autogramot, de ennek ellenére is adtam neki. Így indult, de volt egy pár hét, míg nem beszéltünk, majd egy fellépés alkalmával újra találkoztunk, akkor már több időnk volt megismerni egymást. Január vége óta tart a kapcsolatunk.

- Mi tetszett meg benne? Talán már megismerted néhány tulajdonságát...

- Igen, de nagyon érdekes dolog az ismerkedés, hogy egy ember, mit tud megismerni az első benyomás alkalmával, mi az, ami megfogja. Engem az egyszerűsége fogott meg, a személyiségében is ott van a tisztaság, olyan angyali és persze a testbeszéd nagyon sok mindent elárul, a gesztusok, a finomsága...

- Akkor komolynak mondható ez a kapcsolat?

- Nem alkalmi kapcsolatnak gondolom, csak ehhez idő kell. Minél több időt töltünk egymással, minél több dolgot tudunk meg egymásról, annál jobban elmélyül a kapcsolat. 

- Ha valamit a fejedbe veszel addig mész, míg el nem éred?

- A céljaimat mindenféleképpen tűzön-vízen véghezviszem. Szeretném minél hamarabb azokat megvalósítani és kitartok az álmaim mellett, nem mondok le róluk

- Otthagytad a múzeumot, mennyire alakultak át a hétköznapjaid?

- Rengeteg fellépésen vagyok túl és mostanában az új lemez miatt sok volt a stúdió munka is. Elfoglalt ember lettem a múltamhoz képest, merőben más a világ: rengeteg emberrel találkoztam, zenészekkel, ismert emberekkel, színészekkel, egy olyan közegbe kerültem, ami számomra is furcsa volt. De minden új dolgot meg kell szokni - ezt is - és elfogadni. 

- A tehetségkutatóban egyszer már elsírtad magad, ez esetleg azóta is előfordult? Mennyire vagy érzelmes típus?

- Csak arra kérdésre tudok válaszolni, hogy miért történt mindez. Nem szerepet játszottam, hanem önmagamat adtam. Úgy gondolom, hogy a színpadon bármi megtörténhet, ez is. Szerintem ez a legnagyobb bátorság, hogy az ember le tud vetkőzni, önmagát tudja adni és szinte meztelenül áll ott, teljes valójával kitárulkozva. Erre nem mindenki képes. Nem magamat akarom fényezni, de sokan eljátsszák ezt a színpadon bizonyos dalokat énekelve, de érzelmileg nem tudják megélni. Átélik, de nem megélik: ez szerintem a különbség és nemcsak érteni kell, hanem érezni is dalokat.