Nyíregyházi Józsa András Múzeumba

Utazik jó három órát, a három Grácia.

Érdekli Őket, csupán csak három kép,

vonatozás közben, beszélgetnek eképp:

A Kedvenc, merre ment, mit mondott,

Nyergesen, vagy Környén, mit kortyolt?

A Múzeumba érve is folytatódik a vihánc,

Magdi mellén Tabáni, és így folyik a tánc!

Ne gondolj, rosszra, jóra, csupán egy pólóra.

Öreg nénis kép a keblén, csak ebben pózolna.

Darvas szellemes karikatúrái,  Agárdi ikonja,

sem feledtetik, velük, hogy ki a Gráciák idolja.

 Pózolást, jókedvet, és hozzá a nevetést,

 Irigyelte mindenki, aki arra mendegélt!

Egy, csak egy, hölgy vigyáz reájuk,

elnéz nekik mindent, mint mamájuk.

Ő Katinka, aki kedves, bájos csodálkozó,

nem érti Múzeum-e ez, vagy homokozó?

El nem találnátok, hogy ki is lehet Ő.

Elárulom, a Hölgy, stílszerűen Teremő’!

Bemutatkozik neki Mévi, Opti, s Magdi,

Bevallja,  Fiúnkra szavazott, ő is, a Kati!

Holnaptól, három gyerekével hallgatja Istvánt,

 Talán, majd gyakran látogatja velük, a Portált!

Készül a Festményekről, és vele is  a közös fotó legott,

Majd mindhárman, a vendégkönyvben hagynak nyomot.

Opti, hűen magához, a fehér lapra is vidám rímeket spriccel.

 Szerepel benne a Portál, majd a Tabáni képekkel is viccel!

Büszke lehetsz a Csapatodra, aranytorkú István.

Helyetted képviselte érdekeidet, a három „Lány”!

Hiába, a nagy hőség, a gyomrot is maró éhség,

a Gráciáknak, az ökörködésből, még nem elég.

Amerre csak jár, a 3 X 3 „Tini”,

Ott a kacaj, sohasem volt mini! 

„Lányok”, szól utánuk egy úr, ki nem vak,

 módosult  állapotba került Ő, ugyancsak!

Bár nem fiatal már, a három Grácia,

mégis irigyli Őket, minden emberfia!

Megsúgom, a háromból kettő sohasem volt százas.

Ma végre Istvánra foghatják, ha dobnak egy hátast!

Itt minden-minden, csak apropó

Legyen az egy póló, vagy popó!

Nincs itt semmi baj, semmi harci zaj,

Amíg mindent elönt, a fuldokló kacaj!

 Ja, és Milyenek voltak azok a képek?

  Belőlük, a Tájkép mondható szépnek.

A két idősebb hölgyön csodás volt minden részlet.

Látszik, hogy István, évekig dolgozott, míg kész lett!

Fantasztikusan kidolgozott minden homlokredő,

füljárat,  hajszál a nyakon a ránc, toka, ereszkedő.

Szomorúak az arcok, gondterhelt a homlok a száj.

Komor sötét a táj, érződik festőjük nem túl vidám.

Hangja élőben igazi csoda, mikor visszhangzik az égbolt,

 És rajongó közönsége, csápol, őrjöng, kiáltoz hogy volt!

 Úgy, a nagy műgonddal készült, érzést tükröző képek, festmények

 Videón, pólón, érdeklődést keltők, de igaziban, művészi élmények!

Utóhang

Kati, vezetésével végig járjuk a Múzeumot,

megnézünk sok érdekes, régi produktumot.

Így találunk Benzúr Gyula termében egy fura festőszékre.

Beleképzeljük a Mi Fiúnk, már benne is ül, az előtérbe.

 Sejlik is az állványon, egy új önarckép, már vidámabb,

erre a festményre ma még illene a cím: Kép takarásban!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.