Üstökösként robbant be a népszerű tehetségkutatóba, azóta komolyan foglalkoztatott művész. Megjárta külföldet is, tapasztalatokat szerzett, s kész továbbra is keményen dolgozni, fejlődni. Álmai szerepét is megkapta. Ádok Zoli minden kérdésre válaszolt.

– Egyértelműen kijelenthető, hogy a Csillag születik első szériájának te vagy a nyertese. Igaz nem nyerted meg a verseny, de neked sikerült azon kevesek közé kerülnöd, akikről ma is eredményeket hallunk. Számos felkérésnek teszel eleget. Miben látod a sikered titkát?
– Nem nevezném titoknak, de kétségtelen szerencsés csillagjegy alatt születtem, ám azért nagy bennem a kitartás. Fiatalkoromban is akárhányszor nem sikerült valami, mindig újra kezdtem és megint újra. Több meghallgatásra elmentem, mert ha valaki tehetséges és elsőre nem sikerül, akkor az nem azt jelenti, hogy abba kell hagyni. Sarkaljon arra, hogy többet kell gyakorolni és lehet, hogy éppen az a sorszerű, ha valami nem történt meg. Akkor lehet, hogy az a jó, hogy nem történt meg, mert talán nem értem volna el egy másik dolgot. Szerintem nagyon fontos, hogy meglegyen az alázat a munka iránti, na meg a szeretete, imádata.

– Akkor vissza a kezdetekhez! Mi vett rá, hogy elindulj?
– Külföldről hazajöttem és semmilyen lehetőség nem volt itthon. Amit előtte abbahagytam, azt nem tudtam folytatni mert kiestem a körből, és már egy más szintre jutottam el külföldön s azt szerettem volna folytatni. A Csillag születik segített abban, hogy egy kicsit jobban megismerjenek. Valójában egy ugródeszka volt, hogy onnan lehessen többfelé elindulni.

– Egy évvel ezelőtt az Eurovíziós Dalversenyen képviselted hazánkat. Nagy lehetőséget kaptál. Hogyan gondolsz vissza az ott eltöltött napokra?
– Egy év alatt annyi minden történt velem hála Istennek. Nagyon sok újdonság jött az életembe, így olyan, mintha 5 év telt volna el. Felmerült a gondolat, hogy kimegyek, mint néző, csak sok munkám van és nem értem rá kimenni. Ám szívesen ott lettem volna, mert nagyon sok levelet kapok, hogy nagyon szerették a számomat és az egész fellépést még Amerikából is. Sőt! Peruból is kaptam levelet. De ilyen fantasztikus élményem egy ideig nem lesz, mint ott volt. Annyira profi volt minden, és annyira figyeltek – hiszen nem is tudom hány ország indult – és minden percre pontosan úgy volt, ahogy az meg volt írva a forgatókönyvben. Elismerték a tehetséget, a többi meg a nézőkön múlott.

– Képes vagy megfogalmazni, mit is éreztél, amikor színpadra léptél?
– Megszűnt az idő, a tér. Egy teljesen más világba léptem. Egy álomvilágba, vagy tündérvilágba. Ahol a fények között ilyenkor nem látszik a közönség, de igazából olyan hamar lepörgött az egész. Nem lehet elmondani, hogy most mi volt és hogy volt. Egy teljesen más tudatállapotba kerülök a színpadon. Teljesen felpörgetett. Igaz, hogy nem jutottunk be a döntőbe – sajnos – de akkor is annyira jó élmény volt az egész. Fáradtan tértünk haza.

– Szerény és alázatos vagy azt mondják, többeknek feltűnt már. Ez neveltetés kérdése, vagy van olyan ember aki megmondja a tutit?
– Soha senki nem mondta még, hogy legyek szerény és alázatos én ilyen vagyok én. A színházi szakmában tanultam meg. Van az a mondás hogy: minél érettebb egy búzakalász annál jobban meghajol. Tehát minél nagyobb tudása van az embernek, annál alázatosabb lesz. Én ezt megtanultam, elkezdtem a statisztálással a színházban és onnan jártam végig a ranglétrát.

– Szeptember közepén mutatják be azt a darabot amit szakmai csúcsodnak tartasz. Ebben olyan szerepet kapsz ami negatív. Nem eszménykép romboló ez kissé.
– Nagyon örülök! Fantasztikus élmény, hogy megkaptam a Jézus Krisztus Szupersztárban Heródes szerepét, mégpedig a Madách Színházban. Ez egy negatív figura és cinikusan, egy haraggal lötyögő szájjal énekli Jézusnak a dalát. Bennem ugyanúgy megvan az agresszió és ugyanúgy indulatok vannak, hiszen az érzelmeket le lehet fordítaná azzá amit akar a szerep, de én egy indulatos ember vagyok, s ezt teljesen kiélhetem ebben a szerepben.

– Hol tartanak a felkészüléssel?
– Nemsokára nekifogunk, nagyon várom. Egész nyáron próbálni fogunk.

– Akkor vissza a jelenbe! Most, hogy telnek a napjaid? Például mikor kelsz?
– Ez jó kérdés, mert nagyon változó. Van amikor 6 órakor s van amikor kilenckor kelek. Attól függ, hogy mikor van próba és mikor milyen fellépés van. Vannak különböző megjelenések, saját koncertek, rendezvények. Tévé show is. Illetve most készülök a Bravo Ottora, ahol jelöltek a videoklipemet. Na, ott is fellépek majd, oda is készülünk.

– Kicsit sok a teendő. Hogy tudsz mindenhol maximumot nyújtani? Szükséged van ennyire szereplésre? Kell a lelki békédnek?
– Maximalista vagyok. Ezzel a tulajdonsággal mindent csak úgy lehet csinálni, hogy az adott feladatra kell koncentrálni. Tehát ha tudom, hogy 2 hét múlva lesz egy fellépésem, akkor amikor arra kerül a sor, csak arra összpontosítok. Csak az adott feladat létezik.

– A musicalban megvan mind a három tevékenység amiben jó vagy. Ott nem kell választani. Ám most mégis sarokba szorítanálak. Melyik a kedvenced? A tánc, a színészet, vagy az éneklés?
– Nem tudom őket szétválasztani, hiszen az az érdekes, hogy egyszerre kell mind a hármat. Pont ez az, ami az igazi élményt adja. Táncosként kezdtem, tehát nem tartom magam ugyanolyan színésznek, mint egy prózai színész. Ám van bennem színészi képesség, amit tudok kamatoztatni. Éneklés és táncolás közben a darabban van prózai jelenetem is, ami szerintem megállja a helyét, de így a hármat nem tudom elválasztani.

– A Bravo Otto-n jelölték a klipedet, volt már szó róla. Számítanak az ilyenek? Ráadásul tiniktől kapod…
– Én nem vagyok tini. Ám tény, hogy a mostani számommal a tini réteget céloztuk meg és úgy látszik, hogy bejött nekik. Ez is egyfajta elismerés, hogy ilyen idősen is tudok hatni a fiatalokra. Fiatalnak tartom magam, vagy kortalannak. Teljesen mindegy, hogy mit csinálok, amilyen stílusú a dal, annak a korosztálynak fog szólni és szerintem 100 százalékos lesz, ha a tini, ha közép korosztály fogadja be.

– Igazad van, de abban meg nekem, hogy ez a dal már lassan fél éve kész. Itt lenne az ide új dallal kijönni, nem?
– Valóban eljött az idő. ElKészültünk. Nyár elején bemutattuk a "Három álom" című dalomat..

– Mi a helyzet a bulvárral? Tudsz nemet mondani, vagy fontos a népszerűség miatt?
– A közép utat tartani a fontos, mert az, hogy hashajtót szedek, mert fogyni akarok, az nem lenne egy értékes cikk számomra. Nem jó ilyennel híressé válni. Viszont az, hogy egy művészi tevékenységben sikert érek el, s az megjelenik, az már jó. Az emberek így fognak megismerni jobban.

– S elég ez ahhoz, hogy megismerjenek az utcán? Egyáltalán hogy fogadod, ha rádköszönnek?
– Vegyesen, mert az egyik részem szereti megmutatni magát, a másik részem viszont visszahúzódó. Hol jól esik, hol meg néha csak arra vágyom, hogy menjek haza és legyek egyedül. De megismernek, ez tény.

– Szóba is állsz néhányukkal? Miről kérdeznek, miről akarnak beszélgetni?
– Ha fiatalok szólítanak le, ők nagyon zavarban vannak és poénkodnak, hülyéskednek, de az idősebb korosztállyal mondjuk szívesen beszélgetek mindenféle dolgokról. Hogy mit csinálok éppen a színházban. Ha láttak valamelyik szerepben, akkor nyilván könnyebb.

– Mivel kapcsolódsz ki? Van egyáltalán időd rá?
– Nekem a sport a legnagyobb kikapcsolódásom. A mozgásra mindig szorítok időt, pédául elmegyek futni. Rengeteg energiám van, és mindig szakítok időt rá, hogy levezessem. Ha stresszesebb időben vagyok, akkor mindenképp jó levezetni. Meditálni is szoktam, az is nagyon jó.

– Tény, a színpadon nagyon fontos az állóképesség. Egy szerep kiosztásakor vizsgálják, hogy milyen kondícióban van, van egy színész? Vagy hogy van ez?
– Nem. Egy hosszú próbafolyamat van előtte. Az első hónapban a koreográfiában gyakorolunk, na akkor mindenki vért izzad. Ekkor hozzászokik a szervezet és automatikus izommunka lesz a mozgás. Utána lehet koncentrálni az éneklésre, a színészetre. A kondi az embernek ilyenkor jön meg, s egyszerűen beleszokik.

– A kis Zolika gyerekként miről álmodozott?
– Arról, hogy színpadon álljak, már gyerekként is fantáziáltam. Lemásoltam a videoklipeket, sztep-tornáztam, műkorcsolyáztam, mindent csináltam ami a mozgáshoz és a művészi tevékenységhez kötődik. Na és a legtöbb buliban mindig középen táncoltam.

– S mi az az első élmény, ami eldöntötte, hogy mindenképpen a színpad a te világod?
– Sétáltam a belvárosban és a zenélő szökőkút mellett volt egy színpad, ahol bemondták, hogy most egy táncverseny lesz. Megnyertem. Iskolából hazafelé jövet. Ez egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy tudtam, nekem ezt kell csinálnom.

– Úgy tűnik jogosan lehetsz elégedett az eddigi eredményekkel. Erről van szó?
– Nagyon elégedett vagyok. Ám azt mindenképpen hangsúlyozom, hogy ebben rengeteg munka van, sok minden most már visszajön, de rengeteg befektetett munka van mögötte, amit tudok kamatoztatni.

- Bíró - Havassy -