Zuhogó esőben indultunk Zsófikámmal a koncert előtti talira. Elmentünk Julikámért , drága barátosnémat is felvettük , és úgy mentünk tovább.Mielőtt odaértünk volna az Ypsilon Caféba, előtte még tettünk egy pár kényszerű tiszteletkört a Syma körül, ugyanis eltévedtünk, nem találtuk meg a kávézót. Kissé ázott csirkeként belépve azonnal észrevettük a gportal kihelyezett "Boldogság -szigetét". Szerikémet és Szinglit azonnal, mint személyes ismerősöket puszikáltam meg. Drága Dádó mackós pofiját sem lehetett kihagyni! Ha tetszett neki, ha nem, bizony cuppantások érték. Drága Nusikámat fiús zavaromban Fibinek néztem. Hál' istennek nem bántódott meg. Annyira Fibire, "Drága tezsvíremre" koncentráltam, hogy így történhetett meg az összetévesztés. Miután üdvözöltünk mindenkit, leültünk, elkezdtünk beszélgetni. Sorban szállingóztak a lányok, egymás után. Úgy ugrottunk egymás nyakába, mint rég nem látott ismerősök. Fibikémet is azonnal megismertem, amint belépett. Ígéretemhez híven, megszámlálhatatlan puszi-sorozatot kapott a pofijára, miután megnyugtattam: a rúzsom nem fog.
Ezt látnotok kellett volna! Egy kupacban, mint a méhecskék, ott döngicséltünk, zümmögtünk: beszélgettünk. Az asztaloknál alig ültek, mert mindannyian állva beszélgettünk. (Ennek súlyát éreztem is 3 óra múlva a lábaimon.) Nagyon jó hangulat volt, viccelődtünk, nevedgéltünk. Valóban, mintha egy érettségi találkozón lettünk volna. Ez a találkozó: fantasztikus volt! Nagyon jó volt személyesen is megismerni a lányokat. Nagyon sajnálom azokat, akik nem tudtak eljönni!
7 óra körül átmentünk a Symába. Belépéskor a marcona biztonsági őrök könnyed átjátszása után [-fényképezőt, üdítőt akartak elkobozni :) ] beléptünk az előtérbe. Hirtelen ott termett egy TV-kamera. Minden áron a tyúkocskámat akarta lekamerázni, ami a névkártyám fölé volt csíptetve. A tyúkocskás kitűzőt drága Gagámtól kaptam még a Caféban. Szóval: már veszi is a kamera a tyúkocskámat. Mondom neki: "-De csak a pipit ám!" Fibikém kb fél méterre állt tőlem. Elkaptam a derekát, odarántottam magam mellé ezzel a szöveggel: "-Gyere ide drága tezsvííírem!" - a kamera vett mindent. Erre Fibi a kamerának: "-No de távolabbról vegyen ám! Ne úgy, mint Istvánt szokták közelről!" Nekem közben bevillant, hogy azt se tudom, ki ez a jóképű kamerás bácsi. Mondom neki: "- Árulja el, kitől, honnan van?" Erre ő: "- RTL, Fókusz." "-Óóóóó! -mondom neki.- Az jó!" Azt kérdi tőlem: "- Akkor maguk nagy Tabáni rajongók?!" Mondom neki: "- Hogy kérdezhet ilyet?!!!" Azt hittem, hogy rögtön bekapom mérgemben. "- Maguk folynak még a vízcsapból is. A konyhában is RTL-TV, a szobában is RTL-TV."
Nagyon remélem, hogy a tyúkocskás kitűzőn kívül minden más törlődik a kazettájáról.
Bementünk, és elfoglaltuk a helyünket. Végre leültünk, 4 órai állás után. Ugyanis a Caféban lévő találkozó: álló fogadássá alakult át. Várakozás közben figyeltük a fehér kendőket. Jó volt látni, h szép számban voltunk jelen. A lányokkal integettünk egymásnak, és kis várakozás után elkezdődött a várva- várt koncert.
István nagyon hatásos belépővel kezdte. A nézőtér legfelső-hátsó során lépett be, és ott jött lefelé, énekelve. Nagyon csinos volt! Egyszerű, és csinos! Fehér, kihajtott gallérú ing, fekete zakó, és világosabb árnyalatú nadrág.
Énekelve ment fel a színpadra.
Nem számoltam, de nagyon sok dalt énekelt. Újakat is, amiket én eddig még nem hallottam tőle. Persze mondanom se kell: nagyon szépen, profi módjára énekelt! Két dalt mindenféleképp meg szeretnék említeni a sok közül, mert ezek állnak a szívemhez legközelebb. Az egyik a "Fényév távolság", a másik az "Úgy szeretném meghálálni". Mikor István bekonferálta az édesanyjának szóló dalt, egy hangot hallottam a mellettünk lévő VIP szektorból: "- ANYA CSAK EGY VAN!" Erre én, ugyanolyan hangosan: "- IGEN!" István a dal után láthatóan nagyon elérzékenyült.
VASTAPS!
Könny szökött a szemembe.
Minden erőmet bevetve odakiálltottam Istvánnak: "JÖTT A SZÍVED!"
Ebben a pillanatban eszembe jutott Kiacs!
Több, mint 2 órát énekelt István szinte pihenés nélkül.
A dalokat is ő konferálta be. Csodálatosan szépen énekelte a dalokat egymás után. Természetesen visszatapsoltuk, nem akartuk Őt elengedni. A ráadás számok után elindultunk a kijárat felé. Ott még egy kicsit trécseltünk a lányokkal.
Megbeszéltük, hogy fel nőtt a Mi Fiunk! Kinőtte magát: profi lett! Egy olyan profi énekes előadását láttuk, ami felejthetetlen lett számunkra. Alig pár hónap alatt Istvánból nagyszerű előadó, énekes lett.

És ez nem álom, hanem valóság!

Regina
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.