Sztárinterjú: 1 nap Tabáni Istvánnal
forrás: lelki egészség magazin
szöveg: Szabó Tamás

Délután 3 óra van, István mosolyogva, bár fáradtan jön ki a próbateremből, ahol épp a közelgő nagykoncertjére készül reggel óta.
látszik rajta, hogy kimerült, hogy kifacsarja ez a nagy odafigyelés, koncentrálás, egy dal többszöri elpróbálása...most fellélegezhet, egy kicsit más irányú elfoglaltság következik - úgymond pihenésképpen.

A kerthelyiségben ülünk le, jólesik neki a sok órás bezártság, a nyilvános próba keretében a tévéknek, újságoknak monoton ledarált interjúk után egy kis friss levegő.
Ez a beszélgetés más lesz - mind tartalmában, mind formájában.
Egy kötetlen, szinte már baráti diskurzus álmairól, vágyairól, jövőbeni terveiről, hisz minket elsősorban nem a száraz adatok, a nagykoncertek, a lemezek, az ún. "közinformációk" érdekelnek. Hanem Ő - testestül-lelkestül - , Tabáni István.
Magyarország legújabb és legígéretesebb tehetsége.


-Milyen kisgyermek voltál??
-Akkor még nem ezt a szót használták, de hiperaktív voltam. Én is éreztem, hogy általános iskolában kilógtam a sorból, különc lehettem, más dolgok foglalkoztattak akkoriban. Az én kis világomban éltem, zárkózott voltam. Ez a zárkózottság még most is megvan, nehezen nyílok meg.

- Szeretnéd, ha ez változna? Dolgozol ezen?
- A környezetemben sokan mondták, hogy változtam az utóbbi időben. Kicsit közvetlenebb és nyitottabb vagyok. Nem zárhatom el magam teljesen a külvilágtól, hiszen ha a színpadra lépek, kommunikálnom kell a közönséggel.

-Hogy tudsz készülni erre?
- Nem készülök. A zenélés úgy indult, hogy szerettem volna énekelni, de úgy szívből. Azt vettem észre, hogy ez tetszik az embereknek, hiszen őszintén próbálok nekik adni. Amikor adok, akkor tényleg önmagamat adom.

-Egy előadóművésznek ez egy életcél kell hogy legyen...
Igen, és minden manír nélkül! Őszintén próbálom az érzelmeket közvetíteni. Többen megvádoltak amikor a Csillag Születik című műsorban, a Fényév távolságban eltört a mécses, hogy ilyet nem lehet, profik nem csinálnak ilyet.
De volt a másik rész, akiket ez megérintett. Önmagamat adtam nem bújtam senki bőrébe. Őszintén felvállalni az érzelmeiket csak kevesen képesek. Kevés ilyen előadó van. Egy idő után csak azt látni, hogy az énekes felmegy a színpadra, és csak rutinból énekel, nem mozgat meg semmit. Nem szabad, hogy eltűnjön ez a varázs!!

Milyen negatív, illetve pozitív hatásait látod a médiának??
- Egy érdekes világba csöppentem. Próbáltam felvállalni, hogy a zene éltet engem. Sokan jönnek oda hozzám, és látom mennyit jelent nekik, hogy énekelek, mennyi mindent kaptak tőlem. Felemelő érzés, ezért érdemes élni. Célom, hogy a zenén keresztül minnél több emberhez tudjak eljutni. A médiának vannak részei, amelyek próbálnak bevinni ebbe a celebvilágba, én meg próbálom távol tartani magamtól ezt az egész dolgot, taszít, nem látom értelmét, üres, tartalom nélküli csillogásnak látom, ezért idegesít. Múltkor is megkaptam, hogy sztár vagyok . Miért lennék én sztár?
Szerintem előadók vannak, meg művészek, teljesen más számomra a sztárság fogalma.

-Tudod manipulálni a körülötted zajló eseményeket?? Tudsz és mondhatsz is nemet erre?
- Úgy tudok nemet mondani, hogy elszigetelődöm. Vagy foglalkoznak velem, vagy nem, igazából nem tudnak mit csinálni. Voltak ebből próblémák is, sok újságíró nem tud elérni. Ez néha gond. Néha a kiadóm is nehezen tud elérni. Tudod , azt érzem, hogy a magánéletemből nagyon kevés maradt, és próbálom ezt megtartani.

-Mi változott meg? Hogy telnek a napjaid??
- Állandó rohanásban vagyok. Nincs egy nyugodt pillanatom, amikor el tudnék lazulni. Állandóan menni kell, most erről szól az életem. Furcsa, mert a lelki egyensúlyom felborult ezáltal, hiszen más az életritmusom - lasabb, megfontoltabb - , és emiatt másként élem meg a dolgokat. Nem vagyok hozzászokva a pörgéshez. Valaki ezt szereti , én más vagyok, más a bioritmusom.

Említetted, hogy hiperaktív voltál. Ha rád néz az ember, egy nyugodt valakit lát. Hol vannak azok a régi energiák?
- Bennem van az az erő, az énekben kihozom ezeket az energiákat. Még mindig keresem a harmóniát, próbálom megtalálni az emberekkel és a környezetemmel az egyensúlyt. Nem mindig sikerül, vannak konfliktusok, kisebb súrlódások némelyik újságíróval. Nem szeretek olyan cikkeket olvasni magamról, amelyek elferdítik a valóságot, és még köszönőviszonyban sincsenek az igazsággal. Kezdetben izgatott meg izgalmas volt, de most már zavar a sok sületlenség. Azt veszem észre, én már nem is számítok néha.

Hamar és könnyen hozzászoktál a színpadhoz?
- Érdekes, mert elég sokáig idegen volt a színpad, de már kezdem otthon érezni magam. Most már oda menekülök, néha biztonságosabb a színpadon, nem vagyok annyira sebezhető..

A családod és a barátaid miben tudnak támogatni téged??
- Elsősorban lelkileg. Volt olyan időszak, hogy anyagilag is próbáltak segíteni. Sokáig nem is volt rá mód, hogy az én keresetemből fenntartsam magam. Együtt vagyunk, egy háztartásban élünk. A legfontosabb a lelki támogatás: érezzem, mindig ott vannak mellettem. Fontos a baráti támogatás is, a régi , mély barátságok meg kell hogy maradjanak. Szerintem ezzel mindenki így van hiszen társas lények vagyunk. De persze akkor ismerszik meg a barát, ha problámak vannak....

Változtak már a baráti kapcsolataid, amióta közszereplő lettél? / Ha már a sztár szót nem szereted/
- Voltak a környezetemben olyanok , akik furcsán álltak hozzám. Úgy érzem, hogy belül nem változtam meg, akikkel korábban is jó volt a viszonyom, nem érzek változást velük szemben, nem érzem, hogy elszálltam volna - ők ettől tartottak. Ez egy állapot, az ember neveltetésében benne van, és remélem ez így is marad.

Eddigi 32 éved alatt rengeteg élettapasztalatra tettél szert. Miket figyeltél meg a világban? Mély érzésű emberként milyen gondolataidat szeretnéd, ha fennmaradnának?
- Az eddig 32 évem elenyésző, fiatal vagyok. Talán azért működik ez, mert az érzékenységem megvan, és ez a fontos a hangon kívül, hogy érzékeny legyek a világ dolgaira. Úgy tudom ezeket az érzéseket átadni, hogy én is tapasztaltam egy-két kudarcot, de mindenkinek megvan a maga keresztje.

Itt most ez nem részletezem elmentek enni valamit , oké?

Mik a céljaid?
- Kell még pár album, és akkor fog kiforrni az én stílusom. Így még annyira nem lehet érezni mit szeretnék, mert jórészt feldolgozások szerepelnek az albumon, és két szám az, amely előrevetíti, hogy milyen lesz majd az én stílusom. Rám is hatással vannak nagy előadók , pl. a Queen, Toto.... A későbbiekben szeretném a rockos irányt is érvényesíteni. A szimfonikusok is izgatnak, a kettőt egybeolvasztani. Ez a találkozás izgalmas lehet. Sok tervem ötletem van. Egyszer majd megmutatom.

Érzed, hogy tovább élnek benned a kedvenceid? Szeretnéd a Queenes vonalat képviselni?
- Szeretném, mert sokat köszönhetek nekik. A zene szeretetét, meg azt, hogy elkezdtem énekelni. Majdnem minden előadónál felfedezhető, hogy valamilyen hatás érte. Ez jó. Hozzátartozik, hogy valami újat létrehozzon az ember.

Hogyan kezdődött a zenei pályafutásod?
- Vannak zenei gyökerek a családban, anyai-apai részről hegedűművészek, nagyapám tenorénekes volt. A családom nem is gondolta, hogy majd én is éneklésre adom a fejem. Próbáltak beíratni hegedűórákra, azt gondolták, ezt a vonalat viszem tovább. Pár évig csináltam, de inkább a rajzolás vonzott. Egész pici korom óta tudtam, hogy képzőművész szeretnék lenni. Sokáig nem is foglalkoztatott a zene. Egészen nyolcadikos koromig, akkor kaptam egy Queen lemezt, akkor szerettem bele azonnal "a Hangba" Sokáig hallgattam, fokozatosan elkezdtem énekelni a dalaikat a négy fal között. Teltek az évek, és a baráti körömben egy kirándulás alkalmával elkezdtek a srácok zenélni, és gondoltam én is beszállok. Az lett belőle, hogy örömzenélésre összejártunk, néha felléptünk. Ez azóta megszünt, de megmaradtunk barátoknak.

Külföldi terveid vannak??
- Annyira nem nézek előre, annak is örülök, ha a hazai pályán megálom a helyem. Itthon is nagyon nehéz, sok tehetséges zenész van, külföldön talán még nehezebb. Nem tudom, hogy fogadják a kelet-európaiakat, de szerintem van egy kis előítélet a könnyűzenében. Lehet a népzenében, a dzsesszben, a komolyzenében vagy a világzenében más a helyzet. A könnyűzenében nagyon nehéz betörni, ezt látom. Idővel kiderül. Kis lépcsőfokokban próbálom venni ezt az akadályt.

Hol tanultál énekelni, hogyan képzed magad, foglalkozik veled valaki?
- Nem jártam énektanárhoz, a Csillag Születik alatt volt egy felkészítő tanárom, Pocsai Krisztina, azóta sem járok. Gondolkodtam rajta, és nézelődöm is. Bizonyos elemeket csiszolnom kell, pl. hogy ne fárasszam ki magam. Ez nagyon fontos. Kialakítottam egy módszert. A dalokat felvettem, visszahallgattam. EZ a szokásom a mai napig megvan, mindig zsűrizem elemzem maga. Addig csinálom amíg jó nem lesz.

Akkor erős az önkritikád..
- Nálam kritikusabb ember talán nem létezik. A stúdióban a felvételek alatt is sokszor volt, hogy Rakonczai Viktor mondta, hogy jó lesz Tabcsikám , én meg mondtam, hogy hallom még nem jó. Szőrszálhasogató vagyok magammal szemben, még mindig csiszolgatnám az albumot, pedig nem volt rá sok idő, versenyfutás volt az idővel a betegségem miatt is.

Gyönyörűen festesz és rajzolsz, nem gondoltál arra, hogy majd valamelyik albumod grafikáját te készítsd el?
-Lehetséges, már szóba került, hogy majd benne lehet egy illusztrációm is...

Hogyan készülsz a nagyszabású lemezbemutatór koncertre?
-Május 13-án a Syma-csarnokban 6000 emberre számítunk. Először félve merült föl bennem a gondolat, hogy képes leszek- ennyi embert ide hozni. A lemez szépen fogy, szeretik az új szerzeményemet, ez megerősít abban, hogy higgyek benne, csináljam , próbáljam a legjobbat kihozni magamból.

Hogyan tudod kezelni az izgalmat?
- Az izgalom különböző formái tapasztalhatók egy előadóművészen. Azt mondják, nálam nem lehet érezni, ha izgulok. A Fényév távolságban ,más volt, annyira átszellemültem, egy olyan katarzist éltem át, hogy nem bírtam az érzelmeimmel. Perzse a a stressz meg az izgalom is közrejátszott, ilyen dolgok előfordulnak az ember életében, de pont ettől lesz emberi. Megkönnyebbülés volt, úgy éreztem, kiénekeltem magamból az összes fájdalmat, elkeseredettséget, amit eltemettem az utóbbi időben. Láttam és éreztem is a közönség szeretetét. Ez többet ér mindennél. A pénz meg a csillogás önmagában nem ér semmit, ha az ember nem kapja meg a szeretetet. Lehet nekem jó autóm , meg szép házam, ha nem szeretnek, gyűlölnak vagy utálnak. Ennek nincs értelme.

Talán ez az amit szeretnél tovább adni...
- Igen. Én arra szomjazom, hogy szeressenek, talán mindannyiunk számára fontos, ez tartja még életben a világot. Ha a szeretet fénye kihunyna , elég sötét és komor lenne a vilég, de szerencsére vannak olyanok, akik tesznek ez ellen. Vannak olyan művészek, akik a reményt éltetik az emberekben. Mindig csodálattal nézem azokat, akik önzetlenül adnak és tudnak is adni azon túl, hogy sokan csak kapni szeretnének. Mélyen mindenkiben ott van a csírája, csak kell valaki aki ezt felébreszti az emberben.

Mi a lelked üzenete a zenén keresztül?
- Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Amikor a Ments meg! cimű szám szövegét írtam, nagyon sok elkeseredettség volt bennem, de nagy adag remény is. Jó lenne, ha a csoda bekövetkezne, ha minden álmomat sikerülne megvalósítanom, elérni a célt, amiért küzdök. Továbbra is szeretnék mély tartalmú dalokat írni, melyekkel lehet azonosulni, van jelentésük. Nagyon sok üres dolog van az életben, ami látszatra szép, de igazából nincs bennük semmi. Lehet a pilanatnak élni, de én szeretnék maradandót alkotni, ez izgat igazán. Úgy emlékezzenek rám, hogy én is tettem valami jót.

SZERETNÉK NYOMOT HAGYNI A VILÁGBAN............

Az eredeti cikket elolvashatjátok ITT

A képeket megnézhetitek IDE kattintva!