Tabáni Istvánnak, a Csillag születik legutóbbi győztesének szinte mindennapja be van osztva. Egyik fellépésről rohan a másikra. Az egyik legnagyobb öröm számára most azt, hogy a hétvégén megjelent első lemeze. István a verseny óta megállás nélkül dolgozik. Alig jut magára ideje, nem vezeti még a versenyen nyert autóját sem. Bankszámlája viszont gyarapodik.

– Nem nyúlok hozzá. Jó helyen van ott a bankban. Itthon nem hajszolnak a szüleim, hogy költözzek el, így az sem biztos, ha meglenne egy lakásra, házra való, rögtön saját otthont teremtenék magamnak – mondja a győztes, akit most ennél sokkal jobban érdekel két dolog. Elsőként a lemeze, amely a hétvégén került a boltokba, saját dalaival és feldolgozásaival. Aztán a fellépések, számára mindegy, hol és kinek énekel, Budapesten vagy vidéki kis művelődési házakban, ő attól boldog, hogy hangjával örömöt okoz másoknak.

Azért mégis annyit elárul, vidéken családiasabb hangulatúak a koncertjei. Van egy repertoárja, amellyel fellép, de azért mindig akadnak további zenei kérések. Elárulja, hobbijával, a festészettel mostanában nagyon kevés ideje van foglalkozni. Több felkérést is kapott már, állítsa ki képeit, de ezt csak akkor szeretné, ha rendszerezte, bekereteztette alkotásait, amire megint csak időt kell fordítani, és neki most abból van a legkevesebb.

Hogy abból a kevés időből jute a szerelemre? Tabáni István sejtelmesen csak annyit válaszol: a magánélete továbbra is tabu, szeretné, ha ezt mindenki tiszteletben tartaná. Fellépései alkalmával azt tapasztalja, az emberek ki vannak éhezve a boldogságra. – Ha énekelek, látom az arcokon az örömet. Az, hogy ezt én idézhetem elő, nagy élmény számomra. Az utcán is sok szomorú, leszegett fejű embert látok, amiből arra következtetek, valami jónak kell következni, pozitív irányba változni kell. És itt nem feltétlenül a pénzre, a gazdagságra gondolok. Vegyük példaként Brazíliát. Az emberek ott szegények, de van valami, amitől mégis gazdagok: az egymás iránt érzett szeretet. Ettől vidámak mindig. Valami ilyesmire lenne szükségünk nekünk is már.
 

Helyi Téma