Hej csillagok, csillagok– egy peremvidéki show

Jól szerkesztett, professzionális szórakoztatást vártam. A Bad Boyz és a Kutyakölykök még hagyján, hozták a táncos hevületet, de szegény Tabáni, ezzel a kiállással egy karaoke-verseny megyei selejtezőjén sem jutna tovább… Untam. Élményeim javát kis túlzással a Bad Boyz-os srácok felsőtestének köszönhetem.

Mindenre kinyitott füllel, szórakozásra vágyva érkeztem csütörtök este a szombathelyi MSH-ba, hogy sokadmagammal lássam-halljam az egyik kereskedelmi csatornán pár hónapja lefutott tehetségkutató csillagjainak gálaműsorát. Egy-két részen annak idején én is elidőztem, Tabáni történetét és fizimiskáját is megkedveltem, sms-küldésre ugyan nem vett rá a rajongói hevület, de drukkoltam.
 

Mindenki itt van?!

Háromnegyed hat tájékán az épület gyomrában a teltházzal szembesültem. Jóval ezer fölötti létszámot saccoltam, mellettem a lelátón három nyugdíjas korú nénike távcsővel, ásványvízzel felszerelkezve érkezett. Másik oldalamon óvodások csipszeztek. Széles volt a merítés. Persze a tinilányok uralták a nézőteret, elvégre ők a célcsoport, ideális rajongói kor, ráadásul a fellépők közt kizárólag az erősebb nem képviselteti magát. És a Bad Boyz…
 

A tinik állítólag már negyed hat táján ostromolták a bejáratot, ezért szép teljesítmény, hogy a közel háromnegyed órás csúszás ellenére is mindenki kitartott. Ráadásként kaptunk egy konferanszié hölgyet. Ő valószínűleg a „Ki tud közhelyesebben és szőkébben műsort vezetni” című tehetségkutató nyerteseként szerepelt itt. Szasztok gyerekek- kezdte lazán. A „Na mindenki itt van? Akkor sikítson!” - típusú mondatokat hallva felmértem, milyen messze van a kijárat. Be sem mutatkozott, így a fekete cica cikkünk ezen pontján névtelenül süllyed el.

Elégtelen rendezés

A show leggyengébb pontja hányaveti, ötlettelen dramaturgiája. Követték egymást rendre szegény csillagok, lenyomtak pár kötelező gyakorlatot. Ki-ki a maga tehetsége szerint mazsolázott a saját repertoárjából. Nyomokban sem véltem felfedezni valamilyen központi rendező elvet. Mi miért következik, miért épp az a dal vagy tánc-betét került oda. (Már-már olyan érzésem támad, mintha egy szalagavató műsorán ülnék, és az osztályok produkciói követnék egymást.) Érthetetlen, miért egymás után ömlesztve kaptuk a két táncos produkciót, miért Vásáry André énekel a legtöbbet, ha egyszer Tabáni István nyert, miért nem váltják ügyesebben egymást az előadók és a műfajok?
 

 Hogy dicsérjünk is, a Zalai Néptáncegyüttesből kivált Kutyakölykök kitettek magukért, pet-palackos koreográfiájuk nem semmi, profin járják a szerepszemélyiségek mögé bújtatott legényest. A Bad Boyzt is zabálják a kiscsajok, remek előadók, profi a külső, ügyesek a koreográfiák és igazi a tánctudás. Ami sok - a fekete cica köztes szellemeskedése, és a közönségtáncoltatás is meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett. A ráadást untam, de a tinik kötelességtudóan sikoltoztak.

A második felvonásban Vásáry André és Tabáni felváltva lépett a porondra

Helyesebben Andrét néha megszakította egy-egy (összesen három) Tabáni. Vásáry, az üvegtorkú mezzoszoprán amúgy érettebb színpadi személyiség, éteri a hangja, ezt tudtuk eddig is. Ügyesen mozog a színpadon, képes kedvesen mosolyogni és értelmes mondatokban fogalmazni. Tabáni nem. André vadonatúj diszkós beütésű számaitól azonban kivert a víz, hajmeresztően buták a szövegek, csalódás volt. Jobb ízlést gondoltam volna az előadó mögé. Valamikor mégiscsak ő nyerte a Miskolci Operafesztivált!


Szegény Tabáni István mindvégig láthatatlan maradt, a hangja persze szép, de a fél-playback azt is eltakarta. Ennyit kaptunk belőle: lecövekelt a színpad közepén egy lila inges kecskeszakállas srác, mozdulatlan maradt, ráadásul egyetlen értelmes mondattal sem volt képes a közönséget a barátjává tenni. Ami a tévében eladható - a meg nem értett, a gyámolításra szoruló legkisebb fiú - élőben azért ciki. Magára hagyták. „Jó vagy így is Pista, csak nyomjad…” Jó-jó, ezerszer hallottuk az est folyamán, Tabáni súlyos torokgyulladásban szenved, és örüljünk, hogy egyáltalán Szombathelyre eljött. Amúgy nem is a hangjával volt a baj, sokkal inkább azzal, hogy képes volt három agyonjátszott poros sláger lekaraokézásával, ilyen sután színpadra lépni. Kár érte, jobb lenne, ha búcsút intene ennek a vándorcirkuszi porondnak, és keresne a hangjához méltóbb közeget (ezt mondanám Andrénak is, és jobb szerzőket kívánok neki). Persze ha nem kötné a szerződése…