Kiacs - Coelho
2010.02.25. 22:41
Coelho: A Zahir
„Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a
fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott,
de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek.
Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki
elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más – és újra rám talál a
szerelem.”
„... mindannyian katedrálisok vagyunk. Növekszünk,
változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani,
nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette
tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot
kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem
annak a belső , üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és
fontos.”
„... az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk,
hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb.”
„A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája,
amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet.”
„A fontos dolgok mindig megmaradnak – ami elmúlik, az mind
olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.”
„... és rájöttem, hogy nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy
senkit nem érdekel, hogy létezünk, hogy senki nem figyel arra, amit mondunk, és
hogy a világ tökéletesen működik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is.”
„Senki sem vágyik ilyesfajta szabadságra, mindannyian arra
vágyunk, hogy elkötelezhessük magunkat, hogy legyen mellettünk valaki, akivel
együtt csodálhatjuk Genf szépségeit, akivel vitatkozhatunk könyvekről,
interjúkról, filmekről, vagy akivel elfelezhetünk egy szendvicset, mert arra
nincs pénzünk, hogy kettőt vegyünk. Jobb egy felet enni, mint egy egészet. ....
Jobb éhezni, mint egyedül lenni.”
„... a szaggatásnak és a megvarrásnak is megvan a maga
ideje, a valóságban a szaggatás néha túlságosan mély sebeket hagy maga után. És
sokkal rosszabb együtt lenni valakivel, aki úgy érzi, hogy semmit nem jelent
neked, mint nyomorult magányban sétálni Genf utcáin.”
Az alkimista
„Ha az ember igazán akar valamit, az egész Mindenség
összefog, hogy képes legyen az álmát valóra váltani.”
„Aki a Személyes Történetét éli át, az mindent tud, amire
szüksége van. Csupán egyvalami választhatja el az álmától: a kudarctól való
félelem.”
„... a szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés
maga.”
„Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem
történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik
harmadszor is.”
„A földön minden ember, függetlenül attól,hogy mit csinál,
mindig főszerepet játszik a Világ Történetében. És rendszerint nem tud róla.”
„Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra
lehet váltani.”
„Figyelned kell a jelekre, hogy odaérjél. Isten a világban
minden ember számára kijelölte az utat.”
A Piedra folyó
partján ültem és sírtam
„Ritkán vesszük észre
a Rendkívüli jelenlétét. Holott nap mint nap történnek csodák, Isten
jelei mindig
megmutatják nekünk a helyes utat, az angyalok pedig csak arra várnak, hogy
meghalljuk a hangjukat.”
„Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott
valójában nincs okunk szenvedni: mert a szeretetben rejlik növekedésünk magva.”
„A világon minden ember kapott valami adományt az égtől. Ez
valakiben magától megmutatkozik, valakinek viszont meg kell dolgoznia érte,
hogy megtalálja.”
„Kockáztatnunk kell. Csak akkor érthetjük meg az élet
csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.”
„Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatnunk kell,
őrült lépéseket kell tennünk.”
„Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami
megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem
is veszünk észre, mígnem a sors keze – teljesen váratlanul – megváltoztatja az
egész életünket.”
„Nincs semmi, ami mélyebb volna, mint a szerelem. A
tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé
változik. A való életben viszont a herceget
csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.”
„Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül hogy
csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.”
„Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben,
és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?”
„Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem
kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott
harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt
sem tudjuk, miért harcoltunk.”
„- .. a szerelemhez vezető út nagyon nehéz – tette hozzá.
-
Igen, mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba
taszít.”
„A szerelem vagy a pokol fenekére
taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat.”
„Mert abban a pillanatban, amikor
elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.”
„A szerelemről nem kell beszélni,
mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.”
„A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal,
megsokszorozza önmagát.”
Tizenegy perc:
„Amikor nem volt mit veszítenem, megkaptam mindent. Amikor
kiléptem önmagamból, megtaláltam magamat.”
„Amikor valaki megtalálja az útját, nem szabad félnie. Elég
bátornak kell lenni, hogy merjen hibás lépéseket tenni. A csalódások, a
vereségek, a csüggedés mind Isten eszközei, melyekkel az utat mutatja.”
|