Judy szerelmes Ernyey humorába

Az énekesnőt a Vacsoracsatában teljesen elvarázsolta a sármőr, bár a kezét Tabáni István kérte meg.


Ezen a héten Judy estéje zárja a Vacsoracsatát. Az énekesnő élvezte a forgatást, társaival remekül múlatták az időt.

- Részben ismertem a vacsorapartnereimet. Ernyey Béla mindenképpen pozitív csalódás volt nekem, hihetetlen jófej, egyszerűen szerelmes vagyok a humorába! Úgy gondolom, hogy meghazudtolja a korát, és most már tisztán látom, hogy hogyan tud jóval fiatalabb kedvesével azonosulni.

A hét legemlékezetesebb pillanata minden bizonnyal az volt Judy számára, amikor megkérték a kezét.

- István egy rendkívül érzékeny ember, tele szívvel-lélekkel, aranyos, olyan kis esetlen – mondta Judy. – Szünetekben is sokat beszélgettünk, akkor leginkább a zenéről. A többiekkel kérdezgettük a nőügyeiről, és látta, hogy én közvetlen vagyok, amit gondolok, kimondom. Szerintem úgy érezte, hogy bennem partnerre lelt ebben a történetben, velem ezt a játékot el lehet játszani, így az utolsó este valahonnan előkapott egy gyűrűt és megkérte a kezem. Meglepetés volt, nem voltam rá felkészülve. Jó zárása volt a hétnek, hiszen az előző napokban jól összemelegedtünk.

A valóságban Judy nagyon boldog kedvesével, Balázzsal, és nem terveznek esküvőt.

- Nem túl régen váltam el, bennem átértékelődött a papírforma. Nem vagyok házasságellenes, ha egyszer annyira megérik a kapcsolatunk, nem ellenzem majd, de nem elsődleges. Egy baba például hamarabb érkezhetne. Bár Balázs még csak 24 éves, érettebb a koránál, teljes mértékben lehet rá alapozni egy családot. de nem görcsölök rá, nem "vagyunk rajta az ügyön" kifejezetten. Hiszem, hogy egy baba oda születik, ahová kell. Amúgy sem vagyok egy tervezős típus.

Az énekesnő azt is elárulta, hogy a konyha nem igazán az ő terepe...

- Valahogy soha nem tudott a lételememmé válni. Nem mondom, hogy egyáltalán nem főzök, mert ha kell, meg tudom csinálni, de nem szeretek a konyhában lenni. Korábban mindig levették a főzést a vállamról, nagyikám remek szakácsnő volt, ha hazamentünk, mindig finomságok vártak ránk. Nekem nem igazán kellett főzöcskéznem, és mivel állandóan mentünk, inkább a gyorsétkezdéket részesítettük előnyben. Tudom, ez nem éppen a legegészségesebb dolog, de volt olyan is, hogy a zenekarral a kocsiban aludtunk, mindig "ahogy esik, úgy puffan" alapon reggeliztünk, ebédeltünk. Nem kényszerültem soha a konyhába. Persze, ha a páromat szeretném meglepni, akkor szívesen elkészítem a kedvenceit. Igaz, általában ő szokott meglepni engem.