A nagy Valentin-napi dugó: Tabáni István lányokat ríkatott

Kaposvár | Tabáni István Kaposvárra érkezett – ízlelgetem a hírességeknek járó szikár tőmondatot. Az ország leghíresebb múzeumi teremőre közben a színpadra lép, szerényen mosolyog, elhangzik az első próbasikoly.

A kaposvári plázában eddigre gyakorlatilag beáll a forgalom, az előadó negyedórás késésével áthatolhatatlanná keményedik az ételudvar előtti közönség. Néhányan mégis kísérletet tesznek, ők az éhesek vagy a mellékhelyiségre igyekvők, esetleg mozijeggyel rendelkezők. Utóbbiak az igazán elkeseredettek, hiszen a filmek pontosan kezdődnek. A művészet mégis hátrébb sorolódik, hirtelen az egészség, az életben maradás tűnik fontosabbnak. Legalább ezt mérni le azoknak a gyerekeknek a tekintetén, akiket nem kis küzdelem árán hoznak, tolnak, rimánkodnak kifelé a tömegből szüleik. Néhány kislány szája határozottan sírásra látszik biggyedni, egyikük konkrétan sír. Tabáni-koncerten lányoktól ez akár elvárás is lehet.

Ki ez az ember a színpadon, és mi az a hisztérikus sztárimádás itt? A tudósító a tömegbe ékelődve, sok más mellett érzi a vállára nehezedő terhet: választ kellene találni az üstökösként berobbanó főcsillag sikerére. Megkérdeznénk őt magát, de ez a Valentin-napi (heti) fellépéssorozat sűrű kötelezettségei miatt nem lehetséges. Az énekes nem tud időt szakítani beszélgetésre, szerető és szeretetre vágyó szívek várják országszerte, naptárja alaposan be van táblázva. Tabáni István, aki az RTL Klub Csillag születik elnevezésű vetélkedőjében megnyerte a második szériát, imádott sztárt lett Magyarországon.
– Eszméletlen jó hangja van! – súgja egy gazdagon sminkelt tízenéves kócoska a barátnőjének, és egy bátortalan sikollyal vokálozik be az aktuális Queen-nótába.
 

Igen. Ez egy jó érv, mondom magamnak, tényleg tud ez a magyar fiú, ráadásul nem rángatózik folyamatosan, mint egy átlagos énekes, akibe belevezették Paks egy napi áramerősségét. Lecövekel a színpadon középen, mozdulni csak az arcizmait látom, odateszi magát rendesen. Az éneknek él, legyen az finom romantika vagy energikus rock and roll. A gépzenei aláfestéssel ügyesen birkózik, az akusztika tökéletlenségén és a hangosítás hibáin nem akad fenn. Még a dalszöveg elakadt folyamatosságát is a maga természetességével, már-már rutinosan kezeli. És látja a közönséget. A közönségben magát. Hiszen néhány hónappal ezelőtt ismeretlen és átlagos fiatalemberként legfeljebb a hallgatók sorait gyarapíthatta volna. Húsz méterről is észreveszi a pénzbedobálós gyerekjátékon fürtökben álldogáló és felé integető tízéves lányokat, tabánis mosollyal integet nekik, begyűjti a Valentin-napi mackókat, akik mint rendesen, pocakjukon hatalmas piros szívvel érkeznek a színpadra számolatlanul.

– Hol vannak a testőrei, te látod? – divatkérdésekben megfoghatatlan ifjak fürkészik a színpad mellett állókat. Pár napja valóban olvashatni, Tabáni Istvánt olyan rajongással veszi körül a gyengébbik nem erősen odaadó és egyre szélesebb közössége, ami kényszerűvé teszi az őrzést és a védelmet. Az énekes közben aggódik, vajon a havi milliós nyereményért, vagy az érzelmet gyakran megkönnyező lágy szívért szeretik-e? Ezen a jelek szerint lesz ideje mélázni.

A tömeg szemernyit sem mozdul, mozimenedzser barátom megerősíti a feltételezésemet: filmre az elmúlt húsz percben nem igen ült be senki. A dokumentátorok dolgoznak, mobilokkal, kamerákkal, fényképezőkkel örökítik meg a Csillag születése utáni, cseperedő időszakot.
– Földobjuk a jutyubra, ecsém – így az egyik alkalmi operatőr. Egy hivatásos „kollégája” élete legnehezebb forgatásán a célszemélytől tíz méterre, feje fölé emelt súlyos kamerával igyekszik vágóképet prezentálni. Esélye sincs másik szöget keresni a felvételhez. Itt és most a tömeg diktál, és a tömeg éppen nagyon szeret. Szeret egy, a köznépből kiemelkedett, hanggal és tehetséggel megáldozott, és a jelek szerint a sikertől el nem szálló új „égitestet”.
Tíz év múlva veled, ugyanígy.