| Cikkek : Lassan randizna a Csillag! - hirextra.hu - 2010. február 1. |
Lassan randizna a Csillag! - hirextra.hu - 2010. február 1.
2010.02.01. 09:16
"Nem borulok mindenki nyakába, de ha túl zárkózott lennék, nem jelentkeztem volna a műsorba!"
A Csillag születik győztesét egymás kezéből kapkodják ki az újságírók, tévés műsorvezetők. Tabáni István most, egy hónappal a döntő után lassacskán kezd hozzászokni ahhoz, hogy első helyezése miatt fenekestül felfordult korábbi civil életvitele. Bár alapból kicsit zárkózott természetű, már érezhetően lezserebb, felszabadultabb a viselkedése, örömmel áll minden újabb felkérés, feladat elé, amit hirtelen ismertsége hoz. Igyekszik azonban továbbra sem megszédülni a sztárságtól, a rajongói levelek özönétől, a havi egymilliós nyereményétől: szeretne most készülő lemezére koncentrálni, a későbbiekben pedig okosan befektetni pénzét, és talán előbb-utóbb rászánja magát a randizásra is.
- Egyik napról a másikra lettél abszolút civilből keresett sztár! Miközben most a kollégám fotózott téged, arra gondoltam, vajon az elmúlt egy hónap alatt mennyire szoktad már meg azt, hogy riportokat adsz, kamerák előtt pózolsz, újságok címlapjain látod viszont magad?
- Nem szeretném, ha nagyképűen hangzana a számból, de az az igazság: nem nehéz volt hozzászoknom ezekhez az újonnan jött dolgokhoz, hanem inkább nagyon furcsa! Tőlem eltérően más híres emberek fokozatosan építgették a karrierjüket, évek alatt szereztek maguknak elismerést, jól csengő nevet, lassacskán szoktak hozzá a sikerhez, én pedig tényleg villámsebességgel lettem címlapember, akitől lépten-nyomon autogramot kérnek. Még mindig szoknom kell ezt az új helyzetet, de úgy érzem, egyre jobban viselem. Eleinte nagyon görcsös és zárkózott voltam, most már valamelyest alkalmazkodtam, ezért lazább, felszabadultabb tudok lenni többnyire. Ez nekem is sokkal jobb így.
- Harmincegy éves múltál, szüleiddel laksz egy fedél alatt: tervezed, hogy az egy éven át, havi egymillió forintot hozó nyereményed segítségével saját lakást vásárolj, és végre önállósodj?
- Már megkaptam az első részt, de nem részegültem meg a nullák látványától. Régen is mindig megfontoltam, mire költök, világéletemben spórolós fajta voltam, és ma is igyekszem józan ésszel állni a dolgokhoz. Be tudom osztani a pénzt. Amúgy bármilyen csodálatosan is hangzik ez az összeg, azt mindenki tudja, hogy nincs az a pénz, amit el ne lehetne költeni! Minden csak nézőpont kérdése. A Csillag születik előtt is voltak persze vágyai, álmaim, ezek közé természetesen odatartozott a saját otthon megvalósítása is, csak eddig úgy éreztem, soha nem fog megvalósulni, hiszen sosem kerestem jól, nem tudtam félretenni, utolsó munkahelyemen havi 50.000 forint volt a fizetésem teremőrként. Van egy évvel fiatalabb húgom: Erzsi jóideig albérletben húzta meg magát a párjával. A lakáshitellel való keserves ’birkózásuk’ a szemem előtt zajlott, pedig már kisbabájuk is van. Rám most visszamosolygott a szerencse, így valószínűleg mégiscsak megvalósulhatnak az álmaim, a lakásvásárlást is beleértve persze.
- A hírek szerint sok fellépésre jártok Veres Robi, Vásáry André és te, amikből megkeresitek magatoknak a havi egy-két millió közti összeget. Ez csakugyan igaz?
- Természetesen vannak meghívások, de arról, hogy milliókat keresne bármelyikünk is, arról nekem nincs tudomásom! Nem tudom a többiek programját, én mostanáig szinte csak egyik interjúból mentem a másikba, azért meg nem fizet ugye nálunk senki. Igazából most indul majd be igazán a fellépési időszakom, idén még csak a Mága Zoltán szervezte újévi nagykoncerten léptem fel az Arénában.
- Több mint tizenkétezer ember elé állhattál ki a Papp László Sportaréna színpadára! Én magam is ott ültem a nézők között, és úgy tűnt nekem, mintha lehullott volna rólad az a feszültség, ami a Csillag születik alatt mindvégig észrevehető volt rajtad. Jól láttam, hogy kiengedtél végre?
- Igen, sokkal lezserebb, nyugodtabb, vidámabb tudtam lenni az újévi koncerten, nagyon jól éreztem magamat abban az ünnepi közegben, a számtalan fellépő művész, a rengeteg csillogó szemű, lelkesen tapsoló néző előtt! Izgultam ott is, csak nem éreztem azt a gyomorszorító feszültséget, mint a tévéadások során, hiszen nem volt akkora a tétje.
- Mi a helyzet a profi karriered építésével? Megjelent egy-két lapban, miszerint szakemberek úgy tartják: belőled csak nagyon nehezen lehetne a szó klasszikus értelmében ’sztárt’ csinálni zárkózott, visszahúzódó, félszeg természeted miatt…
- Nem tudom, hogy külföldön hogy csinálják a sztárokat, de szerintem itt kis hazánkban ez máshogy működik, mások az igények, mint a nagyvilágban. Aki ilyen butaságokat mond rólam, az vagy a sztárcsináláshoz nem ért igazán, vagy az emberekhez. Az igaz, hogy nem borulok rögtön mindenkinek a nyakába, de hogy ha annyira befelé fordulós típus volnék, mint ahogy azt egyesek állítják rólam, nem jelentkeztem volna korábban kétszer is a Képzőművészeti Egyetemre, de a Csillag születik válogatására sem… Ebben remélem, mások is érzik az ellentmondást! Én úgy érzem, kitartó vagyok, az idő pedig eldönti, kinek lett igaza. Szerintem az az út, amire most ráléptem, jófelé visz, én pedig igyekszem egyre jobban tenni a dolgomat. Az valószínű, hogy én más vagyok, mint a legtöbb eddigi magyar ’sztár’, bár nem tudom igazán, mik az elvárások, mit szeretnének, milyen legyek?
- Az emberek többsége, a közönség úgy fogadott el téged, úgy szeretett meg, amilyen vagy, nekik te kellettél, hiszen ezért is hoztak ki győztesnek. Kicsit olyan vagy, mint a mesében szegényember legkisebb fia, aki szerencsét próbál, aztán elnyeri a király fele országát meg a lánya kezét…
- Az egyik forduló végén valaki odalépett hozzám, és azt mondta: ’azért szeretünk, mert közülünk való vagy!’ Ez bizony igen-igen jólesett nekem. Sosem felejtem el azt a pillanatot.
- Apropó királylány! Állítólag zsákszámra kapod a szerelmes leveleket, és naponta várakoznak rád rajongók a házad előtt. Volt már olyan, hogy hajlandó voltál találkozni egyikükkel?
- Igazság szerint mind mailen, mind postai úton tényleg elég sok levelet kapok, és bár próbálom valamennyit elolvasni, nagyon nehezen haladok. Szebbnél szebb hölgyek írnak, előfordul, hogy egész megható, amiket papírra vetnek nekem, és tényleg nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan veszik a fáradtságot, hogy megpróbálják felvenni velem a kapcsolatot. Jóideje nincs barátnőm, szabad ember vagyok, úgyhogy tényleg itt volna most a nagy lehetőség a párválasztásra, kedvem is volna hozzá, de egyelőre nem találkoztam még senkivel, mert nincs időm az ismerkedésre, a levelezésre, pláne a randizgatásra. Való igaz, nagyon kényelmes nekem ez a mostani helyzet, csakhogy időigényes dolog az ilyesmi, nem akarok elkapkodni semmit. Későn érő típus vagyok, remélem, majd megtalálom én is a páromat előbb vagy utóbb.
- Nehéz téged szeretnie egy nőnek?
- A leghosszabb kapcsolatom is csupán néhány hónapig tartott. Azt nem mondanám, hogy nehéz volna engem szeretni, bár az igaz, hogy párkapcsolatban is nehezen nyílok meg. Viszont ha valaki közel férkőzik a szívemhez, annak boldogan kitárulkozom. Nem egyszer előfordult, hogy csúnyán kihasználtak, talán épp ezért is félek attól - jelenlegi megváltozott helyzetemben meg főleg! - , hogy új kapcsolatot kezdjek. Sokaknak sajnos csak a pénz számít a mai világban, pedig az nem minden.
- Bár te most jól el vagy látva készpénzzel, a szekered is elindult a fellépésekkel, munkahelyeden, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban most január elsejével felmondtál: gondolkoztál már azon a távolabbi jövőd érdekében, hogy esetleg kezdj valami okosat is a pénzeddel, ha netán mégis valami balul ütne ki?
- Sokan befektetik manapság a pénzüket, és én is igyekszem okulni mások példájából. Most még friss vagyok, érdekes, kapnak utánam, de nem lehet tudni, két év múlva, öt év múlva, tíz év múlva is így lesz-e? Szerintem ha valaki okos, hosszútávon is lehet ezt ügyesen csinálni. Most még nagyon az elején vagyok mindennek, épp ezért inkább a fellépésekre, és főként a lemezemre koncentrálok. Nem tudom, mikorra lesz belőle valóság, egyelőre csak az alapozásnál tart a dolog, ha minden igaz, elkezdték a nóták hangszerelését.
- Jártál valaha énektanárhoz?
- Bár zeneiskolába jártam egy darabig, de csak hegedűórákra. Kizárólag önmagam szórakoztatására énekeltem eddig, ahogy mondani szokták, én is a fürdőszobai zuhany alatt eresztettem ki legszívesebben a hangomat.
- És most már elkezdték szakemberek képezni a hangodat?
- Még nem. Nagybátyámmal, aki zenész, beszéltünk már arról, hogy ki volna a legjobb a számomra énektanárként. Neki vannak ilyen vonalon ismerősei, barátai, legjobb volna a klasszikus alapokkal kezdeni, vagyis operaénekeseket oktató tanárnál elkezdeni tanulni a professzionális hangképzést. A Megasztár felkészítő tanára, Pocsai Kriszta csodálatos oktató, vele például örömmel dolgoznék együtt, ha elfogadna tanítványának. Már beszéltünk erről.
- Egy ország bizonyosodhatott meg arról, milyen mélyérzésű ember vagy. Hasonló habitusúként rögtön eszembe jutott, hogy feltételezem, írtál verseket már életedben. Mi lenne, ha első lemezedre megpróbálnád legalább egy dal szövegét te magad ’elkövetni’?
- Ráéreztél: csakugyan írtam már nem is egy verset, bár nem tudnám megmondani, milyen minősítést kapnának az olvasóktól… Az is előfordult a múltban, hogy egy szál gitárral kitaláltam dallamokat, fel is játszogattam magamnak magnóra, később számítógépre. Szóval vannak zenei ötleteim bőven, és mondanivalónak se vagyok híján, így elképzelhetőnek tartom, hogy életem első cd-jén lesz olyan szám, aminek megalkotásában az én kezem munkája is benne lesz vagy zeneszerzőként, vagy dalszövegíróként. Rajtam nem fog múlni!
Ruttka Ildi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Születésnapok
