Vásáry André: Nagyon elkeseredtem

Hogy érintett, hogy nem te nyertél?

Vásáry André: Nem túl jól. Nagyon elkeseredtem. A maximumot hoztam ki magamból, de még ez sem volt elég. Pedig tényleg mindent megtettem a győzelemért.

Csalódott vagy?

Igen, de ebben a műsorban a nézők döntöttek, és ezek szerint István szimpatikusabb volt nekik. De ott voltam a döntőben a legjobbak között és ez kicsit kárpótol. Ezt el kell fogadni!

Legyőzött egy amatőr, pedig te profi énekes vagy. Nem zavar?

Nem vagyok profi attól, hogy énektanárhoz járok. Ilyen szempontból mindenki profinak mondható, aki bejutott a döntőbe. Egyikük sem csak a fürdőszobában gyakorolt, hanem képezte magát.

Mennyire változott meg az életed a műsor kezdete óta?

Megismernek az emberek az utcán, tudják, hogy ki az a Vásáry André. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és szerintem szeretnek is.

Ez volt a célod? Közismert akartál lenni?

Nem, de nagyon boldog vagyok, hogy így alakult. Azt akartam, hogy ismerjék meg az énektudásomat és az operát is népszerűbbé tegyem. Remélem sikerült.

Kaptál hideget-meleget az utóbbi hónapokban.

Persze voltak negatív kritikák és megjegyzések. Sokszor úgy éreztem, ennél rosszabb már nem jöhet, nincs több meglepetés, de csak sikerült még kitalálni valamit rólam.

Hogyan tudtál átsiklani a kritikákon?

Megtanultam, hogy nem szabad reagálni ezekre, attól csak rosszabb lesz. Próbáltam kizárni az életemből a rosszmájú megjegyzéseket. Nem olvastam fórumokat, cikkeket, csak a versenyre koncentráltam. Hétről hétre kiderült, hogy nem csupán rosszakaróim vannak, hiszen rengeteg szavazatot kaptam a közönségtől. Így már nem is érdekeltek a beszólások.

Mit tanultál az elmúlt hónapok alatt?

Már tudom, mi az önkontroll: el kell számolni tízig, hogy ne szóljak vissza.

Mikor volt a mélypont?

Egész jól bírtam, egészen a szombati, utolsó adásig. Délelőtt a próbán meghallgattam Balogh Brigi dalát, és sírva fakadtam. Akkor kijött belőlem minden feszültség.

A műsorban úgy tűnt, hogy te egy karót nyelt énekes vagy.

Dehogyis! (nevet) Lehet, hogy a tévéből komoly embernek ismertek meg a nézők, de alapvetően nem az vagyok. Az Ave Mariát nem lehet ugrálva és széles vigyorral előadni. A színpadon kívül vicces, laza, életvidám és közvetlen srác vagyok.

Volt, aki végig melletted állt a műsor alatt?

A családom és a barátaim próbáltak mindenben segíteni és támogatni. Viszont nem látták, mi zajlik a háttérben. Nem tudták, mi zajlik le bennem, ezért volt, amikor teljesen egyedül kellett megbirkóznom az egésszel. Eddig is tudtam, hogy az életem küzdelem, de volt, amikor megnehezítették.

Ezt hogy érted?

Nem szeretek a magánéletemről beszélni.

Ezért nem tudunk semmit a párkapcsolatodról sem?

Ezért. De most elárulom neked, hogy jelenleg egyedül vagyok.

Most viszont rengeteg rajongód lett. Lehet honnan válogatni!

Tényleg sokan megkeresnek, de én olyan társra várok, aki elfogadja a kilengéseimet. Nem vagyok könnyű eset. Délelőtt még múzeumban nézelődök, pár órával később már bulizok. A végletek embere vagyok, ezt nehéz elfogadni.

Akkor az új albérletbe is egyedül költözöl?

Igen. Egyelőre az egyik barátom üres lakásában húzom meg magam. Majd kicsit hazamegyek Debrecenbe, és utána kiderül, hová is költözöm.

Mi a legnagyobb álmod?

Nehéz kérdés. Talán hogy a pályán maradjak, és mindig meg tudjak újulni. Szeretném, ha a rajongóim nem unnának meg. Minden egyes új lemezzel új embert ismerjenek meg. Ugyanakkor ne veszítsem el a valódi énemet.