"A fiamnaknagyon nehéz élete volt!"

- fájdalmas ezeket a szavakat egy édesanyának

kimondania. Bizonyo volt idő, amikor ételre is

alig telt a Tabáni családnak.

A szeretet és a hit nem mindig elég a emények gyors valóra válásához. Lám, Istvánnak csodálatos hangja , roppant ügyes a keze, ám a fiatalember mégsem sugároz magabitosságot. Eddig nem tudta valóra váltani a tehetségét, és sok kudarc után már-már mintha nem is akarná elhinni, hogy mire képes. Vajon miért ilyen félszeg? Az édesanya a család sokévtizedes anyagi nehézségeivel magyarázza fia szerénységét, visszafogottságát, mer Tabániék pénztelensége bizony egyidős Istvánnal. "Amikor pisti megszületett, a szüleimhez vittük haza a kórházból - meséli az édesanyaja, Erzsike. - Egy évre rá megérkezett a húga, és négyen laktunk egy picinyke, fűtetlen szobában. Olyan apró volt a szoba, hogy csak kiságy fért el, Pisti húga a babakocsiban aludt.  Pár év múlva kaptunk egy szükséglakást, jaj de örültünk annak..."

A szülők már-már elhitték, hogy egyenesbe jutnak, amikor a belvárosi szükséglakásból egy csepeli panellakásba költöztek, de aztán Erzsike megbetegedett . "Egymás után jöttek a bajok: a lábszárfekélytől a pajzsmirigygyulladásig - sorolja. - Volt, hogy két hétig kótházban, aztán két hetet otthon feküdtem, majd egy újabb hónap következett... 

Ez így ment tizenöt lven keresztül, miközben a gyerekek csak azt látták, hogy egyre gyengébb vagyok" - folytatja az asszony. A kemény és szomorú esztendők, az édesanya szinte folyamatos hiánya különösen Istvánt viselte meg. "Ő mindig is nagyon anyás volt. Még akkor sem hagyhattam a nővéremre, ha valami golgom akadt, mert annyira  sírt utánam." Istvánnak tízévesen még azzal is szembe kellett néznie, hogy mi lesz, ha imádott édesanyja soha többé nem tér haza a kórházból.

http://www.storyonline.hu/data/cikk/3/20780/1.jpg