KARAKÓSZÖRCSÖK, 2016. júl. 30.

Tegnap megint elindult egy elszánt kis csapat Istvánozni, most éppen Karakószörcsökre. Én Szentes után egy héttel egyáltalán nem terveztem ezt a dunántúli túrát, de hát a heti események felülírták terveimet , és úgy éreztem, OTT kell lennem. Jó Sorsomnak és jó férjemnek hála – csatlakozni tudtam a többiekhez.

Kissé kalandosra sikeredett az út Veszprémig, mert egy MÁV-malőr miatt Kelenföldön a vonat nem arra a vágányra futott be, ahol ki volt írva, így Tünde és Opti (és még sokan mások) lemaradtak a vonatról. Csakhogy az összes jegy Optinál volt, így aztán nemcsak azon izgultunk, hogy Ők hogy érnek majd utol időben bennünket, hanem azon is, hogy a jegy nélkül utazó Lányokon megesik-e a kalauz szíve.  Megesett, „kidumáltuk”. Rekkenő hőségben értünk Veszprémbe, és gyalog vágtunk neki „a térképen nincs is olyan messze” útnak a szállásig. Az utolsó száz métereket már félholtan tettük meg az árnyék nélküli 40 fokos aszfalton , van, aki már fel akarta adni, de egymást biztattuk nevetve, hogy „A CÉL VÁR”…  Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a dal lesz az este legnagyobb élménye.

Késő délután érkeztünk Karakószörcsökre. Ez a vicces nevű , pár száz lelkes kis falu Veszprémtől kb. 55 km-re található, egyetlen megállóra Tüskevártól. A vasút melletti nagy füves területen rendezték meg a falunapot, ahol szó szerint ott volt a település apraja-nagyja…  Sörsátrak, nagy medence, focipálya, ugrálóvár, színpad, lángos, fagyi…. Hangulatos helyszín, ahol kedves vendégszeretettel fogadták a „messziről jött idegeneket” .  Megint kibírtunk egy órás „kadlottkarcsit” , valami környékbeli duó műsorát, a régi slágereket egy ideig toleráltam még ezen a színvonalon előadva is, a cérnám akkor szakadt el, amikor a VÉN EURÓPA című dalba fogtak, ezt már István hangjához szokva, nehezen viseltem.

Istvánt a műsorvezető nő nagyon személyes hangon vezette fel… Felidézte a 2009-es CSISZ-döntő pillanatait, amikor a kislányával együtt nézték nagy izgalomban, és pezsgőt bontottak Istvánért a győzelemre. (Istenem, az jutott eszembe, vajon hány ember sírt vagy ugrált örömében azon az estén, összekapaszkodva egymással, hogy „ugye, … én éreztem, én megmondtam” . Az RTL-nek azóta sem volt nagyobb nézettsége, mint akkor: több mint 3 millió ember  figyelte a műsort.) Talán R. Évi videóra vette a felkonferálást, mindenképp egyedi volt. Még minket is kiemelt a hölgy, mint István rajongóit, akik Budapestről, sőt Békéscsabáról érkeztek hozzájuk , hogy hallják kedvencüket. Biztosan a lángossütős kislány volt az informátor. 

István nagyon csinos volt most is, fehér nadrág-világoskék farmering volt rajta. Jó frizura, kedves mosoly, szóval nagyon megnyerő volt, mellettem a helyi asszonyok is összesúgtak: „Na, milyen helyes, csinos férfi.”  Magamban jót mosolyogtam, azért ennyi nő nem tévedhet…  Színpadra lépés előtt elkaptunk egy meghitt pillanatot: Csilla egy hitvesi puszival „engedte el” a párját. A többi már ismerős mozzanat, kedves köszöntés, ismerős repertoár…  Az első számok után a közönség  jó része közelebb jött a sörsátor alól a színpadhoz, azaz a „mágnes-effektus”  működött. Tündével többször összenéztünk , ledöbbenve, rácsodálkozva, elismerősen, ki tudja, már hanyadjára: "Úristen, hogy lehet valakinek ilyen hangja…" Zengett, szárnyalt, a régi fényében pompázva. Olyan erővel, hogy úgy éreztem, Veszprémig hallatszik. Megnyugodhatunk, mert a hetekig tartó gége-és hangszálgyulladás nem okozott maradandót. István mondta a fellépés után, hogy bizony a többhetes kihagyás után nem könnyű a régi állapotba hozni a hangját, és Ő még nem érezte ezt sem 100%-osnak,….. de mi azért szerintem már hátradőlhetünk.  Úgy tűnt, maga István is élvezte, hogy újra „teljes üzemmódban” énekelhet.

Az est csúcspontját és meglepetését a napokban sokat emlegetett „A CÉL VÁR” című dal jelentette. István a közelgő olimpiát említette, majd gyönyörűen, erősen, férfiasan, szenvedélyesen énekelte el, óriási energiát tett bele.  CD-n is remek dal, de élőben előadva hat igazán.  Ez a nóta igazán megérdemelné, hogy szélesebb közönséghez eljusson, pl. az olimpia alatt játszhatnák a rádiók naponta többször is.

A fellépés után a helyiek közül rengetegen várakoztak közös képre, dedikálásra, és vagy 10 lemez is elfogyott. Jó lenne, ha a vásárlási lehetőséget máshol is bemondanák. 
Mi is beszélgettünk Vele egy kicsit, elsősorban gratuláltunk nemcsak a mai élményért, a sporthimnusz szuper előadásáért, hanem az elmúlt napok tv-szerepléseiért is . Büszke jóérzéssel mondta, mennyire jólesett neki, hogy a Queen-megemlékezésre a Petőfi Tv-sek maguktól keresték meg Őt. Igen, ahogy mi is értékeltük: a Queen-dalok és Tabáni István neve joggal összeforrt sokak tudatában. 
Még annyit, hogy Csilla is nagyon csinos volt, eddig még nem láttuk ezt a helyes, fekete-fehér mintás, jó szabású kis ruháját. Elbűvölő mosolya, finom lénye, nőiessége most még jobban feltűnt, talán mert most úgy néztem, mint István kis „feleségét” . Barátkozzunk ezzel az új szóval Tabániában.
Jó volt újra látni-hallani Istvánt, kicsit beszélgetni Velük… Még sosem éreztem úgy, hogy nem kellett volna útnak indulnom. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.