Verőfénytől teliholdig – Istvánnal , Máté Péterrel  és Petőfivel … ja, és Kovács Patríciával.

Most csak egy rövid mesére jöttem, mert mára vissza kell zuhannom a munkás hétköznapokba , tanév végi hajrá a suliban. Tegnap este már nem is volt energiám bejelentkezni, ugyanis hosszú volt a nap a magányos buszozással, a sok várakozással, és ez a tűző nap is kiszívta az erőmet. 

Szép délutánunk volt!   Ahhoz képest, hogy Berettyóújfalu is igen messze van, több mint 20 „jegyzett rajongó” indult most is Istvánozni, és nem csak a környékről… Jó volt újra találkozni a rég nem látott rajongótársakkal is.    

Szikrázó napsütésben várakoztunk , mire István elkezdte a műsorát, pontosan fél 5-kor. A bemondó kedves szavakkal vezette fel, aztán megjelent Istvánunk a színen, fekete pólóban-világos farmerben, napszemüvegben. Csinos volt.   

Tegnap elsősorban MP-dalok voltak a repertoárban, a helyi megrendelő külön kérésére. A Te ott állsz az út végén, a Mondd, mért szeretsz Te mást, az Ő, a Majdnem szerelem volt, a Hazám – csodásan szólt , nagy tapsot kapott. Tudom, hogy már ezerszer éreztem, és hogy már ezerszer leírtam,  de mindig ledöbbent, mellbe vág, rácsodálkozom, milyen fantasztikusan énekel . A Te vagy a minden, a Szerelem, várj és az acapella énekelt Bohém rapszódia is nagyon jól hangzott. Könnyedén, csakúgy zeng, árad belőle a HANG, erősen, szenvedéllyel, elképesztően jó formában volt a hangja! Az egyik dal után arról beszélt, hogy mi is „tartja össze” az énekest, az előadóművészt! A KÖZÖNSÉG szeretete elsősorban! 
Remélem, most is érezte ezt, nemcsak, mi „törzsrajongók”, hanem rengeteg helyi is állt sorba aláírásért, fotóért. István szokás szerint nagy türelemmel állta (vagyis ülte ) ezt a „rohamot” a tűző napon . Amikor már összepakoltak és elindultak, még újra és újra felbukkant valaki, aki közös fotóra kérte a Művész urat… István pedig készségesen, mosolyogva eleget tett. Aztán bement a „rendezvényházba”, ahol a BerettyóTV készített vele egy interjút. Már teljesen egyedül maradtam a nyüzsgő téren, mert minden rajongó addigra elment, az én buszom viszont csak fél 8-kor indult Bcsabára. Oldalt álltam a tömegben, így aztán még láttam messziről, amikor István háromnegyed 7-kor kilépett a házból, fehér pólóra cserélve a feketét, vállán táskával gyors léptekkel startolt az autó felé…
 

EPILÓGUS: A kétórás buszút alatt csak bámultam kifelé az ablakon, néztem az alföldi tájat, a zöld „kalásszal ékes rónaságot”, s eszembe jutottak István hangján  Máté Péter sorai:

„Széles a föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég
De egy csepp föld  vár mindig rám,
Ez itt az én hazám”…

Aztán meg rögtön Petőfié:

„Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom”;
….. „Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél..”
Aztán ezt a legutolsó gondolatot gyorsan elhessegettem , helyette gyönyörködtem az alföldi naplementében , amit városi ember nem lát ilyen pompájában, mint a szabadban. Alighogy lebukott a horizont alá a vörös napgolyó, a túloldalon feltűnt a TELIHOLD…. Gyönyörű volt, közel volt, szinte látni lehetett a krátereit. Ez a telihold kísérte a buszt hazáig, nekem pedig Kovács Patrícia mondata jutott eszembe:

„Egy teliholdat képzel el az ember István mögé. István énekel …. És telihold van.” (2013. május 10.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.