Ez itt az én hazám, avagy aug. 20. Piliscsabán

Augusztus 20-a, nemzeti ünnep, Szent István napja, de főleg a mi „szent” Istvánunké

Nagyon örülök, hogy eljutottam erre a fellépésre, bár sokáig bizonytalan volt, de szerencsére sikerült mindent összehozni. (főleg Loncikának köszönhetően )

Először felmértük a terepet, mire mi odaértünk, addigra a lányok (Évikéék és a csapat) már mindent elrendeztek, a helyi szervezők nagyon készségesek voltak, meghitt kis termet és lehetőséget biztosítottak, hogy István számára a meglepetés és a köszöntés méltóképpen zajlódhasson le.

Kezdetben nehezen gyűlt a közönség, de mire István színpadra került, addigra mindenki belelendült. Alig kezdte el az első dalt (Gyönyörű szép), máris egy pár táncra perdült a színpad bal oldalán. Később többen is csatlakoztak. Egyre erősödött a taps is, a dicsérő füttyögések, a lábak mind jobban belendültek a táncba   Semmi nem érződött Istvánon az előző heti gyomorbántalmaiból! Igaz, Csilla ott állt mellette (mint ahogy évek óta „melletteáll”), igazi szerető és gondoskodó társként felügyelte a sütifogyasztását.

Nyugodtan állíthatom, hogy a fellépés fénypontja a Don’t stop me now  Queen-dal volt! Fantasztikus, frenetikus, nagyon-nagyon odatette magát István!! Gondoltam is, hogy ez már amolyan főpróba a hajós előadás előtt. Állítom, hogy láb és talp nem maradt mozdulatlanul a talajon!

A Fényév távolság is gyönyörűen szólt, igazán örült a közönség a Máté Péter-dalnak, A majdnem szerelem volt kezdetűnek.. ennek hangot is adtak

Többször elköszönt István, természetesen mindannyiszor hatalmas taps kíséretében követelték/tük vissza a színpadra! S ő jött – jelezve: hálás a közönség szeretetéért!

Az acapella énekelt, az ünnepre szánt ’Ez itt az én hazám’ hátborzongató, lélekig hatoló volt! Ahogy kieresztette a hangját, ahogy beletette szívét-lelkét… ezt nem lehet tanítani! A pilisi erdők messze zengték a gyönyörű hangot!

Dedikálásra, közös fotózásra is lehetőséget kapott mindenki. Ennek végeztével felmehettünk a már megterített kis fogadó helyiségbe. Sütemények, pezsgők várták a kis csapatot… és az ajándékok Istvánt. Bogi indította az ajándékozás sorát, a már 11. album átadásával. Kedves, szívhez szóló szavak mellett bíztatta Istvánt: töretlenül haladjon előre, mi itt állunk mellette, mögötte… István láthatóan alig várta, hogy kézbe vehesse az albumot és belelapozhasson  Említette is, hogy az előzőeket is szokta nézegetni, épp a napokban lapozott bele utoljára.. szívesen idézi fel a ’régi, szép idők emlékeit’. Bogi megerősítette Istvánt abban is, hogy az idők végezetéig lehet folytatása az albumnak, ez csak RAJTA áll… erre István nagyon aranyos máris felelte: ’Lesz, lesz…’

Még kicsit beszélgettünk, kérdezgettük, de hát tudjuk, ő mindig talányos, rejtélyes… nem árult el az albumról sem semmit… annyit azért mégis, hogy most ez a fő irányvonal a számára!

A család is megjelent e szép ünnepen, látható, érezhető volt, mennyire támogatják ők is a tehetségét, a pályáján ezt a fiút. Szerényen hátrahúzódva figyelték a történéseket, nem akarták elvenni tőlünk őt.. sokat kaptunk ezen az estén is!

A fellépés közben István megemlítette a jövő heti fellépést a Sirona hajón, szeretettel invitált mindenkit. Remélem, ott tudok lenni… mert milyen dolog lenne már az, hogy egy ilyen szíves meghívásnak nem teszek eleget…??!!!

u.i.: Köszönetnyilvánítás: Boginak az áldozatos és fáradságos munkájáért az album kapcsán, illetve mindenkinek, aki fotóval, írással, beszámolóval, egyebekkel hozzájárult az újabb albumhoz, RegászÉvikének és M.Évinek (meg még bocsi, lányok, nem is tudom, kinek, aki sütött, vásárolt, szervezett...) nagy-nagy köszönet!!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.