BÉKÉSSÁMSON, 2015. aug. 15.

Hatalmas tömeg volt ezen a nyári estén a falunapok zárónapján, nagy, minden oldalról nyitott sátor alatt még jobban beszorult a forró levegő.  Minden volt, ami egy falunapon kell:  kirakodók, vattacukor, ugrálóvár, meg ilyenek…  Nyolctól Bangó Margit énekelt, aki a műfajt kedveli, élvezhette. Óriási sikere volt, féltettem is Istvánt, hogy nem lesz kis feladat fenntartani ezt a hangulatot, … de nem kellett volna félteni.   

István kilenc után pár perccel lépett a színpadra. Másnak biztosan nem tűnt fel, de MI már az első pillanatban láttuk rajta, hogy nincs teljesen jól. Kicsit bágyadtabb volt az arca, halványabb a mosolya… Fáradt? Beteg? Lehangolt? Mindenesetre az iszonyatos, embert próbáló hőségben István most is hozta a megszokott minőséget, a gyönyörű tiszta, zengő hangot. A számunkra ismerős dalokkal és koreográfiával. Nagy-nagy sikere volt , szerette a közönség, lelkes tapsolások, huhogások, füttyögések, bekiabálások, visszataps, acapella „Várj, míg felkel majd a nap…” közösen, szóval minden, ami egy falunap végén szokásos – persze az elfogyasztott sör is biztosan emelte estére a hangulatot.  Mi már annyira természetesnek vesszük ezt a „minőséget” Tőle, ezt a gyönyörű, erős, érzelemmel telített HANGOT, hogy csak olyankor döbben rá az ember, milyen KINCS van István torkában, amikor  véletlenül (bal)szerencséje van meghallgatni, megnézni pl. egy Zámbó Krisztiánt is, aki szó szerint félmeztelenre vetkőzve (!!), rettenetes színvonalon "énekelte", hogy „Még nem veszíthetek”… Istenem, mennyire más volt ez is István hangján!!!!  

A fellépés után Istvánnal a VIP-sátorban találkoztunk pár percre, a szigorú helyi polgárőrök vezényletével csakis KETTESÉVEL „járulhattunk az Úr színe elé”… Én a férjemmel vártam az "audenciára" , és lányos zavaromban azt találtam mondani, hogy „elhoztam a páromat is”, miközben a párom hozott el engem autóval a közeli Békéssámsonra…  István kissé bágyadtan, de kedves mosollyal fogadta a férjem elismerő kézfogását is… Megtudtuk, hogy sajnos,  István kicsit beteg, ezért nem volt annyira formában a hangulata… A rekkenő, fullasztó hőség, a hosszú autóút után szép teljesítmény volt, hogy ilyen korrektül megcsinálta a fellépést… Reméljük, hamarosan jobban lesz, nagyon szeretem, ha a színpadról felszabadult, kedves mosolyt dob a rajongóinak.  Örülök, hogy itt, kicsit a világ végén lévő falucskában is összejött 8-10 elszánt rajongó, akiket „sem ember, se fal”, se hőség, se távolság nem állított meg….  Az estét gyönyörű, pazar tűzijáték zárta.